A bár szcéna, szerintem, mindig is nagy energiát fektetett abba, hogy a szomjazó polgárok változatos módokon juthassanak hozzá az általuk kedvelt italokhoz, akár magukban, akár koktélokba keverve. A Smith & Cross egy ilyen sikersztori, ami kereslet alapján született és azóta meghódította a rum- és bár világot.
A jamaikai rumok viszonylag sokat csiszolódtak az elmúlt évszázad során, azonban mindig is tolakodóan aromás rumokként voltak számon tartva. Rengeteg tiki koktél alapját adták, de az idők során, ahogy egyes rum kiadások vagy marque-ok eltűntek, úgy a koktélok elkészítése is nehézségekbe ütközött. Nem sokkal az ezredforduló és a modern rum boom előtt a közízlés sokkal lágyabb és könnyebb rumokra vágyott, mint a nehéz, funky jamaikai rumok. Azonban ahogy a craft koktél és a tiki újra szárnyra kapott, úgy újfent megnövekedett az igény ezekre az ízbombákra. A legjobb példa erre a hiányra az eredeti Mai Tai-ban szereplő Wray and Nephew 17 éves rum, ami azóta kiveszett, de még mindig sokan hajtják, hátha megmaradt egy üveg valahol.
A történet szerint David Wondrich, koktél történész és Eric Seed, a Haus Alpenz amerikai alkohol importőr tulajdonosa a Pegu Klubban iszogattak valamikor 2006 körül. Eric megkérdezte, hogy mire van szüksége az amerikai bár szcénának és David habozás nélkül az erős és funky jamaikai rumot mondta. A legtöbb Amerikában elérhető jamaikai rum 40% alkoholtartalommal bírt akkoriban és az ízük sem volt olyan áthatóan gyümölcsös és erős, mint amire egy trópusi koktélban szükség lett volna.
Eric állítólag kapott az alkalmon és az E&A Scheerhez fordult, hogy a megfelelő blendet elkészítsék neki. A Scheer a világ legnagyobb és legismertebb rum brókere, több millió liter hozzáférhető rum tartalékkal a világ minden szegletéből. Így indulhatott útjára a Smith & Cross 2009-ben. Az alapja a Hampden Estate-ről érkező, melasz alapú, pot still-ben készült, Wedderburn és Plummer típusú rum, nagyjából fele-fele arányban. A Wedderburn testesebb, nehezebb rum, ami kevesebb, mint egy évet pihen hordókban a blendelés előtt. A Plummer kicsit könnyebb, fűszeresebb típus, de még mindig jamaikai/Hampden viszonylatban. Ez 18 hónap és 3 év között pihen ex-bourbon hordókban. Mindkét típus kontinentálisan érlelt.
A Wedderburn és Plummer típusú rumokról már a 18. század végén szót ejtenek források, azonban ezek nem marque-ok voltak, ahogy ma ismerhetjük őket. A Wedderburn és a Plummer családok is brit kereskedők voltak jamaikai kapcsolatokkal. Több birtok rumjaival is kereskedtek. Ez a két rum tehát inkább hasonló stílusjegyeket tudott felmutatni több, különböző lepárlóval forrásként. Ha ma rákeresnél, akkor azt találnád, hogy észter tartalommal határozzák meg a különböző jamaikai marque-okat, köztük a Wedderburnt és a Plummert is. Ez sokat azonban nem mond el a nagy képről. A 19. század fordulóján ez a két rum az akkor ízlésnek megfelelően aromás és erős volt, de nem számított, hogy melyik lepárlóból származott.
A Smith & Cross honlapja szerint a londoni Haymann Distillers-től származik a rum. A kiadás neve is árulkodik: két korábbi, temze parti vállalat nevéből lett összefűzve. A londoni dokkokban, a Thames streeten ezek elismert kereskedők voltak. Ide érkezett a legtöbb kereskedelmi hajó és itt volt a legélénkebb a kereskedelem. A két említett vállalat a Smith & Tyers és a White Cross, akiket a Haymann felvásárolt, de a nevüket az Alpenz rendelkezésére bocsátotta, hogy egy tradicionálisabb és történetileg hitelesebb nevet adhassanak a rumnak.
A Smith & Cross címkéje jól összefoglalja a történeti és földrajzi kontextust a párlat körül. Rajta van, hogy London, hiszen a névadó családok és rum származási helye is ez. Jamaica rum van rajta, nem pedig jamaican rum, tehát nem egy Jamaikából érkező kiadásról beszélünk, hanem egy jamaikai stílusúról. A mai kiadás célja egyértelműen a bár és a koktélok világa. Az erős funk és aroma a trópusi koktélok ízvilágát szolgálja ki, ahogyan a magas alkoholtartalom is. Azt írja a címke, hogy navy strength, de mi, jól felkészült rumfejek tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz. A Smith & Cross 57% alkohollal nem navy erősségű, de közel jár. A navy erősség 54.5%, a Cocktailwonk el is mondja részletesen. Az erősség elnevezése azonban ne tévesszen meg, ez nem egy navy style rum, hanem navy erősségű.
Az üveg könnyen forgatható bár üveg, de a ropogós csavarkupak helyett tisztességes parafa dugót kapott.
Kitöltve aranysárga, eléggé világos. Igazi olajos pot still párlat, megragad egy filmréteg a pohár falán. Lábai csak több perces késéssel kezdenek nőni, ahogy levánszorog a pohár falán.
Az illata nektárosan édes és csábító. Óvatlanul nagyot szagoltam bele elsőre, de minden a helyén volt, nem kaptam sokkot. Az elején enyhe oldószeres illat keveredik egy kis friss festékkel vagy frissen felrakott tapéta szagával. Ahogy ez múlik, a helyére lép az édes, ragacsos, túlérett trópusi gyümölcs illat. Ananász és mangó minden mennyiségben, majd enyhe fanyarság. Az összhatás talán leginkább az aszalt szilvára emlékeztet, ahogy az édes átmegy a fanyarba. A hordót valahonnan a távolból érezni. Az illatot maximálisan a párlat vezeti, pedig érlelt rum. A vége fanyarból szárazba fut ki, de az édes, gyümölcsös aromák még nyomokban érezhetők.
Első kortyra kicsit alkoholos és érezhetően száraz. Fűszeres, enyhén csípős. Az ízében már az elején előjön a hordó vaníliás, majd fanyar íze. Az illata ellenére nem édes. Másodjára is a száraz, forró és csípős jegyek jelentkeznek. Némi oldószer is csatlakozik. A fanyarság éretlen csonthéjasokra emlékeztet. Az édes gyümölcsösség sokkal inkább az utóízekben jelenik meg, illetve a számban megmarad lecsengéskor. Nincs az a bitang, funky gyümölcskavalkád, amire az illat alapján számítottam.
A lecsengése hosszú, forró. Kellemesen édes, gyümölcsös, de enyhén csípős is. Hordós, száraz és vaníliás. Nagyon szépen fut ki az intenzív rum íz: az erős gyümölcs és forróság szépen elkopik, de a érlelésből jött fanyarság nem törli el az emléküket – inkább együtt dolgoznak, amíg teljesen el nem tűnnek.
Meglepően jó és hiteles jamaikai stílusú rumot sikerült vennem, noha egy utólag és Jamaikán kívül kreált rumról beszélünk. Sajnos csak ritkán elérhető itthon, pedig legszívesebben mindig tartanám. Magában nem rajongok érte, ahhoz kicsit csiszolatlan, de a felhasználási lehetőségei nagyon változatosak. A legtöbb érlelt rumot kérő koktélban remekül működik. Én főleg Mai Tai-ban használtam, de talán a legjobb, amit tehettem vele, az ananászos áztatás volt. Cukrozatlan, szárított ananászt tettem bele először egy hétre, de utána inkább ki se vettem belőle. Pazar lett. A funky gyümölcsösségre nagyon jól épült az ananász nektáros édessége. Az enyhe ananász íz varázslatossá tette a Mai Tai-t, de a Jungle Bird-öt is. Erős, ízes és aromás rum a Smith & Cross: tökéletes választás, ha szeretsz koktélozni. Egyenesen Jamaika strandjaira repítenek a vele készült koktélok. Úgy tűnik, érdemes a szakmára hallgatni, ahogy Eric Seed is tette.
Értékelés: 100/80