Emelkedett a hangulatom, mint amikor a padawan belebújhat ünnepi öltözékébe jedivé avatása napján. Megszabadul a ciki fonattól a hajában és végre kiléphet mestere árnyékából, hogy saját, különleges kötelékét alakítsa ki az Erővel. Én is megkaptam a fénykardomat a Bristol Classic Rum 1997-es Caroni kiadásával, így bekerülhetek a nagyok közé, ahol már rum is van a kakaóban. Horogra akadt az érlelt rumok nagy fehér cápája, a sokak által áhított Caroni rum.
Hatalmas az érdeklődés ennek a több, mint 20 éve bezárt lepárlónak a megmaradt készletei iránt. A legolcsóbb kiadások is 300 euró körül indulnak palackonként, de a különlegesebbek hajmeresztő összegekért cserélnek gazdát. Az exkluzivitása és a készletek végessége az igazi izgalom itt, hiszen újabb főzet már nem készül.
Érdekesség, hogy ez a rajongás csak évekkel a lepárló bezárása után indult be, pedig a Caroni Trinidad meghatározó lepárlója volt a 20. században. Az első világháború után nyitották meg, 1918-ban. Nevét a környező régióról kapta. A birtokon természetesen cukornádat is termesztettek, így a lepárló melasz ellátása biztosított volt.
Az igazi növekedés avval indult, hogy 1937-ben a Tate & Lyles élelmiszeripari konglomerátum megvette a birtokot. A következő 30 évben több másik birtokot is bekebelezett Caroni. Innovatív hozzáállásukkal és az alkalmazottaik iránti elköteleződésükkel tűntek ki igazán.
Az 1970-es években, amikor az Európai Gazdasági Közösség (későbbi Európai Unió) megalakulása realitássá vált, a volt brit gyarmatok cukoripara és kereskedelme még jobban megingott. Az Egyesült Királyság rengeteg kompromisszumot kellet kössön, hogy a többi európai ország a saját répa alapú cukoriparát megvédhesse (Loméi Egyezmény). A Tate & Lyles lépéskényszerbe került. 1975-re a teljes Caroni tulajdonjogukat átadták Trinidad és Tobago államának, ők maguk pedig helyet foglaltak (nagyjából a brit cukoripar csúcsán) a tárgyalóasztal túloldalán, most már a Caroni konkurenseként.
Ezután a már állami tulajdonú birtok és lepárló a hazai piac felé fordult. A rum és cukor mellett más terményekkel is próbálkoztak, de az üzlet mindig is deficites volt. 2003-ban végül bezárt a lepárló. Ez a mai napig érzékeny téma Trinidadon, mivel közvetlenül mintegy 9000 ember vesztette el így a megélhetését és sokan politikai játszmákat sejtenek a bezárás mögött.
A ma ismert Caroni rumok különlegessége az ízvilágukban rejlik, ami részben a fermentálásnak, részben a lepárlásnak köszönhető. Legtöbbször nehéz, gyümölcsös, de piszkos (gumi, kátrány stb.) ízeket kötünk hozzájuk. A lepárlóban bezárásakor több oszlopos lepárlóberendezés is üzemelt, de volt fából készült lepárlóoszlopuk is korábban. Ezek az oszlopok könnyű (LTR – light type rum) és nehéz (HTR – heavy type rum) párlatokat adtak. A ma is forgalomban lévő Caroni rumok közül a HTR rumokat szokták izgalmasabbnak, piszkosabbnak mondani: ezeket vadásszák a rajongók.
A Caroni bezárásakor mintegy 18 ezer hordóban pihentek még rumok a raktárakban. Ezeknek egy jelentős részét Luca Gargano vásárolta meg, de jutott belőlük bőven aukciókra, a trinidadi Angosturának, de független palackozóknak is. Ilyen független palackozó a Bristol Classic Rum is. A Bristol régi játékos a független rumpalackozók között: az 1990-es évek eleje óta forgalmaz rumokat. A tulajdonos John Barrett, akiről nekünk most az az érdekes, hogy jókor volt jó helyen a Caroni rumok szempontjából. Luca mellett ő vásárolt még jelentős mennyiséget a megmaradt készletekből. 2008-ban adta ki első, 1974-es Caroniját. Ez a 34 éves matuzsálem etalon lett Luca kiadásai mellett. Ez még teljesen trópusi érlelésű volt.
Míg Luca Trinidadon hagyta a hordókat, majd átszállíttatta Guyanába a DDL-hez, addig John hazaküldte őket a trópusoktól messze fekvő Nagy-Britanniába, hogy lassuljon az érlelés. John ízlése is egészen más. Ő úgy látja, hogy egy rumot alacsonyabb alkoholfokkal lehet inkább élvezni, így palackozásai sokszor 40-50% ABV közé esnek. Szerinte, ha 70% fölött a rumot már veszélyes szállítani, akkor meginni sem kéne ilyen formában. Lucával szemben a Caronikat is rendesen higította, így viszonylagos kuriózum, hogy a mai kóstoló 61,5% alkoholtartalommal bír. A viszonylag ellentétes hozzáállás ellenére Luca és John Caroni kiadásai lettek a legsikeresebbek. A Bristol Classic nem csak palackozza Caroni készleteit, de másoknak értékesíti is.
A Bristol Classic Rum Caroni HTR 1997 tehát a szokásosnál erősebb kiadás, ami a lepárló nehezebb marque-jából készült. Az alapanyaga cukornádmelasz és 20 évig pihent tölgyfa hordókban. A kiadás single cask és hordóerős. A Caroninál 80% ABV-vel kerültek a rumok hordókba érlelésre. A párlat 1997-ben készült és 2017-ben palackozták. Ugyanez az évjárat elérhető volt 18 és 19 évesen is.
Kitöltve a színe barnába hajló, mély arany. A párlat ránézésre könnyű és híg, mégis hosszú életű film marad meg utána a pohár falán.
Az illata csodálatos. Bonyolult, gyümölcsös, piszkos, füstös és mégis olyan csábító. A párlat alap illata édes, trópusi gyümölcsös, amire szépen rakódnak rá a további rétegek. Következnek a hordótól kapott fás, vaníliás és karamellás aromák. Nagyon jó az összhang a párlat illatával. Valóban elegáns és kerek. Ezután lépnek csak be az érdekes, kezdőbbek számára bizarr illatok. Az elegáns érlelt párlatot körülöleli a Caronikat jellemző piszkosság: kátrány, gumi, füst, kávézacc és egy kis dohány. Nem túlságosan tolakodóak, de erősen meghatározzák a rum illatvilágát.
Ha az ízét élvezed, akkor valóban haladó rumfej kell legyél. Ami piszkosságot az illata beígér, azt az íze duplán be is tartja. Az első korty forrósága ellentmondást nem tűrően hasít végig a torkomon füstös, gumis, dohányos és kátrányos ízű katasztrófaövezetet hagyva maga után. Száraz, fanyar lakritz és keserű melasz tolul a számba a következő kortyra. Az alkohol szépen integrálódott, de erős borsos csípést hagy maga után. A trópusi gyümölcsök édessége többnyire az illatban ragadt, a kóstolóban két nyárközepi iskolakört megfutott Converse csuka aromái dominálnak. A rum nektárossága és a hordó fűszeres aromái jelen vannak, de nem véletlenül használják sokszor a dirty Caroni kifejezést.
A lecsengése hosszú, meleg és száraz. Jobban érvényesül a hordó fás íze, de pirosbogyós gyümölcsök íze és egy kis füstösség is elücsörög a garatomon.
A Caroni rumok sikere többrétű. A hosszú érlelés rengeteget finomított a párlatokon. Korábban senki nem dőlt hanyatt egy piszkosabb szagú, fiatal rumtól. Beérett azonban idő közben a célközönség ízlése is. Könnyű rumok után nehéz a helyén kezelni egy olyan rumot, ami olyan, mintha olajos hordóban érlelték volna. Szükség volt egy kis időre, hogy a közönség értékelni tudja ezt a fajta különlegességet. Luca és a Velier 2015 után nem kapott már rumkülönlegességeket a DDL-től, így a rajongóknak új rumok kellettek. A korábbi guyanai rumokhoz hasonlóan a Caronik is igazi ízbombák. Így alakulhatott ki az az ironikus helyzet, hogy 15-20 évvel a lepárló bezárása után rumjai annyi pénzt termelnek, hogy jó eséllyel eltarthatnák újra a lepárlót.
A Bristol Classic Rum Caroni HTR 1997 tökéletesen hozta a Caroni legendás piszkos ízvilágát. Teljesen megértem, hogy miért kapokodnak ezekért a különlegességekért a rajongók. Valószínű, hogy ha nem lenne véges a készlet, és üzemelne a lepárló, akkor ezek a rumok nem kerülnének végtelen pénzbe. A hype alakulásában már nem vagyok biztos. Ezek a 18-20 éves párlatok hihetetlenül sokat ültek hordóban, és volt idejük szép lassan beérni, míg a Caroni rumok a maguk idejében nem vártak ennyit a palackozásra. Lehet, hogy az ilyen rumkülönlegességek 8-10 évesen is magukkal ragadnák a közösséget. Engem mindenesetre meggyőzött a palackozás mind a Caroni-őrület létjogosultságáról, mind pedig a Bristol Classic Rum hozzáértéséről. Ha lecsapnod nem is sikerül egy ilyen vagy hasonló üvegre, ne hagyd ki a kóstolást, ha van rá alkalmad.
Értékelés: 100/88