A Selección de Maestros a kedvenc Havana Club termékem. A fiatalabb rumjaik nekem inkább koktélban működnek, magában nem kortyolgatom egyiket sem. A Selección de Maestros ezeknél sokkal kerekebb, kifinomultabb és komplexebb rum, ami egyébként az árcédulán is meglátszik. Ahhoz, hogy lásd ennek a rumnak a különlegességét, érdemes a hátterét is ismerni, nem csak az ízét.
Milyen a kubai rum és mitől különleges a Selección de Maestros?
A kubai rumok védjegye az elegancia és könnyedség. Kuba rumjai cukornád melasz alapúak, oszlopos lepárlókban készülnek és többszörös blendelés, valamint érlelés után érik el végső formájukat. Kétféle párlat kerül ki a lepárlókból: az aromásabb és karakteresebb aguardiente (a tüzes víz spanyol megfelelője), ami 75% alkoholtartalom körül kerül ki a lepárlóból egyenesen a hordókba érlelésre, valamint a magasabb alkoholfokú destilado de cana, amivel érlelés után blendelik az aguardientét. A kubai eredetvédelem szerint minden rumnak kettős érlelésen, blendelésen és szűrésen kell átesnie. Lepárlás után 2 évet használt, Írországból vagy Skóciából származó fehér tölgy hordókban kell töltsön, majd szűrés következik, hogy a hordóban felszedett, de nem kívánatos aromákat kiszűrjék. Ez aktív szenes szűrés, a szén összetétele szuper titkos. Ezt blendelés követi a magasabb alkoholfokú párlattal a könnyedebb karakter elérése érdekében, majd az egyveleg ismét használt, most azonban amerikai tölgyfa hordókba kerül további érlelésre. Amikor a rum mesterek (maestro ronerok) úgy értékelik, hogy egy hordó tartalma megérett a palackozásra, újabb blendelés következik, amivel a rum megkapja végső formáját és palackokba kerülhet.
A Selección de maestros különlegessége, hogy harmadik érlelést is kap, ami erősen használt, ízképzés szempontjából szinte már semleges, amerikai fehér tölgy hordókban történik. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap így az oxidatív érlelés, amely során a párlattal érintkező oxigén dolgozik többet, a hordóból szinte nem is kerül bele új íz. A három érlelés és blendelés során valahol egészen biztosan víz is kerül a rumokhoz (bár ez sehol sincs leírva), mivel a Havana Clubtól kizárólag 40% körüli alkoholfokkal kerülnek ki párlatok. Ebből a szempontból is különleges a Selección de maestros, mivel ezt “hordóerősen”, 45%-osan értékesítik. Korábban Barrel Proof, azaz hordóerős volt a neve, így összerakhatjuk, hogy Kubában 45% a hordóerős, ami egyrészt szokatlan lehet azoknak, akik a 60% fölötti hordóerősekhez vannak szokva más lepárlóktól, másrészt felveti a kérdést, hogyan lesz víz hozzáadása nélkül a blend hordóerőssen 45%. Én ezt nem firtatnám, kerek a sztori így is.
A harmadik érdekesség a tripla érlelés és a hordóerősség mellett a rum neve. A maestro ronerok Kuba és tovább gyűrűzve a spanyol ajkú rum gyártó országok rum mesterei. Kubában a teljes rum ipar állami kézben van és egy állami vállalat irányítja a teljes rum készítési folyamatot. A maestro ronerok ennek a vállalatnak az alkalmazottai és a rum készítés minden folyamatának mesterei: felügyelik a lepárlást, érlelést és blendelést is. Összesen nyolcan vannak és maguk választják az arra érdemes új tagokat. A kubai rum vállalat honlapján meg is tudod ismerni őket kicsit. Elvileg mindenki mindenen dolgozik, gyakorlatilag azonban rum brandek szerinti felosztásban tevékenykednek. A Selección de Maestros, ahogy a neve is árulkodik, ezeknek a maestro roneroknak a válogatása. A kötelező két érlelés után kiválasztják a megfelelő hordókat, amelyek megkapják a harmadik érlelést, majd az ő szakszerű vezénylésükkel blendelik és palackozzák ezt a kiadást.
Megjelenésre a Selección de Maestros palackja elegáns, kék-arany színű cimkével, szép dombornyomott dugóval. Hasonlóan elegáns kék és arany színű díszdobozból kerül ki. Sem a doboz, sem a címke nem túl beszédes: név, űrtartalom, alkoholfok és egy rövid sztori van rajta a rum különleges kiválasztásáról.
Pohárba töltve a színe aranybarna, állaga enyhén olajos, szépen megtapad a pohár oldalán.
Megszagolva kellemes édes, de mégis száraz hatású. Érzem a bőr és friss dohány illatát, átjárják a klasszikus hordós aromák is, mint a karamell és vanília. Érett, kerek és komplex párlatot várok tőle. Nekem kicsit meglepő, hogy nincs csipős, alkoholos szaga még az illatolás elején se. Ugyan nem 60%-osan hordóerős, de várnék egy kis harapósságot tőle. Ügyesek ezek a maestro ronerok, na…
Íze könnyű, enyhén édes, a vártnál kevésbé komplex. Kellemes karamell és vanília íz járja át a szám. Az illatból megmaradt a szárazság és fásság, érezni a hordós érlelést. Ahogy az a kubai folyamatból következik, erősen befolyásolja a hordó a párlatot. Sokkal inkább érezni az érlelés eredményét, mint a fiatalabb Havana Club rumoknál. Érzek benne kevés csonthéjas, magos ízt is. Ízében sem tolakodik az alkohol, a 45% gyönyörűen el van dolgozva az ital egész karakterében. Könnyű megfeledkezni az erejéről iszogatás közben.
Lecsengése szerintem tökéletes: édes, hosszan tartó, meleg lecsengés. Érzem az alkoholos burnt, kis karamellát és fanyar hordós ízt, száraz marad a szám utána. Újabb plusz pontok a kubai érlelésnek.
Nagyon eltalálták az ízlésem evvel a kiadással. Erős, karakteres, de nem tolakodó. Számomra tökéletes kortyolgatós rum. Dave Broom Rum könyvében többféleképpen keverve is ajánlja (Cola, Old fashioned és kókuszvíz), de én ezeket nem próbáltam, túlságosan is jó volt ahhoz, de ha kevertél valami frankót belőle, akkor jöhet kommentben a recept.
Értékelés: 100/85
” Lepárlás után 2 évet használt whiskys hordókban kell töltsön, majd szűrés következik, hogy a hordóban felszedett, de nem kívánatos aromákat kiszűrjék. Ez aktív szenes szűrés, a szén összetétele szuper titkos. Ezt blendelés követi a magasabb alkoholfokú párlattal a könnyedebb karakter elérése érdekében, majd az egyveleg amerikai tölgyfa hordókba kerül további érlelésre.”
A használt whisky-s, gondolom, bourbont, vagyis egyszer használt, kiégetett amerikai tölgyfát jelent? Vagy rosszul gondolom?
Ennek tükrében a második érlelés amerikai tölgyfája micsoda? Vagy nem szabályozott?
Köszönöm a kérdést. Valóban, kicsit lefaragtam a szabályozásból, hadd adjak egy kis kiegészítést:
A Kubai eredetvédelmi szabályzat (DOP) 21.6.4-es cikkelye foglalkozik az érleléssel. Ahhoz, hogy valami rum lehessen Kubában, legalább kétszeri érlelésen kell átessen. Az első érlelés 180-200 literes, általában Írországból vagy Skóciából beszerzett, már használt fehér tölgy hordókban kell történjen. A használtság mértéke nem szabályozott. Ezt egyszerűsítettem le talán túlságosan is whisky-s hordóra.
A második érlelés 180-200 literes amerikai fehér tölgy hordókban kell történjen. Ritka esetben 500 literig is el lehet menni méretben, de a szabályozás nem mondja, mi számít ritka esetnek. Ezek a hordók különböző pontján lehetnek az életciklusuknak, nincs meghatározva, hogy hányszor töltik őket.
A harmadik érlelés ismét csak 180-200 literes amerikai fehér tölgy hordókban történhet, azonban ezek erősen használt hordók kell legyenek, hogy ne adjanak már nagyon a rumhoz, hagyják, hogy az oxigén intézze az utolsó érlelési fázist.
Maga a szöveg nem említ semmilyen párlatot (se bourbon, se whisky), ami a hordókban volt korábban. Én is javítom a bekezdést, hogy ne ferdítsek.
Kösz! Nekem két alapfeltevésem volt:
1. A fehér tölgy amerikai tölgy. Ez igaz?
2. Mivel a bourbont csak új, kiégetett amerikai tölgyben szabad érlelni, a használt amerikai tölgy nekem statisztikailag ex-bourbont jelent, mert abból lehet sok a piacon. Vagy ezek újrahasznált változatai. Ez igaz? (Bár meglepve olvastam, hogy sherry-t is ilyenben érlelnek, vagyis az ex-sherry is jó eséllyel ex-bourbon is 🙂 )
Az is meglep, hogy a hordókat kétszer is átutaztatják az óceánon, de lehet, hogy az első érlelésnek tényleg jobb egy még használtabb hordó. Gondolom, a szabályozásból ez nem derül ki. Mindegy, ha jobban érdekel, kutatok majd kicsit, nem dolgoztatnálak 😀
1. Többnyire igaz. Az európai is fehér tölgy, csak közönséges tölgy néven fut. Az ír és skót származású hordó lehet eredetileg amerikai fehér tölgy, de akár francia is.
2. Szerintem lehetnek azok a hordók boros, sörös vagy whiskey-s hordók is. Sajnos nincs rálátásom a használ hordó piacra, de tény, hogy a bourbon ipar rendesen pörgeti a hordókat, így jó eséllyel kötnek ki rum lepárlónál. Ebben nyilván segít az Amerika és a Karib-térség közti kicsi távolság.
A kubai rum ugye elég könnyű, ezt nem támogatná ilyen jól egy frissebb hordó. A friss hordók gyorsabban és több ízt adnak át, mint a használtak, így hosszabb érlelésnél jobban oda kell valószínűleg figyelni, hogy ne vigye el párlat ízét túlságosan.
Az ex-Bourbon, az amerikai fehér tölgy, fehér tölgy vagy csak sima tölgy Kubában (de rendszerint máshol is), leginkább ugyanazt jelenti: azt a fehér tölgy hordót (l: quercus alba…van 5000 féle tölgy!), amiben korábban egy ciklusban, azaz tipikusan 2-4 évig Bourbon whiskey-t érleltek. Ha másféle a hordó (pl. boros, cognac-os), akkor azt külön hangsúlyozzák. Más a tölgy (pl. quercus robur a tipikus európai tölgy) is. Kuba pedig azért veszi Skócián és Írországon keresztül az ex-Bourbon hordókat, mert közvetlenül nem tudja: embargó van!
Köszönöm. Az embargó felett mindig könnyen elsiklok, pedig csinál az elég zűrzavart, főleg a Havana Club név körül.