Izgatottan vártam az idei budapesti Rum Show-t is, akárcsak a tavalyit is. A rendszeres rumos rendezvényekkel, úgy érzem, hogy kezdünk felzárkózni a mozgalmasabb rumélettel bíró országokhoz. A Takamaka masterclass után jött a Rum Show, illetve a héten vár még egy esemény, amiről remélem, hogy be tudok majd számolni.
Úgy gondolom, hogy jó irányba mozdítja el a rumkultúránkat, ha rendszeres eseményekkel támogatják a hazai piaci szereplők a rumrajongókat. Mivel kicsi ország vagyunk, messze a Karib-térségtől, a rum piaca kevésbé változatos. Kevés komoly kereskedő vagy multi cég kezében vannak a rum márkák, így különösen fontos, hogy konstruktívan álljanak a rum népszerűsítéséhez. Néhány remek példa erre a még fiatal Premirum rengeteg kóstoló eseménye, az iDrinks masterclassai vagy a Whiskynet Rum Show-ja.
Az idei Rum Show a Millenárisra költözött, ami egyébként különösebben nem tetszett sem nekem, sem ismerősöknek, akikkel beszéltünk erről. Mind a whisky, mind pedig a rum egy prémium párlat, meg kell adni a fogyasztás módját. A tavalyi Société egy elegáns helyszín volt, ahol tényleg úgy éreztük, hogy összejöttünk kóstolgatni és beszélgetni. A Millenáris nagyon expós, kiállításos érzést adott. Sikerült azért 5-6 órát kellemesen eltölteni itt is, de a hangulat és az elegancia sajnos nem volt ugyanaz, mint tavaly.
Hatalmas előrelépés volt, hogy több masterclass is indult, változatos témákban. Dr. Pipei Csaba a Premirumtól vállalta, hogy kicsit bevezeti a hallgatóságot a kongenerek, azaz a rum ízadó vegyületeinek világába. Jó volt kiszakadni a klasszikus, brand köré épített prezentációkból és egy kis kockulást hallgatni rum témában. Csaba egyébként gyógyszerész, így jól felkészült a rumok kémiájából. Én még ástam volna mélyebbre is a témában, de sajnos az idő is korlátos volt és a kóstolt tételekről is beszélgettünk, ami elvitte az időt.
A másik masterclass ahova bejutottam, az Gulyás Csaba “Vallomások és tévhitek a rumról” előadása volt. Csaba a Zacapa márkanagykövete, amelyik márkáról tudjuk, hogy néha erősebb a marketingosztályuk a lepárlónál, így kíváncsian, és kicsit kételkedve is vártam az előadást. Mekkorát koppant az állam végül, jaj?! Csaba hihetetlen mértékű tudást halmozott fel, amiből ízelítőt kaphattunk. A rumról érthetően, részletesen és legfőképp őszintén tudott beszélni anélkül, hogy a saját márkája bármilyen keretek közé szorította volna. Informatív volt és érdekes. Nagyon sajnáltam, hogy csupán csak 30 percet kapott.
A többi masterclass is roppant érdekesen hangyott, mivel azonban nem tudtam két helyen lenni egyszerre, be kellett érnem az említett két előadással. Ha mindenre beültem volna, ami érdekel, alig jutott volna idő kóstolgatni, pedig Schök Norbi diplomaticós home bartending előadása is nagyon vonzóan hangzott.
A kiállítók többnyire a kezdő rumfogyasztókat célozták meg, de néhány helyen lehetett hordóerős, single cask vagy egyéb nyalánkságokat kóstolni. Nagykövetnével kipróbáltuk a Good Spirit koktéljait, de alapvetően három stand körül legyeskedtem.
Az iDrinks-nél elég jó kínálat volt cachaça-ból, valamint független palackozók rumjaiból. A That Boutique-y Rum Company és a Kill Devil mellől persze az eredeti palackozások sem hiányoztak. A hét eleji masterclass Takamaka termékei is visszaköszöntek a Worthy Park rumjai mellől. Megkóstoltam a Magnífica de Faria érlelt, pot still cachaça-ját. 43% ABV már elég jó egy cachaça-tól, sokszor mennek 40% alá is. A profilja nagyon elegáns, tölgyes, növényes volt. Az illata sokkal inkább volt hordós, míg az íze inkább a párlat jegyeit mutatta. Nagyon jó balanszban van benne a hordó és a párlat. Erős versenytársa az érlelt agricole rumoknak.
Az iDrinks Ian Burrell, nemzetközi rumnagykövettel, az Equiano rum tulajdonosával osztozott a standon. Ian-ről már írtam korábban, és egy rövid interjút is készítettem vele, amit a bejegyzés végén olvashatsz. És ha már ilyen prominens vendégünk volt, hát vele mentem afterezni is a Boutiq Barba.
A Whiskynet a másik nagy rumdisztribútor, ahol mindig akad valami érdekesség. Négyoldalas rumlapjukon el lehetett időzni hosszasan. Én végül a Renegade rumokra ugrottam rá. Elöljáróban elmondhatom, hogy megtetszettek, így biztos sort kerítek egy kóstolós bejegyzésre a jövőben. A pre-cask kiadásuk, a Hope nagyon hasonló volt a Kuleana agricole rumjához. Friss, édeskés, gyümölcsös illata van. Aromás, de nem túlságosan tolakodó. Jól iható és valószínűleg jól is keverhető. Az érlelt kiadás, a Pearls már egészen más volt. Erősen vegetális, gyógyszeres, édesgyökeres és kissé benzines. Inkább mondanám sportosnak, mint elegánsnak. Vagy az alap párlat nem az én világom (nem ugyanaz, mint a Hope) vagy nem tett neki különösebben jót a hordó. A friss kiadás lett a nyerő nálam.
Amit még mindenképp ki szerettem volna próbálni, azok a Havana Club felsőkategóriás rumjai voltak. A Selección de Maestros után kíváncsi voltam, hogy milyen, ami annál feljebb van a kubai márka kínálatában. Az Union különleges kollaboráció a Cohibával, hogy tökéletes rumot kínálhasson a Havana Club egy minőségi kubai szivar mellé. A 15 éves Gran Reserva pedig a Selección nagy testvére. Mindkét kóstolt tétel 40% ABV-vel került a palackba, ami kubai rumtól nem meglepő. Nagyon könnyű és selymes rumok. Végtelenül elegánsak és kiegyensúlyozottak. A tökéletességet talán csak az alkoholfok töri meg. Míg a Selección-nak a 45% ABV több karaktert kölcsönöz, addig az Unionból és a 15 évesből hiányzott kicsit az “Oomph”. Félre ne értes, gyönyörű párlatok, de picit lehetnének harapósabbak.
Az idő gyorsan ment a kóstolókkal és a masterclassokkal. Még ha relatíve kicsi is volt a budapesti Rum Show, egy délután már csak szűkösen volt elég, hogy kényelmesen végignézzek és kóstoljak mindent, ami érdekel. Ahogy épül a projekt, talán úgy számíthatunk új megjelenőkre is majd. Izgi lenne a jamaikai vagy barbadosi lepárlók saját standjainál kóstolgatni, de szerintem az aktuális felhozatalra sem lehet panasz. Újonc és gyakorlott rumfej is talált kedvére valót. A probléma inkább az, hogy bírni kell talpon a programot. 5 kóstolót említettem feljebb, ami nem sok, de ha hozzáadjuk a további nagyjából 10 tételt a masterclassokról, akkor már tartunk valahol. És persze akadnak ismerősök a pultok mögött, ahonnan néha csurran cseppen egy dram, és máris elvesztettem a fonalat, hogy mit és mennyit is ittam. A vizes pult így meglepően felértékelődik a rendezvényen.
Természetesen volt most is kvíz Bartha Álmos jóvoltából. Megtisztelő, hogy a blogomoból készült a kérdései egy részével, bár így gyorsan diszkvilifikált is a játékból.
A rendezvény lecsengésével az étvágyunk a rum iránt nem veszett el. Több afterparty is volt Budapest-szerte. Én a Boutiq Bar-ban csatlakoztam Ian-hez és Balogh Andrishoz. Noha a bár tele volt, nagyon családias volt a hangulat. Külön Equiano koktéllap is készült az estére, amiről egy Jungle Bird-öt és egy Daiquirit is megkóstoltam, valamint kilépőként még egy Armando névre hallgató tiki koktélt is legurítottam. Szeretek veszélyesen élni, na. A Daiquirit úgy tudom inni, mint a vizet, annyira frissítő, a másik két koktél pedig az édes, gyümölcsös álarc alatt jókora rumadagot rejteget. Báránybőrbe bújt farkasok mind.
Az afterparty egy nagyon szórakoztató levezetője volt az egyébként nívós délutáni rendezvénynek. Még ha nem is rajongtam az expós jellegért és a helyszínért, megtaláltuk a számításainkat dramok, koktélok és masterclassok terén. Nagyon jó volt az esemény arra, hogy irányba állítsa a rum iránt érdeklődőket. Az igény láthatóan megvan az eseményre. Ahogy növekszik, úgy el kell majd döntenie a szervezőknek, hogy milyen irányba. Az expós jelleghez több masterclass is passzolna, de nem biztos, hogy egy napba bele lehetne mindent süríteni. Ha egyet tudsz érteni velem, oszd meg ezt a bejegyzést másokkal is , hogy megjöjjön a kedvük a következő Rum Showhoz.
Ian Burrell kisinterjú
Amikor épp nem rajongták körül mások, elbeszélgettem Iannel egy pohárka Equiano mellett a rumos kalandjairól. Kérdeztem az aktuálisan futó, 7 kontinenst átívelő rum turnéjáról, az Equiano márkáról és a saját motivációiról a rummal kapcsolatban. A beszélgetés impresszióit szerkesztve közlöm, rövid megjegyzésekkel. Ian már előre kikérte magának a rumfluencer és rumbassador címeket. Komolytalanok.
Ittasnak tartod-e magad bármikor vagy ez már inkább munkaállapot?
Ian nevet.
Ez munkaállapot, de volt már rá példa, hogy józannak tettettem magam.
Milyen értéket látsz a 7 kontinens rum turnédban?
Így lehetek igazán globális rumnagykövet. A rumot szeretném életre kelteni mások előtt. 7 kontinensen tartok masterclassokat, hogy segítsek az embereknek felfedezni a rumot. A következő állomások a Dél-Afrikai Köztársaság és Ghána. Az év végére pedig Ázsia és Ausztrália maradt.
Ian valóban megfordult a sarkvidéken is, ahova egy pop up bart is magával vitt, hogy tudjon előadást tartani.
Mit jelent az Equiano neked a rumkalandodban?
Az Equiano egyrészt a rum sokszínűségét és szépségét, az afro-karibi együttműködést és természetesen Olaudah Equiano útját jelképezi. Másrészt eszköz is, hogy tehessek a modernkori rabszolgaság ellen. Minden eladott palack Equiano rum árának egy részét jótékonysági célra, a rabszolgaság elleni harcra fordítom.
Ian megerősítette, hogy az Equiano mindig is afro-karibi rum marad és már tervezi, hogy milyen új kiadásokkal bővíti a brandet.
Mi inspirál arra, hogy folytasd a rumnagyköveti munkádat?
Meg szeretném mutatni, hogy a rum a Karib-térségben életstílus és bevételi forrás is, ami a gazdaságot mozgatja. Szeretném, ha megsimernék az emberek a rum sokszínűségét, azonban nem azt akarom megmondani, hogy mit és hogyan igyanak. Inkább az a célom, hogy megértsék, miért érdemes rumot inni.
Mi volt a legbénább rumos kérdés, amit valaha feltettek neked?
Szerintem nincs olyan, hogy rossz kérdés. Minden tudás kérdése, amit el kell sajátítani. Csak mert valaki kevesebbet tud a rumról, a kérdései nem kell, hogy buták vagy rosszak legyenek. Egyetértek azzal a mondással, hogy csak a fel nem tett kérdés a rossz kérdés.
Van-e olyan kérdés, amit sose kérdeztek még meg tőled, de nagyon szeretnéd megválaszolni?
Nem szorult belém semmi, mindent megosztok, amit csak tudok. Sokan kérdeztek már sokfélét tőlem, így nincs hiányérzetem.