Milyen fajtái vannak a rumnak?

Erre a kérdésre meglepően sok választ kaphatsz. A rumnak lehet színe, stílusa vagy típusa attól függően, hogy kit kérdezel. Sokszínűsége miatt nehéz egyszerűen és közérthetően kategorizálni. Többféle megközelítés létezik, de sok csak részleges, egyértelműen nem igazít el a rumok fajtái között.

Nem segít a rum viszonylagos szabályozatlansága sem. Az Egyesült államokban és az EU-ban, amelyek nagy piacok, szabályozzák az alapanyagát és a minimum alkoholtartalmát, de ennél nem mennek messzebb. 

Helyi szinten a termelő országok eredetvédelmi szabályozása védelmet és következetességet ad, valamint egy bizonyos karaktert támogat, de ezek nemzetközi szinten elvesznek a zajban. A fogyasztóhoz a legritkábban tud eljutni, hogy a kubai védett rum hogyan és milyen hagyományok mentén készül. A mi polcainkon már ugyanúgy rum lesz Havana Club, mint a Rhum JM, pedig egymástól egészen eltérőek. Ezeknek az érdekvédelmi törekvéseknek támogatására született meg a karibi rum lepárló országok egyesülete, a WIRSPA. Az Authentic Caribbean Rum kezdeményezésük a hiteles és jó minőségű karibi rumok védjegye szeretne lenni.

Én, amikor rumot veszek, arra vagyok kíváncsi, hogy mi van az üvegben. Első sorban az íze érdekel, de szeretném valahogy azonosítani is. Ezt kell tehát kiszolgálja egy jó csoportosítás. Azokból pedig nincsen hiány, csak választani kéne valahogy. Érdekes megnézni, hogy az egyes megközelítések milyen értékrend mentén kategorizálják a rumokat és mik azok a jellemvonások, amik a kategóriák alapját adják.

Nézzük meg, milyen típusú, stílusú vagy fajtájú rumok között válogathatsz.

Földrajz és terroir

Mindenki a saját rumjára büszke. A címkéken a származás többnyire fel van tüntetve. Országok vagy régiók kulturális sokszínűsége fedezhető fel a rumokban. Felismerjük a jamaikai funkot, a barbadosi blendek eleganciáját és haiti friss, füves jegyeit. Ez tulajdonképpen a terroir, ami egy ország vagy régió természetföldrajzi sajátosságainak, és a helyi hagyományok hatása a rumra. Ilyen az ásványokban gazdag talaj Guyanában, a kristálytiszta víz Barbadoson vagy a magas hegyi érlelés Guatemalában. A terroir adja a rum egyediségét, ha bele nyúlunk, változik a rum is. Az eredetvédelem tehát a terroirt is védi. A legjobb példa a terroir vezette elnevezésre a demerara rum. Ez guyanai rum, ami tiszteleg a hagyományosan a Demerara folyó partjáról érkező kíváló minőségű cukornád és rum előtt.

Ahogy egyre több rummal ismerkedsz meg, úgy ismerheted meg a mögöttük megbúvó sajátosságokat is. Az egyik legjobb iránytű a terroir ismerete a rumokhoz.

Rum fajták szín szerint

Talán a legelterjedtebb megközelítés a rumok szín szerinti kategorizálása. Minden italos webshopon láthatod és sokszor a lepárlók is használják. Ebben a megközelítésben a szín nem csak csoportosítást, de minőségi előre haladást is sugall. A sötétebb rum tovább érlelt, tehát jobb. Erre támaszkodni azonban nem érdemes. Még ha jobb is a sötétebb, mégis milyen íze lesz? Nem kapok semmilyen támaszt a rum ízét illetően. 

Ugyan a megközelítés vásárláskor egész jól befogadható halmazokat ad friss vagy érlelt fehér rumokkal, röviden vagy közepesen érlelt arany (gold) rumokkal és hosszan érlelt vagy a megjelenés kedvéért színezett sötét (dark) vagy fekete (black) rumokkal, de nagyon kevés információ ez nekem a döntéshez. Részben lefedi a koktélok receptjeihez szükséges szókincset is, mivel többnyire azok is szín szerint írják elő a rumot, de sokszor már említik legalább a szükséges országot is. Pontosabb meghatározás kell a színnél, hogy dönteni tudjak.

White/Fehér rum

A fehér rum egy furcsán rugalmas halmaz. Íztől, kortól és alapanyagtól függetlenül összedolgozza az átlátszó rumokat. Valahogy belefér a frissen palackozott jamaikai pot still szörnyeteg Wray and Nephew Overproof, de a 6 éves lágy és elegáns Diplomático Planas is. Valószínűleg több a polcokon az érlelt és szűrt fehér rum, mint a frissen palackozott. Az elérhető fehér rumok közt sok a frissen préselt cukornád levéből készült agricole és clairin, mégis egy dobozba kerültek a melasz alapú, teljesen más ízvilágú rumokkal.

A fehér rum nem is teljesen fehér (értsd: átlátszó). A Havana Club 3 éves és a Veritas is enyhén sárgás színűek az érlelésnek köszönhetően, mégis fehér és nem gold rumok. Európán kívül, ahol kisebb a francia hatás, az agricole rum nem mindig kerül bele a kategóriába, külön dobozt kap.

Gold/Arany rum

A gold rumok a röviden vagy közepesen érlelt párlatok kéne legyenek. Ez is elég nagy játékteret ad. Nem mindegy, hogy milyen rum és hol pihent hordóban. Hasonlítani fog egy 4 éves kontinentálisan érlelt jamaikai rum egy 4 éves trópusi érlelésű barbadosi rumra? Kis eséllyel. Az használt hordók kora sem lényegtelen. A frissen készült és pörkölt belsejű hordó sokkal több színt fog átadni a rumnak, mint egy 20 éve használatban lévő, kiöregedett hordó. Érdemes megnézned néhány igazán hosszan, de kontinentálisan érlelt rumot, hogy meglásd, alig van színük a korukhoz képest. Kaptam egy kóstolót a The colours of rum-tól, amiben egy 1998-ban lepárolt és 23 évet kontinentálisan érlelt Hampden rum van. A színe ailg sötétebb, mint a Veritasé és elmarad bármelyik másik, röviden érlelt rumom színétől. Nem tud megállni továbbra sem a feltételezés, hogy a szín, a kor és a minőség szigorúan összefüggenek.

Dark/sötét rum

A dark rumok a hosszan érlelt, nemes párlatokat kéne jelentsék. Nincs azonban sehol meghatározása annak, hogy mennyi idős kéne legyen egy dark rum. Sokszor black rumként is emlegetik. Érdemes tudni azonban, hogy a nagyon sötét, esetenként szurokfekete rumok meg vannak színezve. Érlelés során telítődik a párlat színe és onnantól nem sötétedik tovább magától. Hiába tölt több mint 20 évet a hordóban, nem lesz szurok fekete, mint a Kraken, a Gosligns vagy akár a Worhty Park 109. Sőt, ahogy az előző bekezdésben említettem, még erős színe sem lesz feltétlenül egy öreg rumnak.

Arra nagyjából jó ez a megközelítés, hogy a webshopokon eligazodj, illetve értsd, hogy milyen rum kéne a koktélodba, de ennél pontosabban is körül lehet írni egy rumot.

Rum stílusok gyarmati hagyomány szerint

A rum története egy elég sötét korból ered, sok rabszolga vérével áztatva. Ennek a kizsákmányoló és brutális gyarmati rendszernek karibi főszereplői Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország voltak, legalábbis a rum szempontjából. A cukornád 1493-ban, Kolumbusz második utazása alkalmával került a Karib-térségbe, Hispaniola (mai Haiti és Dominikai Köztársaság) szigetére. 

A térség országainak különböző gyarmati hagyományai más és más lehetőségeket adtak a rumnak. Beleszólt a rum fejlődésébe az ipar és a politika is. Ahogy az egyes európai államok gyarmati politikája alakult, úgy tudott a rum is vele motdulni. Nézzük meg, hogyan alakult a három nagy rum stílus az elmúlt évszázadokban.

Brit stílus

Brit gyarmaton, pontosabban Barbadoson jelent meg az első írásos emlék a rumról. A hagyománynak így volt ideje megerősödni és ami működik, azt nem is érdemes bolygatni. Így maradtak uralmon nagyon sokáig a pot stillek a brit gyarmatokon. Barbadoson 1893-ban, míg Jamaikában állítólag csak 1960-ban jelent meg az oszlopos lepárló. A rum alapanyaga is hagyományosan a melasz maradt. Ha mindenképpen általánosítani szeretnél, akkor a brit stílusú rumok melasz alapúak és többnyire pot still és oszlopos lépárlású párlatok blendje. Természetesen ez alól is akad kivétel: Jamaika pot still rumjai például vagy Trinidad spanyol jellegű rumjai, brit gyarmat létére.

A brit stílus néhány képviselője: Hampden, Foursquare, El Dorado, Admiral Rodney.

Francia stílus

A rum francia elnevezése rhum. Francia stílus alatt főleg Guadeloupe és Martinique agricole rumjait értjük, de bármely más, hasonlóan frissen préselt cukornád levéből készült rumot agricole jellegűnek nevezhetünk. Az agricole rumokat erős francia eredetvédelem (pl. Martinique AOC) támogatja. Ezek a védett rumok friss cukornád levéből készülnek, oszlopos lepárlókban, szigorú szabályok szerint. A betakarítástól az erjesztésen át, egészen az érlelésig meg kell felelni ezeknek a szabályoknak, hogy egy párlat martinique-i rhum agricole lehessen. Az ízük általában növényesebb és frissebb, mint a melaszos rumoknak, de érlelve akár hasonlíthatnak is melaszos társaikra.

A stílus azért nem fed le mindent. Réunion szigetén, ami szintén francia gyarmat volt, több melasz alapú rumot készítenek, mint agricole-t a többi francia szigeten együttvéve. Továbbá a módszer nem egyedi, francia. Máshol is terem cukornád és máshol is készítenek frissen rumot belőle. Van, ahol régebb óta is csinálják, mint a francia karibi térségben. A brazil cachaca nem esik messze az agricole rumtól, valamint Haitin, Madeirán, Puerto Ricóban és Hawaiion is készül agricole jellegű rum. A francia stílus tehát értelmezhető szűken, a francia befolyású szigetek agricole rumjaira, de ha nyitottabb vagy, akkor minden, ezekre hasonlító, agricole jellegű rumot is bele foglalhatsz.

A francia rumok agricole vagy magyarul mezőgazdasági jellegét a készítési folyamat adja. A lepárló az ültetvényen van, helyben fel tudják dolgozni a cukornádat. Nem függ ipari folyamatoktól, mint a melasz alapú rum: nincs szükség egy cukoripari melléktermékre. A francia szigetek nagy melasz exportőrök voltak korábban, Napóleon azonban a répacukrot szerette volna felfuttatni Franciaországban, így beszűkült a karibi cukor piaca. A cukornád levét rum lepárlásra kezdték használni a cukorgyártás helyett.

A francia stílus néhány képviselője: Rhum Clément, Rhum JM, Neisson, Trois Rivières, Saint James és kis rugalmassággal a képen látható KoHana és Kuleana is.

Spanyol stílus

A spanyol gyarmatokon csak 1796-tól indulhatott be törvényesen a rum lepárlás. A ma ismert legnagyobb spanyol hagyományú rum lepárló, a Bacardi is csak 1862-ben jött létre. A spanyol jellegű rumok alapvető jellegzetességei az oszlopos lepárlás és a könnyű fűszeresség. A 20. század közepén az amerikai közízlés egyértelműen a könnyű rumokat részesítette előnyben. Az Egyesült Államok a karibi rumok egyik elsődleges piaca a mai napig, így természetes, hogy a rum készítők ebbe az irányba mozdultak. Érlelés után elkezdték szűrni a rumokat, hogy még könnyebbek lehessenek, valamint átálltak az oszlopos lepárló berendezésekre. Bármilyen meglepő is, a Bacardi rumjai is pot stillben készültek még a 20. század elején is. 

Jellemzően melasz vagy cukornádméz alapú párlatok. Kuba a stílus egyik legfőbb képviselője, több országban is büszkék rá, hogy kubai ronerok segítik náluk a lepárlást. Ebbe a stílusba soroljuk a volt spanyol gyarmatokat (pl. Dominikai Köztársaság, Puerto Rico), de a dél-amerikai rum készítők nagy részét is (pl. Venezuela, Nicaragua, Panama, Kolumbia). A ma elérhető spanyol jellegű rumok egy része édesre van hangolva. Ezért tűnik nekem ez a stílus a legmegosztóbbnak: nem minden rum rajongó nyitott a hordós érlelésből származó cukrokon túl hozzáadott édesítők felé.

Mivel a spanyol rumok többnyire eléggé semleges ízvilággal kerülnek ki a lepárlóból, az érlelés és a hordó vezeti főleg az ízüket. Nem jellemzi őket az erős funk vagy észteresség, mint mondjuk a jamaikai rumokat. A spanyol hagyomány része a Solera érlelés is. Itt a hordóké a főszerep. A rendszerből kikerülő rumok nagyon lágyak, simák és nem karcosak. Spanyolul a rumot ron-nak nevezik.

A spanyol stílus néhány képviselője: Havana Club, La Hechicera, Ron Hacienda Santa Ana, Diplomático.

Rum fajták felhasználás szerint

Talán a legegyszerűbben felhasználásuk vagy fogyasztási módjuk alapján kategorizálhatod a rumokat. Vannak rumok, amelyeket magukban (neat) vagy jéggel (on the rocks) kortyolgatsz, ezek a sipping vagy tasting rumok. Amiket koktélokba keversz, azok pedig a mixing rumok. Nincs túlbonyolítva. A két kategória közt lehet átjárás: nem sajnálom a Foursquare ECS Vintage kiadásait az Old fashioned-ből. Igazából ízlés kérdése. Ez a megközelítés két jó halmazt ad, de kevés részlet derül ki az egyes rumokról. Az ár mindenesetre segít általában: a koktélrumok többnyire rövidebben érlelt és olcsóbb párlatok. Ezen túl sajnos nem kapok a palack tartalmáról semmi információt.

Rum típusok lepárlás és alapanyag szerint

A rum készítéséről szóló bejegyzésben viszonylag alaposan körül jártam a készítési folyamatot és a benne rejlő változatosságot, így itt csak néhány gondolattal egészíteném ki.

Csoportosíthatod a rumokat alapanyag szerint, így juthatsz el az agricole rumokhoz is. Ebből is találsz érlelt és érleletlen változat, hogy legegyszerűbb példát ragadjam meg. A cukornád melasz és cukornádméz alapú párlatok is változatos ízeket adnak, de még azonos alapanyag mellett is hatalmas különbségek jelentkezhetnek. Hasonlíts csak össze egy kubai fehér rumot egy jamaikai fehér rummal. Árnyalja ezt a képet az erjesztés, a lepárlás és az érlelés is. Míg a kubai rumot rövid ideig erjesztik és oszlopos lepárlókban párolják le, addig a jamaikai rum pot stillekbe kerül, akár egy hónapos erjesztés után. És ezek még mindig melasz alapú rumok.

Ezeket a különbségeket veszi alapul a következő két módszer. A figyelem központjában az készítési mód áll, azonban finomítanak rajta földrajzi rendszerezéssel és akár kormeghatározással is.

A Gargano módszer

Luca Gargano nevébe könnyű belebotlani a rum világában. A Velier olasz importőr és  független palackozó rum pápája tulajdonképpen. Nagyjából 40 éve dolgozik rummal és elég jó rálátása van a dolgokra. Neki az elsődleges érték a rumban a kézművesség és a hagyomány. Rum kiadásaiban ez elég hangsúlyos: a hagyományos pot still lepárlásra és az érlelési hagyományokra koncentrál. Az általa válogatott Habitation Velier sorozat kizárólag pot still rumokat tartalmaz, illetve adott ki olyan kísérleti rumokat, amelyeknél ugyanaz a párlat kontinentálisan és trópusi közegben is azonos időt töltött hordóban, hogy a két érlelési mód jól összehasonlítható legyen. Nagy ellensége az ipari, jellegtelen tucatrumoknak. 

Ő a rumokat a lepárlás módja szerint kategorizálja. A megközelítést Charles Gordon, a William Grant’s tulajdonosának Pure Single Malt elképzelése ihlette: tisztán árpából készült, szakaszos lepárlású, nem blendelt whisky. A piramis csúcsa Lucánál tehát a nem blendelt pot still rum. Ezt a lepárlás alapú megközelítést árnyalhatja még a felhasznált alapanyag. Luca kategóriái a következők:

Pure Single Rum

Hagyományosan, szakaszos lepárlással készült rum, a Pure Single Malt whisky analógiájára.

Single Blended Rum

Olyan rum blend, ami egy lepárló különböző típusú lepárló berendezéseiből kerül ki. A legtöbb Foursquare rum ide tartozik. Richard Seale is hangos támogatója ennek a megközelítésnek.

Traditional Rum

Kisebb, oszlopos (Coffey vagy Créole) lepárlókból kikerülő rumok blendje. Így készül például sok agricole rum.

Rum

Ipari méretekben gyártott, többoszlopos rendszerből kikerülő rumok, akár több lepárló közreműködésével is.

Minőségben az első három kategória közt Luca nem tesz különbséget, csak a készítési folyamat különbözik, de az utolsó kategória teljesen jellegtelen és alacsony minőségű az ipari jellege miatt.

Martin Cate rendszere

Martin is kiemelkedő figura a rum világban. Övé a Smuggler’s Cove, San Francisco és talán a világ egyik legismertebb tiki bárja. Sok energiát fektetett a rum történeti tanulmányozásába és régi tiki receptek felkutatásába. A bárja után elnevezett könyvében és receptjeiben is már a saját kategóriáit használja, amelyek Luca rendszerére épülnek, érleléssel kiegészítve. Mérsékelten érlelt (1-4 év), érlelt (5-14 év) és hosszan érlelt (15+ év) rumokat különböztet meg a rendszerben. A könyvben viszonylag elaprózódik az információ, én valamivel helytakarékosabban mutatom meg neked Martin kategóriáit:

Melasz alapú rumok

• Pot Still (érleletlen, mérsékelten érlelt, érlelt, hosszan érlelt)
• Blend (mérsékelten érlelt, érlelt, hosszan érlelt)
• Oszlopos lepárlású (mérsékelten érlelt, érlelt, hosszan érlelt)
• Black (pot still, blend, blendelt overproof)

Friss cukornád alapú rumok

• Friss cukornád alapú rum (Coffey-féle lepárló érlelt, pot still érleletlen, pot still érlelt)
• AOC Martinique Rhum Agricole (Blanc, Vieux, hosszan érlelt)
• Pot Still cachaça (érlelt, érleletlen)

Egyéb rum kategóriák

Ezek a kategóriák nem hanyagolandó egyebek, csak nem fértek el egyik rendszerben sem tisztán és logikusan. Olyan tulajdonságot emelnek ki, ami mentén máskülönben nem kategorizáljuk a rumokat.

Overproof rum

Az overproof rum kategóriája, szerintem, erősen meghaladott. Nekünk, magyaroknak már a nyelvi különbségek miatt is nehezen érthető az overproof fogalma. Ez most csak bitang erős rumot jelent? Egyáltalán miért számít az alkoholtartalom pont ennél a rum típusnál? Más megközelítésben elő sem jött igazán az erősség…

A proof fogalma angolszász, de hogy még nehezebb dolgod legyen, mást jelent(ett) Amerikában és az Egyesült királyságban. Amerikában még ma is használatos, és a párlat erejét fejezi ki: alkohol térfogat százalékának (V/V vagy ABV) kétszerese. Ami nekünk 40% az üvegen, az az amerikaiaknak 80 proof. Az olyan rumok, amelyeknek 151 van a nevében, tehát 75.5% -osak. 

A brit proof fogalma a birodalmi időkre vezethető vissza és ma már nem használják. Meghatároztak egy egységnyi alkoholtartalmat, amihez utána viszonyítani tudták a párlatok alkoholtartalmát. Ez az egység lett az 57%, amire a brit azt mondta, hogy at proof. A brit haditengerészeti történet szerint, ez az 57%-os rum volt az, amivel ha eláztatták a puskaport, az még mindig meg tudott gyulladni. Ez volt a bizonyíték (angolul proof) a megfelelő alkoholfokra. Meg persze arra, hogy a hajó ágyúi el tudnak sülni, amikor szükséges.

A matek nem teljesen kézenfekvő: fokokkal vagy százalékokkal fejezték ki a prooftól való eltérést. Hogy a fenti példánál maradjak, a 80 proof a brit rendszerben azt jelenti, hogy a proof 80%-a az adott párlat alkohol tartalma, tehát 45.6% (57% x 0.8). 

Így láthatod, hogy minden rum, ami 57%-nál több alkohollal bír, az egységnyi alkoholtartalom fölött van, overproof a rendszer szerint. Az alkoholtartalom azonban csak egy jellemzője a rumnak, ráadásul nem a legbeszédesebb. Mindenki felhördülne a teremben, ha azt mondanám, hogy minden 40%-os rum egyforma. Akkor miért lenne ez másképp a magas alkoholfokúakkal? A Rum Bar Overproof és a Plantation O.F.T.D. Overproof nem egy ízvilág. Szóba se került a származás vagy az érlelés. Az egyik érleletlen, ikonikus jamaikai rum, amit magában vagy keverve isznak, míg a másik több sziget érlelt rumjainak blendje. Az ízviláguk nem is lehetne elrétőbb. Tegyük őket csak a megfelelő dobozba, ne egy olyan kategóriába, ami felett az idő is eljárt és a rum ízéről sem mond el semmit.

Navy rum

Rögtön az elején tisztázzuk, hogy ezt a kategóriát nem alkoholtartalom alapján kell meghatározni. Ez navy style rum, ami azt jelenti, hogy a brit haditengerészet korábbi kötelező rum fejadagjának az ízét utánozza. A Royal Navy 1655 óta adott egyre zsugorodó rum fejadagokat a matrózoknak, egészen 1970. július 31-ig. Ez volt az utolsó nap, hogy fejadagot osztottak és black tot day néven került a történelemkönyvekbe. A tot a fejadag angol megfelelője.

Ez a rum, amikor csak a lehetőségek engedték, a brit gyarmatok rumjainak blendje volt. Jamaikai, barbadosi, guyanai rum szinte mindig volt benne, de belekerült kubai rum is, ha a szükség úgy diktálta. Nem volt pontos receptje sosem, mindig igazodott a körülményekhez. A londoni dokkok raktáraiban, hatalmas fa tartályokban pihentette a haditengerészet a rumot, hogy mindig elláthassa a hajóit. Viszonylag erős kellett, hogy legyen és az elnevezésből következnek a félreértések. A navy strength, azaz navy erősséget 4.5%-kal proof alatt határozták meg, ami 54.5%. Így persze felmerül a kérdés, hogy a fentebb említett 57%-kal kellett akkor meggyulladnia a puskapornak vagy már 54.5%-kal? Itt a sztori általában megengedő, mindkét számmal olvastam már.

Láthatsz gineken és rumokon is navy strength, navy proof vagy gunpowder proof címkét. Ez rumok esetén csak a navy rum ereje előtti tisztelgés, jellegre, ízre nem biztos, hogy azt kapod. Ha hiteles navy rumot szeretnél kóstolni, a Pusser’s és a Black Tot rumjait érdemes megkóstolnod. Ezek nehéz, erős és komplex rumok, igazi ízkavalkád. 

Spiced, azaz ízesített rum és rum alapú párlatok

Ez egy eléggé szerteágazó kategória is lehetne, de én összefoglalom neked először röviden. Ez minden olyan rum, amihez kevernek valamit a lepárlás után. A lepárlóból, sőt a hordóból is tiszta rum kerül ki, ami vesz fel ízeket, adott esetben színt is, de tudatos, kívülről jövő íz módosító nincs benne. 

A legtöbbször hozzáadott anyagok a különböző édesítők, a karamell (színezéshez), helyi fűszerek, gyümölcsök és más édes italok vagy párlatok. A spiced rum tisztább változatai helyi fűszerekkel készülnek, de legtöbbször édesítik is őket. Ezek többnyire belépő rumok, amik kevés eredeti rum ízjegyet hordoznak és az alkoholos ízük és erejük is tompul. Lehetnek ettől még 40%-osak, de magasabbról indultak és fel lettek szépen higítva és cukrozva. Az ízviláguk változatos, attól függően, hogy milyen helyi fűszerekkel keverik a rumot. Ha komolyabban érdekel a rum, ezeken jó eséllyel hamar túllépsz.

A gyümölcsös áztatás (maceration) jellegzetes módja a rum ízesítésének. Így készül a francia-karibi szigeteken a rhum arrangé, de a puerto rico-i Destilería Coquí lepárlóban is gyümölcsöt áztatnak rumjaikba, mielőtt azok palackokba kerülnek.

Ezek a módszerek természetesen igazi rum különlegességeket is eredményeznek, de sokszor gyengébb minőségű párlatok hibáit próbálják elfedni velük vagy egyszerűen imitálni akarnak egy ízt, ami nem a párlat sajátja. Ennek szabályozására 2021 óta az Európai Unióban egy újabb kritériumot vezettek be a rumra: literenként 20 gramm hozzáadott cukor felett már nem nevezhető egy cukornád párlat rumnak. Ez felveti a kérdést, hogy miért nem 0 gramm lett ez a határ? Mi a különbség 19 és 21 gramm cukor tartalom között? Miért nem lehet mindkettő ízesített rum? Egy ideális világban rendeletbe foglalnák a pure and honest rum fogalmát.

Hogyan tovább?

Valószínűleg látod már, hogy a rum változatossága kicsit a veszte is. Különböző értékrendek változatos kategorizálásokat eredményeznek. Azonban ezekből már össze tudod rakni a neked fontos szempontokat, hogy eligazodhass a rumok közt.

Én először az országot és a lepárlót nézem meg. Ebből már elég sokat meg lehet tudni. Vannak országok, ahol csupán csak egy lepárló van, mint St. Lucia vagy Fiji. Ezek a lepárlók rendelkezhetnek különböző lepárló berendezésekkel, így nem mindig egyértelmű, hogy mi kerül a palackba. Rumok lehetnek hasonló jellegűek egy országon belül is. Jamaika ismert az aromás, funky rumjairól, de a funk nem ugyanaz az Appleton-nél és a Hampdennél. 

Ha tovább szeretném bontogatni, akkor megnézem a lepárlási folyamat lépéseit. Melasz vagy friss cukornádlé alapú a rum? Milyen berendezésben párolták le? Ezzel a két kérdéssel a stílus nagyjából el is dőlt.

Ha érlelt a rum, akkor mennyi idős? Kontinentális vagy trópusi érlelésű? Milyen hordóban volt? Érdekes nagyon a hordó előélete. Lehet első vagy sokadik töltésű. Az új, frissen kiégetett hordók sokkal erősebb aromákat adnak át sokkal gyorsabban, mint a már 30 éve használatban lévők. Volt-e benne valami a rum előtt? Sokan kísérleteznek hordókkal. A legáltalánosabb az ex-bourbon hordó, de használnak boros (portói, madeira, sherry) és konyakos hordókat is. A hordó fája a tölgytől, a dión át egészen a hawaii koa fáig bármi lehet, amit nem szégyellnek kipróbálni. A címkén fel szokták tüntetni az érlelés és a finish részleteit is.

A végére Lucától is csenek egy szempontot. Megnézem, hogy blend vagy single rum, ami a palackban van.

Sokan érzékenyek a hozzáadott anyagokra, így az is lehet külön szempont. Én nem rajongok értük, de pár gramm cukron még nem akadok fent. A felismerhetetlenségig színezett vagy ízesített rumok már jobban zavarnak. 

Végül sok múlik a te tudásodon is. Legjobb természetesen, ha előzetes ismeretekkel kóstolsz új rumokba, mert így van viszonyítási alapod is a következőhöz. A származás, a szín vagy a készítési eljárás ismerete magában nem sokat ér, ha nem kóstolsz hozzá és nem alakítasz ki egy saját megértést a rum fajtái és ízei iránt.