A Daiquiri a maga egyszerűségével a legjobb belépő a rumos koktélok világába. A recept a 20. század fordulójáról származik Kubából, bár az alapanyagok kombinációja már akkor sem volt újkeletű. Rum, lime és cukor már a brit tengerészek napi grogjában is volt. Valószínüleg ez az egyszerűségben rejlő nagyszerűség, ami ilyen népszerűvé tette a Daiquirit.
A legtöbb embernek a rumról még mindig az egzotikus úticélok és pálmafás strandok jutnak eszébe, ahol egy gyümölcsös és frissítő koktélt szürcsölget. Ilyenkor azért háttérbe szorul a kézművesség, és kevésbé lesz érdekes a rum erjesztésének hossza vagy az érlelésre használt hordó előélete. Több figyelmet érdemelnek azonban a koktélrumok és rumkoktélok, semmint hogy lerendezzem a témát a Bacardi-kólával.
A rumkoktélok nem alkotnak elkülönült családot: a rum leginkább a tikihez köthető alapanyag, ha nagyon muszáj irányt választani. A Daiquiri egyébként a sour koktélok közé tartozik, igaz a legtöbb sour recepttel ellentétben nem használ tojást. Hasonlították a puncsokhoz is, az összetevők hasonló aránya miatt. A puncs ugye erős (többnyire rum), gyenge (víz, gyümölcslé vagy jég), savanyú (citrusok) és édes (cukor vagy szirupok) ízeket használja. Ennek ellenére nem passzol a puncsok közé, leginkább a mérete és a fogyasztás módja miatt: nem láttam még daiquiris tálat koktélpartin.
Történet
Két történet él a köztudatban a Daiquiri születéséről. Az egyik szerint Jennings Cox, amerikai mérnök, aki a kubai Daiquiri melletti bányákat felügyelte, meghívott egy másik mérnököt magához, de nem tudta jó minőségű import ginnel vagy whisky-vel kínálni. A helyi rumot magában nem akarta kínálni, így gyorsan összekeverte cukorral és lime lével egy shakerben. A koktél nagyon ízlett a vendégének, és mivel még nem volt neve, így elnevezték a városról, ahol voltak. Más változatában a történetnek még maga Facundo Bacardi is ott volt, amikor elnevezték a koktélt. A másik sztori szerint William Shafter, amerikai katonatiszt 1898-ban szállt partra Santiagóban, ahol megismerkedett a Daiquiri hozzávalóival. Nagyon tetszett neki az ízvilág. Jég hozzáadásával tökéletesítette a receptet és elnevezte Daiquirinek. Rád bízom melyiknek adsz hitelt.
Hemingway és az El Floridita
A koktél 1909-ig Kubában maradt. Lucius W. Johnson, amerikai tisztiorvos vitte haza, így Kubán kívülre először. Ugyan Johnson által bekerült több washingtoni katonai klubba is, de a Daiquiri igazán Ernest Hemingway által tudott irodalmi magaslatokba emelkedni. Hemingway sikerei miatt nehezen tudott már Floridai otthonában dolgozni. Ismertsége miatt rajongók és “barátok” tűntek fel rendszeresen, ami akadályozta a munkában. 1932-ben összecsomagolt, hogy nyugalmasabb munkahelyet keressen, jegyet váltott egy kompra és villámgyorsan Havannában találta magát. Annyira megszerette a helyet, hogy később farmot is vásárolt a város közelében, hogy ott tölthesse idejét.
Ikonikus törzshelye az El Floridita nevű bár volt, ahol a tulajdonos, Constantino Ribalaigua Vert csodálatos Daiquiri költeményeket készített. Hemingway első találkozásra beleszeretett a koktélba. Cukorbeteg lévén a cukrot nem kérte bele, a rumból viszont duplát kért. Egy későbbi változatba, amit az író előszeretettel iszogatott, Maraschino likőr és grapefruitlé is került. Hemingway a Kubában töltött idejének nagy részét a Floriditában töltötte. Eleinte írás után, majd esetenként helyette is, és csoportokat megszégyenítő mennyiségű Daiquirit fogyasztott el. Rekordja 16 darab volt egy ültő helyében. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy kis pihenő után nem folytathatta. A Floridita a mai napig profitál ebből a kapcsolatból, szobrot is állítottak a bárban Hemingway emlékére.
Szesztilalom és alkoholturizmus
A Daiquiri több, mint egy frissítő sour irodalmi kontextusban. Amerika korszakos koktélja volt, igaz eleinte az ország határain kívül csak. Az Egyesült Államokban 1920-ban bevezetett szesztilalom nem vette el az emberek kedvét az ivástól. Egyrészt beépült a csempészet, a törvény megkerülése és a burkolt ivászat a hétköznapokba, másrészt megnőtt az utazás iránti kereslet. Virágzott az alkoholturizmus. A cél tulajdonképpen bármelyik ország lehetett, kivéve Finnországot, ahol 1919 óta ugyancsak szesztilalommal kísérleteztek.
Így lehetett Havanna az italozó amerikaiak Mekkája. A légi és hajós közlekedés is szárnyalt: turisták hatalmas tömegeit vitték Kubába. Külön repülőjáratok és kompok, illetve óceánjárók serege érkezett a szigetre. Ez a mai amerikai-kubai viszonyt elnézve elég mulatságos. A Daiquirivel a kubai rum is szárnyalt. Az alkoholturisták minden lépésükkel ingyenes rum kóstolókba botlottak: a helyiek így próbálták őket még több rum vásárlására biztatni. Az amerikaiak újra felfedezték a rumot, ami könnyebb, tisztább volt, mint a saját, karcos new-englandi változataik. És persze elérhető volt, ami a hazai rumokról nem volt elmondható. A Bacardi soha nem látott népszerűségnek örvendett és komoly terjeszkedésbe kezdhetett. Annyira népszerű volt, hogy a szesztilalom után neve eggyé vált a könnyű, fűszeres spanyol hagyományú rumokkal.
Ez sajnos azt is magában hordozta, hogy lassan bármilyen hasonló rumot Bacardinak vagy kubai rumnak neveztek. A Bacardi saját Daiquiri változatát, a Bacardi koktélt, ami cukor helyett grenadine-t használ édesítőnek, elkezdték az amerikai bárok más rumokból készíteni. Ennek végül a Bacardi 1936-ban egy perrel vette elejét. A bíróság kimondta, hogy a Bacardi koktél csak Bacardi rummal készülhet.
A recept
Az eredeti recept 2 uncia rumot, fél vagy egy egész lime levét és két kanál bárcukrot kér, de én ennél egy kicsit modernebb változattal dolgozom.
- 2 uncia / 60 ml fehér rum
- 1 uncia / 30 ml lime lé
- ¾ uncia / 22.5 ml 1:1 arányú simple syrup
- Jég a rázáshoz és kínáláshoz
- Díszítésnek (szárított) lime karika
- A pohár lehet martinis, coupe vagy Nick & Nora.
Az összetevőket rázd össze egy shakerben, majd duplán szűrd a választott pohárba. Jég nélkül kínáld, lime karikával a pohár szélén vagy, ahogy én is teszem, úsztass a tetején szárított lime karikát.
A fehér rummal lehetsz kicsit rugalmas, de a Daiquiri kubai vagy hasonló, spanyol hagyományú, fehér rumból készül. Ha ettől eltérsz, az már nem klasszikus Daiquiri. A Diplomático Planas és a Veritas is nagyon bevált nekem, de agricole rumból is nagyon szeretem, igaz, úgy a Ti’ Punch újragondolása inkább. Persze a te döntésed, hogy hogyan igazítod a receptet az ízlésedhez.
Változatok
A klasszikus Daiquiri csak három összetevőből és jégből áll, azonban elég sok irányba elmozdult a recept. Hemingway ízlése alapján a papa doble dupla rummal, Maraschino likőrrel és grapefruit lével készül. Az eredeti Daiquiri tört jéggel rázva, majd friss jégre töltve készült, de a pohárból idővel kikerült a jég.
A tömegek kiszolgálására Havannában turmix gépeket kezdtek használni, hogy kevesebb munka legyen a koktél elkészítésével. Megszületett a Frozen Daiquiri, amit az amerikai bárok is átvettek. Ennek smoothie-szerű a textúrája és nem nagyon hasonlít az eredeti, rázott változatra. Ha már turmixolják, sokszor készül a Daiquiri valamilyen gyümölccsel (pl. eper vagy banán).
A hozzávalókon is változtatnak egy-egy Daiquiri újragondoláshoz. Egyik, inkább rumfejek által ismert változata a Gayle Seale Daiquiri, amit Ian Burrell, nemzetközi rumnagykövet nevezett el Richard Seale, a Foursquare lepárlómesterének felesége után. Tulajdonképpen egy barbadosi, Corn’n’Oil-ból eredő változat ez, falernummal és Angostura Bitters-szel.
Az én kedvenc újragondolt Daiquiri receptem a The Real McCoy-tól jön. A linkelést elbénázták a weboldalon, de ha a linken felfele görgetsz egy koktéltnyit, meg is találod a La Floridita No.2-t. A narancslé és a Curaçao édesen frissítővé teszi ezt a koktélt.
A Daiquirit otthon is könnyű elkészíteni és ha figyelsz az alapanyagok minőségére, akkor nem nagyon fogsz már koktélbárba kívánkozni, hogy igyál egyet. Szerintem a legjobb belépő a rumos koktélok világába, mivel könnyen alakítható az édes és fanyar egyensúlya benne. Arra azért figyelj, hogy ez egy frissítő koktél trópusi éghajlatról, tehát ne told el túl édes limonádéba, amikor készíted.