Verőfényes napsütés Mahén, a Takamaka-öböl csodálatos, homokos partján. A hőmérséklet állandó 30 fok, a víz pedig mámorítóan kék. Seychelliek töltik meg a strandon álló takamaka fák árnyas menedékeit. Pihennek, piknikeznek és legfőképp rumozgatnak. A Seychelles-szigetek paradicsomi környezetét, a kiszakadást és a lazulást hirdeti a Takamaka rum brandje. Ugyanezek jutnak eszembe Nicholas d’Offay-ről is, amikor megejelenik az iDrinks hétfői Takamaka Masterclass-án, hogy elrepítsen minket trópusi hazájába és meséljen nekünk családja, valamint saját kapcsolatáról a rummal.
Nicholas mosolygós, csillogó szemű, hihetetlenül nyitott és közvetlen figura. Ahogy belép a St. Andrea Wine és Skybarba, azonnal szóba elegyedünk. Mivel a barátnője magyar, néhány magyar szóval is meg tud lepni. Kigombolt ingével és laza farmerjával úgy néz ki, mint aki a strandról ugrott be egy gyors előadásra és a vele járó ingyen felesre. A látszat ellenére felkészült és teljesen profi. A családi vállalkozás őt is beszippantotta: az év nagy részében Európát járja, kapcsolatokat épít és rumozgat. A sales manageri állást rá szabták, imádja csinálni.
A Trois Frères lepárló, a Takamaka rumok szülőhelye, a d’Offay család birtokában van. Ők az egyik legrégebbi telepes család a szigeten, a késő 18. században telepedtek le. Mind a családnak, mind az ültetvénygazdálkodásnak van múltja Seychelle-en, a rum azonban újdonság itt. A rumlepárlással Nicholas unokatestvére Bernard, és apja Richard d’Offay kezdett foglalkozni. Első párlatukhoz a családi medence is hozzájárult hűtőegységként. A lepárlót némi tanulás és készülődés után 2002-ben nyitották meg.
Eredetileg maguknak terveztek rumot készíteni, majd kibővítették a tervet Seychelles-re is. Egyetlen lepárlóként a kezdetektől uralhatják a helyi piacot. A projekt folyamatosan bővült, fejlődött. Árulnak friss és érlelt rumokat minden árkategóriában. A kis családi vállalkozás ma már nagyjából 110 főt foglalkoztat. A szigetekre látogató 400.000 turista 40%-a megfordul náluk a lepárlóban. A felújított nagy házukban múzeum és koktélbár is üzemel.
A Takamaka a seychelle-i cukornádipar úttörője lett. Egyetlen felhasználója a helyi cukornádnak, így nincs mögötte cukoripar, ami támogathatná. A lepárló tartja el tulajdonképpen a cukornád ültetvényeseket. Itt terem egyébként a világ legdrágább cukornádja: 35 dollárba kerül kilója. Mielőtt a piacra léptek volna Barbadosé volt a cím, mindössze 5 dolláros kilónkénti árral.
Érlelési programjuk kicsit csapongó még. Hordókat egy afrikai hordó brókertől vásárolnak. Különböző hordókkal kísérleteznek az ex-bourbon-től, a francia vörösboros hordón át a cseh tölgyig. Melaszos rumjaikat főleg ex-bourbon, míg a cukornádlé alapú rumjaikat inkább francia tölgy hordókban érlelik. Ma körülbelül 200 hordó pihen a Takamakánál, ami kis gyűjteménynek számít.
2020 óta a cég fókusza átállt az exportra. A nagy változást Luca Gargano és a Velier hozták el a Takamakának. A Habitation Velier sorozat tagjai megnyitották Európát a Takamaka előtt. Nyilván kell a megfelelő párlat is hozzá, de látszik jól, hogy Luca mekkora hatással van a rumiparra és a fogyasztókra egyaránt. A Takamaka 2 éve 15 országban volt elérhető, ma már 48-ban.
Az alapos bevezető után ideje volt elkezdenünk a kóstolást. 5 tételt hozott nekünk Nicholas, amiken keresztül megismerhettük a lepárló kínálatát. Dolgoznak melasszal és cukornád levével is. Ezeket pot stillben és oszlopban is rummá alakítják. Továbbra is használnak érlelt Foursquare rumot. Blendjeikhez a mennyiséget természetesen az oszloposan lepárolt rum adja, a pot still pedig aromát kölcsönöz nekik.
A lepárló oszlop két oszlopos kialakítású, az első oszlop tányérjai készültek rézből. Melaszból 94% körüli párlatot készít. A pot stillből magas aromatartalmú rum kerül ki, ami nagyon funky. Dundert is kevernek a cefréhez. Ez alacsonyabb alkoholfokkal csorog ki a lepárlóból. A friss nádlevet a pot stillen kétszer párolják le, ami 75% körüli párlatot eredményez.
Rumot három kategóriában készít a Takamaka. A Seychelles sorozatot (6 kiadás) főleg koktélokhoz ajánlják. Ebben a sorozatban kóstolható meg a fehér és fehér overproof rumjuk, ami minden másnak is az alapja. A prémium sipping rum kategóriát a St. André (4 kiadás) sorozat képviseli. Ezek már kicsit drágább és elegánsabb rumok, amik jobban megállják a helyüket magukban. Rumjaik csúcsa pedig a Le Clos sorozat, ami a fentebb említett kísérleti hordók termékeit foglalja magába. Évente újat terveznek kiadni, ezeket Nicholas Millésime kiadásoknak hívja.
Takamaka Overproof
Erős nyitó tétel az Overproof. Tisztán melasz alapú, hozzáadott cukrot nem tartalmaz. Elsődleges célközönsége a bárszcéna.
Az illata enyhén csípős, lágy, krémes és kókuszos. 69% az alkoholtartalma, mégsem érzem, hogy kinőne tőle a szőr a mellemen. Az íze erős, enyhén csípős, de édeskés. Vaníliás, kókuszos és egy kicsit paprikás is.
Szolid rum. A Takamakánál ez és a fehér rum minden másnak is az alapja. Jó is kell, hogy legyen, különben hogyan építenének rá?
Takamaka Dark Spiced
Ez a Takamaka húzó kiadása. Ebből adják el a legtöbbet. Ez egy 38% alkoholtartalmú fűszeres rum, a készítők kedvenc helyi fűszereivel. Alapja természetesen a Takamaka fehér rumja.
A színe valahol a szalma és az arany között van. Az illata édes, cukorkás, erősen tutti frutti, ha elég öreg vagy, hogy ismerd ezt az aromát. Megállapítjuk az asztalnál, hogy gesztenyét vagy diót is érezni rajta erősen. Rumos jegyeket nem nagyon tudok kiszagolni.
Az íze már laposabb kicsit, mint az illata. Nagyon lágy, édes, jól iható. Nem rajongok a fűszeres rumokért, de ez egészen rendben van. A gesztenyés és mogyorós csokis íz továbbra is dominál. Engem leginkább egy pohárba töltött Sport szeletre emlékeztet.
Takamaka Zannannan
Ez a Takamaka ananászos rumlikőrje. 25% az alkoholtartalma és az alap fehér rumon túl ananász, cukor és fűszerek vannak benne. Nicholas szerint nagy a kereslet Európában az ananászos rumra, így ebből is sok fogy. Én csak a fejem vakarom, mert utoljára jó ananászos rumot akkor ittam, amikor szárított ananászt áztattam egy üveg Smith & Cross-ba.
Az illata és az íze is főleg édes, de jellegtelen. Leginkább szappanos, az illatában kevéske bújkáló fanyarsággal. Sem az ananászt, sem a rumot nem érzem rajta. Elképzelésem sincs, hogy ez a kiadás mire lehet alkalmas. Magában eléggé semmilyen, így koktélban sem várnék sokat tőle.
Takamaka Extra Noir
Az Extra Noir a St. André sorozat tagja. A sorozat az innováció és a tradíció összefonódása. Az Extra Noir egyértelműen az innovációs vége a St. Andrénak. Ez a rum ugyanis nem érlelt, hanem hordóízzel van “préselve”. A technológiát a francia borászok és konyak készítők már használják. A Takamakánál az alap párlatot 7 napra ex-bourbon hordóba teszik és francia tölgyfahordó szilánkjait szórják bele. Miután leszűrik, 6-8 órán keresztül magas nyomás alá helyezik a párlatot egy kis gép segítségével. A nyomás tulajdonképpen belepréseli a fás ízeket a párlatba. A nagy nyomás meggyorsítja azokat az ízalakító folyamatokat, amikhez több idő kéne. Az eljárás neve Hydrodynamic Cavitation, ha utána szeretnél jobban járni. A préselés után 60 napra francia tölgyfa hordókba kerül a párlat.
Az eredmény tölgyesen fanyar, édeskés, kókuszos illat és íz, valamint 43% alkoholtartalom. Jellegében egészen hasonlít az érlelt rumokra, de laposabb. Hiányzik belőle a komplexitás, amit az érlelés eredményez. A hordóíz abszolút benne van, néhány spanyol jellegű, érlelt rumot simán maga mögé utasít.
Takamaka Grankaz
A Grankaz volt a Masterclass egyértelmű győztese számomra. Ez a St. André sorozat hagyományosabb tagja, az Extra Noir-hoz viszonyítva. Melaszos és nádlé alapú rum pazar keveréke, ami a két stílus legjobb tulajdonságait ötvözi. Van benne 3 éves, ex-bourbon hordóban érlelt, helyi, melaszos rum, 8 éves Foursquare rum és két féle francia tölgyfahordóban érlelt nádlé alapú rum.
A két rum stílus aromái gyönyörűen keverednek illatukban és ízeikben. A Grankaz tölgyes, növényes, kicsit gyógyszeres is, de a melasz keserédességét is érezni benne. Erős az agricole jellegű rum benne, sokat ad a blend karakteréhez. Hasonló a blend koncepciója az Equiano-hoz, azonban sokkal jobban érezhető az agricole jellege, ezért nekem a Grankaz jobban is ízlik.
Nem érkeztem nagy elvárásokkal, mivel eddig az olcsóbb rumjait ismertem a Takamakának. Kellemes csalódás volt látni a családi és főleg a rumos sikersztorit, ami kitartásra és a rum iránti rajongásra épül. Természetesen segít a kiemelt turizmus és a piaci monopólium is, de a d’Offay családnak rengeteg munkát kellett beletennie a lepárlóba. Nem áll mögöttük multicég vagy italkonglomerátum, így az üzlet irányát és a termék ízét is maguk határozhatják meg.
Nicholas szenvedéllyel és elhivatottsággal beszélt a rumról és a családi vállalkozásról is. Ahogy ő is az előadás során, úgy általában a Takamaka is nagy hangsúlyt fektet a transzparenciára. Minden részlet fent van a honlapjukon minden kiadásukról és a lepárlóról is. Érdemes végig böngészni az oldalukat és jobban megismerkedni velük és a kínálatukkal.
Engem megvett a Takamaka. Meggyőzött a kitartásuk, alázatuk, játékosságuk és innovatív hozzáállásuk. Sikeres és sokoldalú lepárlót tudtak építeni az évek során. Érdekes lesz majd, hogy milyen Millésime kiadások jönnek és hogy van -e jövője a préselt rumnak. Addig pedig nyissuk ki egy üveg Grankaz-t és dőljünk hátra a fotelben.