Equiano rumest Ian Burrellel

Equiano Masterclass © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)

A magyar ruméletbe többen is próbálunk életet lehelni, ki-ki a maga eszközeivel. A Whiskynet egy elég jó első Rumshow-t szervezett tavaly, ahol természetesen tiszteletünket tettük Nagykövetnével. Tegnapra pedig az iDrinks szervezett egy Equiano estet Ian Burrell rumnagykövettel, amin volt szerencsém nekem is részt venni. Köszi, iDrinks! Iannek elég jó rálátása van a rumiparra és a rum piacára, saját Equiano rumján túl is sok érdekességről tudtam beszélgetni vele.

Az este két masterclassból és egy bar talk-ból állt. Én a második masterclassra voltam hivatalos, a Boutiq Bárban. Kicsit feszülten igyekeztem a helyszínre, mivel késésben voltam. Lassan sikerült csak lerázni a nagyvállalat viszonylagos szigorát, főleg úgy, hogy a villamoson még konferencia hívásban ücsörögtem. Pontosan a kezdés időpontjára estem be. A legnagyobb lazaság fogadott, homlokráncolás helyett. A masterclass még a kanyarban sem volt, mindenki élénken csevegett a Boutiq félhomályában. Kár volt izgulni. 

Zoli, a tulajdonos, nagyon laza és közvetlen hangnemben nyitotta meg az eseményt. 20 éve ismerik egymást Iannel, így a kettőjük viszonya és hangulata jó alapot adott az egész beszélgetésnek. Érezni lehetett, hogy mindketten elemükben vannak. A profi vendéglátás szuper kiegészítője volt a programnak. Daiquiri-vel nyitottunk, majd kaptunk vizet és majszolnivalót is. És a rum kóstolós masterclass csak ezután kezdődött. 

Készülnek a Daiquirik © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)
Készülnek a Daiquirik © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)

Hogy felkészülten érkezzek, meg nyilván, hogy kicsit a nyelvem is tornáztassam, múlt héten jobban elmerültem az Equiano klasszikus rumjában, így a termékről szóló rész kevés újdonsággal szolgált. Pár dologgal egészíteném csak ki a bejegyzést. Az üvegen az “A journey of discovery” mondat a rum felfedezésére utal és arra, hogy jó eséllyel gugliznod is kell, hogy megtudd, ki is a névadó Olaudah Equiano. Az Equiano dupla aranyérmet nyert az Egyesült Államok legnívósabb párlatversenyén, amiről Ian is csak tegnap értesült. Az eredmény csak csütörtökön lesz kihirdetve hivatalosan, így több részletet nem szivárogtathatok ki.

A masterclass nem csak az Equiano rumra fókuszált. Ian beszélt a rum történetéről, a rum helyzetéről a párlatok világában és persze sztorizgatott is. Megkérdeztük, hogy ő hogyan vezetné be a rumot, mint kategóriát valakinek, aki nem ismeri. A sok különböző kategorizálás ellenére kiválasztana 5 rum készítő országot, a lehető legnagyobb változatossággal (különböző stílusok, alapanyag és lepárlás) és sajátosságaik mentén tartaná a bevezetőt. Akinek ennél több kell, abból már lehet rumfejet nevelni, Martin Cate vagy Luca Gargano haladóbb kategóriáit használva.

Közben persze jöttek a kóstolók. Először a klasszikus Equianot kóstoltuk. Megtudtam, hogy több, mint 80 százaléka Foursquare rum, azért ilyen ismerős az íze. Mindenkinek nagyon bejött a teremben, több üveg is körbe járt. Megkóstoltuk a Light kiadást is. Az valami csoda, szerintem. Sokkal élénkebb, frissebb, növényesebb. Ennek 80 százaléka friss nádléből készült párlat a Gray’s-től, amit nagyon is érezni rajta. Ezt az érleletlen, agricole jellegű rumot szelidíti meg kicsit a Foursquare röviden érlelt rumja, amit hozzá adnak. A kiadás színét is ez az érlelt komponens adja. Ian és csapata két nagyon különböző rumot akart, amit tényleg csak a márkanév tart össze. Így rugalmasan használhatóak koktélba vagy magukban iszogatva, illetve adnak alternatívát az elegáns, érlelt párlatokat szeretőknek és a kicsit vadabb, rövidebben érlelteket kedvelőknek is. Így utólag jó eséllyel már a Light-ot venném itthonra, de azért elkortyoljuk az érleltet is fintorgás nélkül.

A kóstolók közben Ian kevert magának egy csupasz rum Old Fashioned koktélt (Equiano, jég, narancshéj) és egy milk punchot is kapott Zoliéktól. Rutinos tintás kell legyen. Ez volt a második masterclass zsinórban, majd visszamentünk a Múzsába a bar talk-ra, ahol tovább iszogattunk. Én nagyjából 3 rummal és vagy 5 koktéllal zártam az estét, és ma reggel a sarokba kucorodva kívántam elpusztulni. Nem bírnám ezt rendszeresen, még akkor se, ha munkának nevezném. Ian, minden tiszteletem a tiéd!

Csupasz Old Fashioned © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)
Csupasz Old Fashioned © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)

A prezentáció végül kötetlen beszélgetésbe csúszott át a Boutiq-ban és egy rövid séta után a Múzsában is így folytatódott. Szerencsés voltam, mert rengeteget tudtam Iannel beszélgetni. Páran megrohanták érkezés után, de hamar lecsengett a hype és lehetett folytatni a rumfejeskedést. 

Beszélgettünk a Plantation-ről is, mert az valahogy mindig előkerül elrettentő példaként. Megegyeztünk, hogy csinálnak jó rumokat, csak ne akarnák eredeti terroirként eladni, ami nem az. Évek óta lebegtetik, hogy a negatív konnotációval bíró márkanevet lecserélik valami píszíbbre. Ian idén ki is tiltotta őket a UK Rumfestről, amíg ezt a névváltást meg nem teszik. Az 1423 Spirits is sikeresen átnevezte Patridommá a Ron Escalvót, így a Plantation is meg tudná ezt ugrani. Rengeteg rabszolga élete árán tudott a rum felemelkedni. Igazából rabszolgát rumért is lehetett venni. Szerencsétleneket a haszonállatok szintjén vagy még lejjebb tartották. Annyi felelősségünk még ma is van, hogy ne felejtsük el a történelem sötét szakaszait és tanuljunk belőlük, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Az ültetvényes rendszer, amire a Plantation neve is utal, egy kíméletlen és kizsákmányoló rendszer volt, aminek a nevéhez sem kéne ragaszkodni.

Abban végig egyetértettünk, hogy akkor tud a rum magasabban szárnyalni, ha transzparens marad. Sose az a baj, hogy egy rumban esetleg van cukor. Kubában és Puerto Ricóban például az eredetvédelem ezt meg is engedi. Többnyire inkább az a baj, ha van a rumban cukor vagy más adalék, de nem tudsz róla, mert nem mondják el.

Ian az iDrinks vendége volt az estére, de közben egy hét kontinensen átívelő jótékonysági turnét is tart. Igen, a sarkvidéken is járt. És igen, megkérdeztem: pazar az Old Fashioned sarki jéggel.

Ian Burrell © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)
Ian Burrell © Rumnagykövet (Várszegi Sándor)

Nagyon jól meglátta az iDrinks, szerintem, hogy kell itthon is egy hiteles forrás a rum erősítésére az ital kategóriák között. Erre Ian Burrell tökéletes választás volt. Sokat tud a rumról, nagyon jó kapcsolatai vannak a rum világában és mivel saját rumot is fel tud mutatni, az üzleti oldalt is jól átlátja. Jó volt látni, hogy sokan ismerik Iant régebbről személyesen és nem csak egy névtelen előadó jelent meg a rumról beszélni. A három rendezvényen a kereskedői vonal volt erősebben reprezentált, pedig mind a bárszcéna, mind a hétköznapi rum fogyasztók is nagykövetei lehetnének a kategóriának. Egy kicsit több reklám jót tett volna az eseménynek, hogy többen gyűlhessünk össze tanulni és utána hirdetni az igét.

A prémium rum egy viszonylag fiatal kategória, nagyjából 20 éves, így némi lépéshátrányban van más prémium párlatok mögött elismerés és marketing terén. Mi rumfejek is tehetünk azért, hogy többen ismerhessék meg, de ehhez kell a tudás. Ezért érdemes elnézni az ilyen rumos eseményekre, tanulni, aztán pedig tovább adni.

Elcsíptem néhány folyosói pletykát is, ami csupa optimizmusra ad okot. A szeptemberben várható Rum show mellett az október is lehet, hogy rummal töltött lesz. Matt Pietrek neve is elhangzott lehetséges előadóként, ami elég királyul hangzik. Boutiq Zoli a gines könyve után rumban gondolkozik. Izgalmas lenne egy magyar könyv a rumról, nem pedig egy újabb könyv a rumról magyarul. Kíváncsi vagyok, milyen módon közelíti meg a témát itthon, távol a cukornádtól és a trópusi klímától. Láthatóan hoz még rumos izgalmakat az év és igyekszem az első sorból követni ezeket. Tarts velem személyesen, ha tudsz, de természetesen itt, a blogon is beszámolok mindenről.

Vélemény, hozzászólás?