A mai kóstoló megszerzésében akár te is segíthettél, kedves olvasóm. Tavaly a Wealth Solutions, akinek a Colours of Rum sorozatot is köszönhetjük, facebookos játékán igazi történelmi rumot nyertem. 1876-ból medfordi rumot, ami a maga idejének sztárja volt. Köszönöm neked, amennyiben te is segítettél lájkolással, illetve köszönöm a történelem leckét, kedves Wealth Solutions!
Medford mára kicsiny jelentőségű városka, azonban ez nem volt mindig így. A Fine Old Medford Rum a new englandi rum fénykorának mementója, amikor a medfordi rum még kiemelekedőnek számított az Egyesült Államokban. Ahhoz, hogy megérthesd ennek a rumnak a jelentőségét, viszonylag hosszan vissza kell tekerjük az időkereket.
Ahogy már a legutóbbi Privateer kóstolóban is szóba került, a rum készítés a kezdetektől, tehát a 17. századtól jelen volt New Englandben. A letelepedők először a karibi gyarmatokról importáltak rumot, majd melaszt is. A karibi rum prémium terméknek számított az északi kolóniákban, az onnan érkező melasz viszont kimondottan olcsó alapanyag volt. A francia gazdasági protekcionizmus igyekezett kizárni az európai és francia piacról a francia-karibi rumokat, melaszt és cukrot, hogy a hazai termékeket versenyképesen tartsa. Ennek köszönhetően a francia gyarmatok cukorbirtokai hatalmas mennyiségben tudták aprópénzért eladni a rajtuk maradt melaszt az észak-amerikai kolóniáknak. Ők pedig több iparágat is fel tudtak építeni erre a filléres melléktermékre (lepárlás, kereskedelem, hajóépítés).
Medfordban 1715 óta volt kereskedelmi forgalomban rum, már előtte azonban viszonylag sokan próbálkoztak a házi lepárlással. Az első lepárló a Hall családé volt. Ugyan több másik lepárló is épült, de 1830-tól ismét csak ez az egy lepárló maradt meg, ekkor már a Lawrence család birtokában. A lepárlás egészen 1905-ig folytatódott, amikor minden különösebb indoklás nélkül bezárták a lepárlót. A medfordi rumlepárlás így közel 200 év után véget ért.
Amíg azonban működött lepárló Medfordban, a medfordi rum kiemelkedő minőségű volt az amúgy olcsó lőreként számon tartott new englandi rumok közt. Messze eljutott a híre az észak-amerikai gyarmatokon. Sokan Medford nagyon tiszta forrásvíznek tudták be ezt a kimagasló minőséget. Érdekesség, hogy amikor a helyi forrás nem bírta már el a helyi rumipart, a szomszédos Pasture Hillből pumpáltak át vizet, ami pletykák szerint kissé át lehetett itatva marhatrágyával. Túlcsorduló funk lehetne ennek is az eredménye erjesztéskor, de higításkor már nem kortyolgatnám…
Mivel a rum értékes fizetőeszköz volt a 18. és 19. században, Medfordban pezsegni tudott az üzleti élet. Boston és a kikötők közötti első megállóként olcsóbban lehetett itt kereskedni, ami nagy hasznot hozott a városnak. A rumiparra alapozva a hajóépítés is kiemelkedő iparág lett Medfordban. Helyi építésű hajók vihették a medfordi rumot a világ körül.
A mai kóstoló 1876-ból származik, amikor a lepárló már a Lawrence család birtokában volt. Ők vezették be az Old Medford Rum márkanevet, ami aztán híres lett Amerika-szerte. Az üvegen feltüntetett kereskedő az M.E. Bellows’ & Son. A Bellows család egészen 1635-ig visszavezethető az Egyesült Államokban. Bor és párlat kereskedéssel Charles Bellows kezdett el foglalkozni az 1840-es években. Sikerével egy sokáig eredményes és elismert kereskedőházat tudott alapítani. A kóstolt rum címkéje kissé ellentmondásos, mivel 1876-ban a kereskedőház még Charles Bellows & Company néven futott, csak 1878-ban vette fel az M.E. Bellows’ & Son nevet. Jó eséllyel a rum maga 1876-os és csak később került a kereskedőhöz.
A Fine Old Medford Rum színe sötétbarna, kicsi vöröses beütéssel. Nagyon híg, alig olajos. Nincs a puccos kóstoló pohárhoz szokva, nem is ragaszkodik hozzá. Zavaros a párlat, kis lerakódással az alján. Nyilván nem chill filtered.
Az illata meglepően tiszta. Nagyon enyhe az alkoholosság az elején, de rögtön át is veszik a helyét az érlelt rum aromái. Nehéz, édes, melaszos illat nyit. Erősen hordós. Bőrkötéses öreg könyveket és édes diót érzek. Az édesség után süti fűszeres illatok következnek. Dominál a vanília és a szegfűszeg. Közepes ideig érleltnek mondanám az illata alapján, nem mind az elmúlt 147 évet töltötte hordóban. Medvecukor és csonthéjasok magjainak fanyarsága zár. Az összkép nagyon élvezhető. Az illata alapján nem gondolnám se jobbnak, se rosszabbnak, mint bármelyik mai rumot, noha a technika mára jóval kifinomultabb és a rumok is sokkal jobb minőségűek, mint 140 éve.
Az íze első kortyra nagyon édes és fűszeres. Kicsit talán likőrös is. Az alkoholos íz nem túl erős benne, alacsony alkoholtartalmú. Az édesség mellett kicsit növényes és cukorkás is. Nem esik különösebben messze a ma jól eladható, könnyebb, esetenként édesebb rumoktól. Készületlenül talán még spiced rumnak is hinném. A kimondottan elegáns illat alapján nem erre az ízprofilra tippeltem. Tartja magát az édesség végig, de a háttérben a gyógynövényes cukorkaíz kanalas orvosságba vált át. Átüt a savanykás alap párlat is, de nem különösebben jó. A hordó egyértelműen jót tett neki, de az ízek alapján kerülhetett más is a párlatba. Valami édes és fűszeres ízesítést kaphatott, hogy jobban elnyomja a savanykásságot a rumból. Talán itt be is igazolódik a közepes érelelésre a tippem, mert nem volt elég ideje lekerekedni a hordóban, kellett a hozzáadott anyag.
A lecsengése elég lagymatag, szinte nincs is. A szájpadlásomon érzek egy kis tölgyes fanyarságot és meglepő mazsolás édességet, ami eddig nem volt.
Fontos megjegyeznem, hogy sokat változott a világ a palackba kerülő rumok körül 1876 óta. A lepárlás folyamata letisztultabb, hatékonyabb, a párlat tisztább. A praktikák, amik régen fogyaszthatóbbá kívánták tenni az amúgy gyenge minőségű párlatokat, már nem igazán relevánsak. A kóstolt medfordi rum ugyan kiemelkedő volt a többi new englandi párlat között, de mai szemmel és ízléssel nem különösebben jó. Nem is rossz azonban. A 19. század amerikai rumjai karcosak és erősek voltak. Az egész koktélipar fel tudott arra épülni, hogy ezeket a rémes párlatokat észrevétlenebbé tegye. Ennek fényében azonban a Fine Old Medford Rum erős versenyző. Édes, hordós és csak kicsit gyógyszeres. Jól iható igazából.
Teljesen megértem, hogy ekkora sikernek örvendhetett. Örülök, hogy bele tudtam kóstolni egy falat amerikai rumtörténetbe és hogy van elképzelésem arról, hogy honnan is jön a rum. A kóstolás élménye páratlan: 100 pontot ér, még ha az nem is páratlan. Az íze alapján nem pontozom, nem tudna egy mai rummal versenybe szállni, de szerencsére nem is kell neki.
Értékelés: 100/100