A csendes-óceáni kalandozás után visszatérek a Karib-térségbe, hogy a rum történet egy régi, de patinás bútorát mutassam be neked. A guyanai rumok különleges ízviláguk miatt a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek. Számos koktélnak és blendnek, köztük a hagyományos brit navy blendnek is a része a guyanai rum, de az itt megtalálható különleges lepárló berendezések marque-jai önálló kiadásban is keresettek.
Guyanát rum szempontjából a Karib-térségbe soroljuk, brit gyarmati története miatt ez helytállónak is tűnik. Guyana Dél-Amerikában van, Venezuelával, Suriname-mel és Brazíliával határos. Rum típusok szempontjából a guyanai rum sokkal közelebb áll a karibi, leginkább brit gyarmati hagyományokkal rendelkező országok rumjaihoz, mint Venezuela könnyű, inkább spanyol jellegű rumjaihoz vagy a brazil cachacához.
A mai Guyana területét Hollandia kolonizálta még a 17. században. Akkor még három kolónia volt: Demerara, Berbice and Essequibo. Közülük a Demerara név ismerősen csenghet, hiszen a mai napig demerara rumként emlegetik a guyanai rumot. A hollandok elkezdték a cukornád termesztést és a rum lepárlást is. 1815-re brit uralom alá kerül az ország és a British Guiana nevet veszi fel. Mind a cukornád termesztést, mind pedig a rum készítést csúcsra járatták a britek, Guiana a korona beszállító országa lett. A korona legnagyobb rumtermelőjét, Jamaikát a 19. század közepére le is hagyták volumenben. A 2000-es évek elejéig még exportra is tudtak melaszt félre tenni: sok karibi lepárló, köztük a Foursquare is vásárolt guyanai melaszból.
Noha a guyanai cukor- és rumipar kiemelkedő szerepet kapott, valamint a termelés is hosszú ideig kiemelkedő volt, a cukor birtokok és lepárlók eredeti struktúrája nem maradt fenntartható. A 18. században még 300-nál is több lepárló volt az országban. 1960-ra ez a szám 8-ra csökkent. Guyana 1966-os, brit koronától való függetlenedése után már csak 5 lepárló üzemelt. Ma már csak egy vállalat egy lepárlója működik az országban: a Demerara Distillers Limited (DDL) készít minden rumot a Diamond birtok lepárlójában.
A sok racionalizálásnak és átalakításnak szerencsére nem esett áldozatul a demerara rum. A lassan bezárt lepárlók receptjei és lepárló berendezései egy helyre gyűltek. Igazi rum fejek hallották már az Uitvlugt, Albion, Enmore vagy Port Mourant neveket. Ezek korábban bezárt lepárlók nevei, amelyek végül a tőlük elkerült lepárló berendezések nevét adtak. Ezek a lepárló berendezések különböző, jól felismerhető marque-okat adnak, amiket a Cocktailwonk alaposabban körül is járt. Három igazán érdekes ezekből a lepárló berendezésekből: ezek a guyanában honos greenheart fából (megköszönöm, ha kisegítesz a magyar nevével) épültek. Az első, az állítólag 1730 körül épített és azóta is működő Port Mourant dupla fa vat still (double wooden vat still), a Versailles fa vat still és az Enmre vagy EHP fa Coffey (oszlopos) lepárló. Az EHP Edward Henry Porter, az Enmore birtok alapítójának monogramja. A vat still (tartályos lepárló) hasonlít a pot stillre, de nem klasszikus réz üst formájú, hanem egy fa tartály és egy rá helyezett réz sapka alkotja. Ehhez hasonló (igaz, fémből) még a Beenleighnél van, ahogy a TCRL Australia 2015 kóstolójából kiderült. Guyana az egyetlen hely a világon, ahol ezeket a fa lepárlókat használják. 2000-ig még a Diamond és az Uitvlugt lepárlók osztoztak a berendezéseken, azonban az Uitvlugt bezárása után minden a Diamondnál kötött ki. Mindegyik berendezés más típusú rumot ad. A nehéz, aromás, magas észter tartalmú párlatok a pot stillekből jönnek és akár hónapokig erjesztik a cefrét előtte, míg a semlegesebb párlatok többnyire az oszlopos lepárlókból jönnek.
Az El Dorado 15 éves rumját négy lepárló berendezés blendje alkotja: a három fent említett fa lepárlóé (Enmore, Port Mourant, Versailles) és a klasszikus fém Coffey lepárlóé. A DDL szerint az összetéveszthetetlen aromát a Port Mourant adja. Az El Dorado 15 éves rumot először 1992-ben adták ki, tehát már 30 éve van a polcokon töretlenül. Ez volt a DDL első saját márkás érlelt blendje, valamint az első El Dorado rum, ami piacra került. A kiadáskor kiemelkedő érdekességnek számított, mert abban az időben főleg a független palackozóktól jöttek érdekes érlelt rumok vagy blendek. A lepárlók saját márkái többnyire az akkori ízlést követve, könnyebb, rövidebben érlelt rumokat kínáltak. Az El Dorado 15 példa lett, a többi lepárló is igyekezett később felzárkózni hosszabban érlelt állandó kiadásokkal. Az újítás, amit hozott, az az érlelt prémium rum volt, ami nem függetlentől, hanem lepárló saját márkájától került piacra, valamint elérhető és megfizethető volt. A mai napig kíváló ár-érték arányú, prémium érlelt rum az El Dorado 15, és hiba is lenne az érlelt rumok közti utazás elejéről lehagyni. A kormeghatározás őszinte, átlátható a DDL-nél: a legfiatalabb rum kora kerül a palackra a blendből, tehát ennek a rumnak minden cseppje 15 éves vagy még annál is idősebb. Összességében a DDL transzparens a rumjaival kapcsolatban, azonban a hozzáadott cukor mindig is nagy kérdés volt körülöttük. A lepárló állítása szerint sose volt hozzáadott édesítő a rumjaikban, azonban több hidrométeres teszt mutatott magas cukor tartalmat. 2020-ban megújították az El Dorado szériát és a címkén túl az összetétel is változhatott, amitől fel is bolydult az internet. Elő kerültek újra a hidrométerek és páran megállapították, hogy a literenkénti 30+ gramm cukorból szinte semmi sem maradt.
Az én palackom 2020 utáni, már az új összetételű. A palack mutatós, de nem túl elegáns: alacsony és duci. Pohárba töltve a rum színe sötét mahagóni. Ez a kedvenc rum színem. Testes, olajos, lábai alig nőnek, nagyon lassan folyik vissza a pohárba. Ez jó eséllyel a pot stillek érdeme.
Illata komplex. Édesen, gyümölcsösen indul, majd vaníliával, karamellel keveredik. Az édeset váltja a hordós szárazság, fűszeresség – egy egész mézeskalács műhelyet érzek. Száraz étcsoki és bőr illata csatlakozik be. A fűszerek és hordó erősen elnyomják a párlatot, de még érezni egy picit a szeszes csípést az illatban, ha kicsit keresem. Nagyon összetett az illat, hasonlóan sokrétű ízeket várok. Ahogy pihen kicsit a pohárban, elillan az erős édesség, és a fanyar bőrös illat és hordó marad domináns.
Első kortyra marad az édes jelleg. a sütis aromák nem vesznek el, vanília és karamell érződik. Második hullámban a fűszerességet szárított gyümölcsök váltják fel és beköszön a hordó is. Nem erős, nem karcos, jól bújkál a 43% alkohol. Nagyon kerek az egész, talán kicsit túl kerek is. 15 év érlelés erősen lekerekítette és kicsit magasabb alkohol tartalommal lehetne sokkal érdekesebb is.
A lecsengés édes, röviden intenzív, majd megmarad a számban az enyhén füstös édesség. Az élmény leginkább kényeztetés az édes-fűszeres jelleg miatt.
Szuper vétel volt, nagyon élvezem ezt a rumot. Ez inkább belépő az érlelt rumok világába, de abból az egyik legjobb. Nem véletlenül tudott a polcokon maradni 30 évig. A kezdőknek nyújt annyi érdekességet, amennyi kiszámíthatóságot a gyakorlottabb rum ivóknak is, így mindig lesz miért érte nyúlni. Ezt a kiadást nem kevertem semmibe, magában szeretem. A fiatalabb El Doradók ennél jobban illenek koktélokba, szerintem. 20 ezer forintot kell, nagyjából, kifizetni, ha megkóstolnál egy palackkal, de abszolút megéri, nem fog csalódást okozni.
Értékelés: 100/80