A Király utca már hétköznap este is indokolatlan forgatagából a Vasvári Pál utcába slisszolva egyszerre szabadulok meg a tömegiszonyomtól és kerülök újabb lépéssel közelebb a havi, nagy mennyiségű rum infúziómhoz. Az Nappali Kávéház a belváros egyik legzsongóbb utcája mellett különösebb feltűnés nélkül, mégis nagyon sikeresen téríti el a tucatkocsmáktól a párlatkedvelőket.
Ez egy olyan hely, ahova az ember célirányosan, többször ajánlással vagy egyenesen meghívásra érkezik. Ugyan klasszikus kávéháznak mondja magát, ahol felcsaphatsz egy laptopot és kávézgathatsz, de ez nem a teljes igazság ám. A Nappali Kávéház ugyanis este felölti szuperhős gúnyáját és nem éppen klasszikus párlat szentéllyé alakul.
A teljesség kedvéért ittam már kávét is itt. Este. A bárból nagyjából annyi volt a reakció, hogy “Biztos?”. Ez egyszerre jelezhette felém, hogy késő van már tejhabosítgatással húznom a bártender idejét, másrészt rendes ember párlatozik ilyenkor. A kávé mindenesetre finom volt, de szükséges is. Újabb 10-12 tétel várt kóstolásra és Andris whisky-t hozott kezdésnek, ami általában nem az én italom. Nem mellesleg előző este is a plafonról lógtam rummal a kezemben, valahol máshol. Gatyába kellett tehát rázni magam.
Budapest rumtérképének valahol a közepén helyezkedik el a Nappali Kávéház. Szédülnék, ha a teljes italkínálatát nézném. Marci, a tulajdonos, lehet talán az egyetlen, akinek a fejében ott az összes palack listázva. Talán ott se. Végtelen van belőlük. Marci a minőségi italozást preferálja a mennyiségihez képest és láthatóan e köré épül a bárrá változott kávéház filozófiája is. Hihetetlen mennyiségű párlaton szinte zongoráznak a bárpultból és biztosan olyat töltenek neked, amiben nem fogsz csalódni. Megválaszthatod a párlatod, de valószínűleg akkor is jót adnának, ha csak a hangulatod írod körül.
A bárban változó színű nyakkendőt viselő palackok halma tornyosul. Igazából egy kanyar is van benne, mert már nem férnek el. Itallap nincs. Egy palatáblán találod meg a nyakkendőkhöz párosuló egységárakat, így a párlatok kategóriáját is elég jól meg tudod tippelni. A tömött polcokon, szerintem, legalább 100 palack rum van, de nem akarom a szentélyt alábecsülni.
A jó minőségű belépőtől a sokszázezres ritkaságig minden is akad. A garancia a jó párlatokra maga Marci. Igazi megszállottja a párlatoknak. Járja a világot, folyamatosan tanul és nem sajnálja sem a felszívott tudást, sem a hazagörgetett palackokat megosztani másokkal. A párlatokról tanulni, azokat megérteni és megszeretni jár a közönség a Nappaliba. És persze a király személyzetért.
A Nappali Kávéház és Marci aktív támogatói a rumközösségnek. Több eseményen jártam már náluk: olvashattál is a Josh Singh-gel folytatott beszélgetésünkről, de a Takamaka Masterclass után is itt volt beszélgetés Nicholas Offay-vel. Itt tarthatjuk a rendszeres készletpusztító italozásainkat is, bottle kill címen. Marci be-beszáll a kóstolgatásba. Egy bitang ecuadori rumtól vagy egy zokniszagú mezcaltól az ő szemöldöke is felszalad. “Őt ismerem”, mondja, amikor elhangzik egy kóstolt uborkapárlat készítője. Amikor kifogyunk a lendületből, akkor ő kapcsol eggyel magasabba és előkap még egy vagy két palackot, amit mindenképp meg kell kóstolnunk. Képtelenség így a hazajutást tervezni, mert a kilépő is megsokszorozódik.
Nem kell persze italt hoznod magaddal a párlat szentélybe. Nem is olyan régen tartottunk egy rum kóstolót a Nappaliban, ami még indokoltabbá teszi, hogy a fent legyen Budapest rumtérképén. A kérés kimondottan az volt, hogy ne a hagyományos kóstolókon előforduló rumokat kóstoljuk. A fővárosban rengeteg helyen van már szélesebb rumkínálat, de sok helyen a könnyebben befogadható vagy egyenesen a közönségkedvenc, semmilyen rumok töltik fel a menüt. Akadnak kivételek, de ugyanazt az öt értékelhető tételt fogod mindenhol találni, ha már komolyabban gondolod a rumozást.
Ezt rúgtuk fel alaposan, amikor összeraktuk a kóstolósort az estére. Összegyűjtöttünk néhány szokatlan, ritka és adott esetben igen drága rumot, hogy odamutassunk a kommersz kóstolóknak. A tudomány azt mutatta, hogy ezektől is ugyanolyan kellemesen fejre lehet állni.
A sort a Bristol Classic Rum Fine Cuban Rum-jával nyitottunk. Nem gyakoriak a független palackozású kubai rumok, és ahogy a Caroni cikkből is kiderült, John-nak a Bristolnál jó érzéke van a hordók kiválasztásához. Ebben az esetben sincs másképp. A rum sherry hordós finisht kapott és ezáltal igazán bonbonosan, sőt nektárosan édes lett. Talán a Havana Club Pacto Navio–hoz hasonlít a legjobban. Igazi sportszelet a palackban.
Újabb könnyed rum, a Takamaka Extra Noir következett. Ennek a készítési eljárása, ami igazán különlegessé teszi. Tulajdonképpen 67 nap alatt préselnek bele annyi ízt, amennyit máshol évek alatt ad át egy hordó. Nem vág hanyatt a komplexitásával, de egy nagyon jól iható érlelt rumot készítettek a seychelliek.
Folytatjuk az ismerkedést az El Dorado Blended In The Barrel Diamond & Port Mourant kiadásával. Emeltünk tehát az alkohofokon, a párlat korán és az árán is. 9 éves a rum, 49% alkoholtartalommal. Nehéz, komplex guyanai rum. Sok csokisság és földesség, pontosan ahogy a Port Mourant-tól vártam. A lepárló profiljába vágó, mégis üdítő változatosság az unalomig ismételt 12 vagy 15 éves El Dorado után.
A következő tétel engem is meglepett. A Dictador 12 és 20 éves rumjai nem túl népszerűek a rumfejek között, mivel nagyon édesek és kétes eredetűek. Ezek azonban értelmezhető áron megszerezhetők. Több igazán ritka, meglepően drága és prémium rumot is kapni a márkától. Amíg nem kóstoltam meg a Dictador Best Of 1981-et, magam sem hittem volna, hogy jöhet jó rum Kolumbiából. Azt meg pláne nem, hogy még szeretni is fogom. Szolid 44% ABV mellett egy igazi ízbomba ez a kiadás. Édeskés, mégis elegáns és csodálatosan hordós. Komplex és balanszos. Benne van minden. 36 éves és csupán 300 palack készült belőle, így a ritkaság kipipálva. A magas ár szintúgy. Ritka, drága és jó a párlat, tehát a prémium jelzőt is joggal aggatják rá. Ez volt nálam az est befutója és szerencsére még van egy teli palack Marcinál a padláson.
Tettünk egy kitérőt a Dánia felé is. Az S.B.S Denmark 2014 a maga bizarrságával kirántott minket a rumos rumok monotonitásából. Meg kellett nézni, milyen is egy olyan rum, ami nem a mainstream ízeket hozza, hanem mutat egy kis színt az észterek világából.
A sor vége felé egy újabb szokatlan rumot, pontosabban clairin-t vettünk elő. A Le Rocher füstös és szalonnás ízvilágával a jobb mezcalok közt is elvegyülhetne. Ez nem a klasszikus agricole jegyeket hozó clairin, hanem groteszk a palackban. Ilyen íze más rumnak nincs.
Az utolsó tétel érkezne, de Marci gyorsabb és beszúr egy palack… ismerős, igaz? A kilépő sose a kilépő… Szóval Marci beszúr egy palack Renegade Pre-Cask Hope-ot. A viszonylag fiatal grenadai lepárló rumkoncepciói nagy népszerűségnek örvendenek. A terroirt a szigeten belül lebontják elemeire, így a palackozásaikról pontosan megtalálható még a dűlő is, amelyiken az alapot adó cukornád növekedett. Fanyar, sós és növényes. Hardcore agricole ízvilág.
Levezetésképp a saját Brix Stout Cask rumomat kóstoltuk. Ritka, mert jó eséllyel nincs még egy palack belőle Ausztrálián kívül, és végre egy ausztrál rum, ami nem valamilyen Beenleigh palackozás. Könnyű visszatérés a rumosabb ízű rumok világába, valamint keretként jó zárása ennek a változatos és különc kóstolónak. Marci rumjai és szakértő ajánlásai, valamint a Nappali Kávéház hangulatos helyszíne nélkül sokkal nehezebb küldetés lett volna ez a kóstoló. Utolsóként épp venném a kabátom, hogy hazaténferegjek, de már érkezik is Marci, kezében egy pohár valamivel, amit mindenképpen meg kell kóstolnom…