Észak-Amerika történetében viszonylag fontos szerepet tudott betölteni a rum, mégsem alakult ki egy olyan egységes megközelítés vagy hagyomány, mint a Karib-térség kisebb rum termelő országaiban. Vannak ugyan kiemelkedő régiók, mint Puerto Rico vagy Hawaii, de az Egyesült Államok szárazföldi lepárlóinak elég hullámzó a felhozatala. A Privateer a széttöredezett hagyomány new englandi változatát porolja le és próbálja meg szerethetővé tenni. A Privateer kiemelkedő szereplője az amerikai rum szcénának, és jó példával jár elöl minőség és hagyományőrzés tekintetében.
New England első telepesei is már szomjasan érkeztek, lendületet adva a rum importjának majd lepárlásának a régióban. A 17. század második felétől megugrott a karibi rum és melasz import, amiből egy virágzó rumipar tudott kibontakozni. A 18. század derekára már százas nagyságrendű lepárló működött New Englandben. Párlataik nem voltak különösebben ízletesek, messze elmaradtak a karibi import rumok minőségétől. Mai mércével szinte ihatatlannak mondhatnád. Az előnye elérhetőségében és olcsóságában rejlett. Cserealap volt az indiánokkal és a rabszolgakereskedőkkel is.
A függetlenségi háború végéig a szabadság itala lehetett a rum. Volt belőle politikai kampányra, de a hadsereg lelkesedésének fenntartására is. A függetlenség kiharcolása után az import melaszból készült rum a függés és imperializmus jelképe lett, így a hazai alapanyagból készült whisky került előtérbe. Az amerikai rum hanyatlásnak indult. Sokat rontott a rum helyzetén a kialakulóban lévő általános alkohol ellenes hangulat is.
Az utolsó szögeket a szesztilalom, a világháborúk alatt ellehetetlenült kereskedelem, és a háborúk utáni importvámok (melaszra és rumra is) verték az amerikai rum koporsójába. A kétezres évek craft distillery forradalma hozta csak vissza a minőségi amerikai rum fogalmát a köztudatba.
Eféle craft distillery forradalmár a Privateer is. A lepárló neve Andrew Cabot, 18. századi privateer előtti tisztelgés. A privateer olyan kalózt jelent, aki tulajdonképpen legitim módon, valamilyen állami támogatással járja a vizeket és a támogató állam ellenségeinek hajóit háborgatja. Cabot amerikai privateer volt a függetlenségi háború során, majd kereskedő és rum készítő, szép vagyont hagyva maga után. Ebben látta meg a romantikát 6 generációval később Andrew Cabot, a fenti Cabot ma élő leszármazottja. 2008-ban szakított a tech világgal és fejest ugrott a rum lepárlásba.
A Privateer lepárló 2011-ben indulhatott el. Értékei a tiszta és őszinte rum lepárlás, a legjobb alapanyagok és a new englandi hagyomány. Alapanyagok, lepárlás és az érlelés körül is próbálja a 18. századi new englandi rum fénykorának hagyományait beépíteni a modern munkafolyamatokba. Emellett egy vonzó képet kíván kialakítani a régen legkevésbé sem a minőségéért vásárolt new englandi rumról. Tiszta és elegáns párlatot készít, szemben állva az amerikai piacot domináló ízesített és cukrozott rumokkal, valamint a nagy konglomerátumok tucattermékeivel.
2012-ben csatlakozott a hihetetlenül tehetséges és nagyon profi Maggie Campbell a lepárlóhoz, lepárlómesterként. 2021-ig határozta meg profizmusa és kíváncsi kísérletezése a Privateer rumok ízét. Azóta a Mount Gay estate managere, ami a Privateer sikerei mellett hatalmas elismerése a szakértelmének.
2018-ig a lepárló vegyesen készített rumot magas minőségű, finomított és barna cukorból, valamint cukornád melaszból. A cukorbeszállító megszűnésével azonban átállt teljesen a melasz alapú rumokra. A felhasznált melasz is new englandi, így a rum teljesen New England rum lehet.
A Privateer Navy Yard “distinctly American and New England rum” Campbell szerint, az amerikai rum mintapéldája. 100% A osztályú melaszból készül. Ez egy alig feldolgozott melasz, magas cukortartalommal. A párlat kétszeresen kerül lepárlásra. Először egy Vendome pot stillen (beceneve Pilgrim – a privateer, Andrew Cabot hajója után elnevezve) megy át a cefre, majd egy Cristian Carl lepárló berendezésen (ennek a beceneve Baldwin – James Baldwin író után). Ez pot still és lepárló oszlop is lehet, 8 tányérral. A Navy Yard esetén lepárló oszlopként üzemel.
A rum alapját a Navy Yard különleges élesztőjével hosszan (6 nap) fermentálják alacsony hőmérsékleten (23 fokon). Így nyerik ki a legtöbb ízt az erjesztéssel.
A Navy Yard második lepárlás után a párlat 90% körüli alkoholtartalommal jön ki a lepárlóból, amit 55%-ra higítanak és új, amerikai tölgyfahordókba tesznek legalább két évre. Nincs pontos kormeghatározása a Navy Yardnak. Az alacsonyabb alkoholtartalom miatt több marad meg a fermentáció és lepárlás során keletkezett ízekből és nem nyomja el a tölgyfa a párlatot. A higítást hordóban pihentetett vízzel végzik, ami kíméletesebben keveredik a rummal, jobban megtartva az aromákat.
A Navy Yard mindig hordóerős, valahol 55% körül. A lepárló változatos éghajlatának hála néha emelkedhet is a párlat alkoholtartalma. Minden palackozása single cask, 200 palack körüli hozammal. A palackokon rajta van a hordó száma, amiről a Privateer honlapján részleteket is találhatsz. Én az 526-os hordóból kaptam mintát, 53.9% alkoholtartalommal.
A Privateer Navy Yard kitöltve elegáns, sötét réz színű. Olajos, mégis viszonylag híg. Lábai alig nőnek.
Első szaglásra erős, alkoholos az illata. Kicsit körömlakklemosós is. Igazi melaszos rumos illata van: kezdetben édes, de a melasz fanyarsága, kesenyéssége is benne van. Gyenge hordó illat már az elején érezhető. Eléggé száraz, bőr és kartonpapír aromái a legfeltűnőbbek. Kicsit sós is az összkép. Érezhetően más az illata, mint a trópusokon röviden érlelt rumoknak. A Foursquare szárazabb rumjaira emlékeztet. Az illat és ígéretek alapján tiszta, elegáns párlatot várok.
Nagykövetnével összehasonlítottuk a poharainkat, és egészen különböző illatokat tapasztaltunk. Az ő poharában sokkal édesebb, gyümölcsösebb és az enyémből teljesen hiányzó diós illatok ültek, amihez tökéletesen passzol a Navy Yard édeskés íze.
Megkóstolva ugyanis egészen nagyot fordul a világ a Navy Yarddal, legalábbis ahonnan én néztem (szagoltam). Az íze édes, gyümölcsös, kimondottan simogató. Elbújnak a hordós aromák, csak enyhe tölgyet és vaníliát érzek. Dominál a trópusi gyümölcs, ami által már sokkal jobban hasonlít a párlat karibi kollégáira. A korty vége felé már jobban érzem a száraz fát és egy kis medvecukrot. Enyhe borsos csípősség érezhető, de annak ellenére, hogy erős rum, nem hivalkodó az alkohol az ízében.
Összességében nem túl komplex az íze, de a rövid érlelés alatt is szépen lekeredekett a párlat. Nem karcos, nem harsány, tökéletesen dolgoznak a gyümölcsös aromák a hordóval.
A lecsengése hosszú és forró. Kis tanninos fanyarság marad a szájpadlásomon, de az édesség erősebb még mindig: trópusi gyümölcs és vanília emlékeztet az utolsó kortyokra.
Ha kell egy irány a modern amerikai rumnak, akkor ez lehet az. Nem csoda, hogy a rum rajongók körében népszerű a Privateer. A rumjuk tiszta és elegáns. A Navy Yard pedig egy nagyon jól és könnyen iható kiadás. Pont amit várnék a pénzemért, ha rumot szeretnék venni. Érződik a hordós érlelés, de a párlat ízjegyei sincsenek elnyomva. A rum kifinomultsága és a tökéletes érlelés a szakértelem mintapéldája. A Privateer nagyon jó példát mutat más lepárlók felé a hagyományőrzéssel, valamint a modern és profi hozzáállással. Lehet tehát kiemelkedően jó és világszerte elismert rumot csinálni a Karib-térségen kívül is. Itthon sajnos csak elvétve lehet találni Privateer rumokat, de érdemes lecsapnod rájuk.
Értékelés: 100/80