A Daiquiri mellett a Mai Tai a másik nagy befutó rumkoktél, amit a legtöbb helyen ismernek és talán még el is készítenek neked. A hozzávalók nem különösebben egzotikusak, mégis remek óceán parti feelinget kölcsönöz az ital. Egyszerűsége ellenére nehéz egy tényleg jó Mai Tai-t találni. A minőségi alapanyagokon túl, természetesen, ezek megfelelő egyensúlya is elengedhetetlen. A tiki italok általában ilyenek: jól elkészítve pazar élményt adnak, de könnyű elbaltázni az arányokat.
A Mai Tai a tiki egyik legismertebb képviselője és egészen változatos és kacskaringós utat tett meg a bárpultomig születése óta. Az ital eredete egy darabig homályos volt, többen is magukénak mondták az eredeti receptet. Természetesen, ha tiki, akkor Donn Beach és Trader Vic a két név, ami be kell, hogy ugorjon és most is részesei mindketten a sztorinak.
A ma is ismert Mai Tai 1944-ben született Trader Vic konyhájában. Saját elbeszélése alapján szüksége volt egy új egzotikus koktélra az itallapjára, amihez tulajdonképpen csak lekapott egy rumot a polcról, töltött hozzá egy kis orgeat-t, kis curacao-t és lime levet, és bumm, így lett a Chocapic. Egyébként mind Vicnek, mind Donn Beachnek elég jó érzéke volt a koktélokhoz és a saját ízeikkel elég ügyesen dolgoztak. Vic rendszeresen használt orgeat-t a koktéljaiban.
Mai Tai – Roa Ae
Vic kikevert csodáját először két tahiti barátja, a Guild házaspár kóstolhatta meg. A várt reakció nem maradt el, Carry Guild így jellemezte tahiti nyelven: Mai Tai – Roa Ae. Ez azt jelenti, hogy nem evilági, olyan finom. Ezzel el is keresztelte az italt tulajdonképpen. Ez a mára mindenki által elfogadott, hiteles története a Mai Tai-nak.
De hol itt a korábban említett homály? Nos, Donn Beach évekkel korábban kezdte a tiki témát, mint Trader Vic, így Vic elég sok ihletet nyert Donn munkásságából. Donnak a harmincas évek végétől, állítólag, volt egy Mai Tai Swizzle koktélja, erre azonban az egyetlen hitelesnek mondható forrás Donn felesége, aki jó eséllyel nem pártatlan a kérdésben. Mindenesetre Donn szerint az övé volt az első Mai Tai.
Volt Donnak egy Q.B. Cooler nevű koktélja is, amit Vic még 1937-ben kóstolt nála. Vic bevallása szerint ezt a koktélt vette alapul, amikor a Mai Tai-on dolgozott. Szép teljesítmény azért, hogy 7 évvel később is emlékezett még az ízre, amihez hasonlót szeretett volna elérni. Így kicsit össze tud kapcsolódni a két tiki keresztapa története a koktél körül.
A kérdést azonban el kellett dönteni: 1970-ben Vic bíróságra vitte az ügyet és meg is nyerte a pert. Kimondták, hogy ő a Mai Tai kitalálója. Ebből az is következett, hogy 1972-es Bartender’s Guide című könyvében Vic végre megosztotta mindenkivel a koktél receptjét.
A Mai Tai Hawaii-on
Érdekes, hogy a Mai Tai nem kezdett rögtön szárnyalásba. Még Vic itallapjain is csak valahol középtájt volt, és továbbra is a Zombie maradt a vendégcsalogató. Hosszú évek kellettek még, hogy a Mai Tai a siker ösvényére lépjen. Amerikában az ötvenes években jött meg igazán az emberek utazási kedve. 1953-ban Trader Vic leszerződött a Matson Steamship Line-nal, és ő tervezhette meg a cég waikiki hoteleinek itallapját. Ez volt a Mai Tai nagy pillanata. Vic tulajdonképpen sikeresen exportálta egzotikus, polinéz ihletésű koktélját…Polinéziába…
Hawaii-on imádták a turisták a Mai Tai-t. Szinte mindenhol felkerült az itallapra, valamint már a (nem csak) Hawaii felé tartó hajókon is megjelent, közkedvelt italként. A hatvanas évekre mindenki Mai Tai-t akart inni Amerika koktélbárjaiban.
Ekkortájt kezdett el változni is a Mai Tai. Tulajdonképpen egybe forrt a neve Hawaii-val, noha nem ott találták ki. A helyi bárokban és hotelekben megjelentek a különböző Island Mai Tai változatok. Ezekbe került narancslé, ananászlé, ritkábban grenadine is. Ezek tetején jelent meg a rum float is, ami nem része az eredeti koktélnak. Viszonylag hosszan tartotta magát a Royal Hawaiian Hotel bárja, a Mai Tai bár, ahol egészen a hetvenes évekig nem tértek el Trader Vic eredeti receptjétől.
A recept
Az eredeti, 1944-es recept alapján az alábbi, modernizált verziót használom:
- 1 uncia / 30 ml érlelt rum*
- 1 uncia / 30 ml jamaikai dark rum*
- ½ uncia / 15 ml Ferrand Curacao
- ½ uncia / 15 ml orgeat
- 1 uncia / 30 ml limelé
- Jég a rázáshoz és kínáláshoz
- Díszítésnek menta, lime, ananász, koktélcseresznye
- A pohár dupla rocks pohár (whiskys pohár talán)
Elkészítem először, utána körbe járnám a rum témáját a koktélban, mert az is megérdemel egy bekezdést. A hozzávalókat egy shakerbe öntöm, majd kevés jéggel csak röviden rázom. Ez erdetileg tört jég, de én ebben az esetben is a kisebb jégkockáimat használom. A lényeg, hogy nem higítom túl a koktélt már rázáskor. Az egészet, jéggel együtt a pohárba töltöm, majd rászórok még bőségesen jeget, hogy megtöltse a poharat. Így szépen olvadozik a pohárban, lassan vizezve a koktélom.
A menta szinte mindenhol visszatérő dekoráció, én azonban nem használom. Valószínűleg csak lustaság. Használok viszont ananász leveleket, egy kifordított fél lime-ot és benne egy szem koktélcseresznyét. Nekünk a Luxardo cserkó jött be a legjobban, mandulás ízével, de ez a legdrágább is. Nagyon olcsót ne használj, mert nagyon elgagyizza a koktélod. Amikor nem felejtem el, a frissen kicsavart lime-ok közül megforgatok egyet az üres pohárban, hogy egy réteg aromás olajat is felvigyek a héjából a pohár falára.
A rum
Itt bújik ki a szög a zsákból, hogy a Rumnagykövet miért is pörög ennyire ezen a koktélon. Ez is egy olyan koktél, ahol a hozzávalók kiemelni hivatottak a rum ízét, így nem mindegy milyen elegy kerül bele. Az eredeti recept első rum összetevője martinique-i rum volt. Martin Cate, a Smuggler’s Cove tulajdonosa kimatekozta, hogy amikor Vic kitalálta a koktélt, Martinique-ról főleg melasz alapú, grande arome rumok jöttek, nem rhum agricole. Ezek hasonlóan aromás rumok voltak, mint a jamaikaiak. Az alapanyagos fotómon láthatod, hogy Rhum JM van. Kipróbáltam, de nem tett jót az italnak, pedig elvileg kimondottan koktélrum. Bármi más érlelt, melaszos viszont remek bele (ajánlások lejjebb).
A második rum komponens az igazán izgalmas: a jamaikai dark rum. Vic eredetileg a legendás Wray & Nephew 17 éves rumját használta. Ez egy közepesen testes rum volt, amin erősen érződött az érlelés. Évekig használta ezt a kiadást, azonban az elérhető mennyiség annyira lecsökkent, hogy más után kellett nézzen. Ezt a 15 éves változat követte, ugyancsak a Wray & Nephew-tól. Állítólag mindkét rum részben Trader Vic és a Mai Tai miatt vált elérhetetlenné. Ezeket a rumokat kivezették a piacról mára, és annyira eltűntek, hogy már az eredeti lepárlónál, az Appleton-nél (megmaradt W&N lepárló) sem maradt minta. Gyűjtők és rajongók a mai napig próbálnak elveszett palackokat felhajtani, többnyire hiába. Martin Cate-nél volt egy palack 17 éves, amikor a könyvét írta. Nem tudom, hogy azóta kinyitotta-e… Egy másik palack 2008-ban, a dublini Merchant Hotelben kötött ki, ahol 700 font körüli Mai Tai-okban lehetett megkóstolni. Csillagászati ára lenne egy ilyen palacknak, ha előkerülne.
A mai napig nincs tökéletes helyettesítője a Wray & Nephew 17 évesnek, különböző keverékekkel oldják meg mindenhol, és így tett végül Trader Vic is. Kell a jamaikai funk, de az érlelés is. Nekem a legjobban a Worthy Park 109 és a Plantation O.F.T.D. jött be, valamilyen másik érlelt rummal keverve (Rum Bar Gold, Smith and Cross a gyümölcsösségért vagy El Dorado 8 éves az umamiért). Ezek a jamaikai rumok inkább funkyk, mintsem érleltek, de elég jól megállják a helyüket a koktélban. Az Appleton Estate 12 éves rumjára esküsznek még sokan, hogy kíváló a Mai Tai-ba. Ha egy igazán hiteles rumot keresel bele, akkor érdemes a Denizen Merchant’s Reserve-öt felhajtanod valahogy: Matin Cate közreműködésével készítették, kimondottan Mai Tai-ba tervezve. Ha sikerül, kérlek, gondolj rám is egy minta erejéig.