A szesztilalomnak nevezett gödörből, amelyet az Egyesült Államok ásott magának az 1920-as évekre, szerencsére volt néhány kapaszkodó kifelé. Természetesen továbbra is át lehetett ugrani Kubába italozni, ha a polgár ezt megengedhette magának. Mindenki másnak maradt a csempészett szesz az ország határain belül. Ennek a korszaknak kiemelkedő figurája a legendás alkohol csempész (rum runner), Bill McCoy.
McCoy hajóját a Karib-térségben (például Barbadoson) feltöltötte jó minőségű alkohollal és útra kelt, hogy New York partjainál eladja. Biztonsága érdekében csak annyit kellett tennie, hogy a parttól 3 kilométernél távolabb üzemeltette úszó italboltját, mivel ott már nemzetközi viezeken hajózott, a hatóságok nem zargathatták. Bill McCoy azzal tudott kiemelkedni, hogy sosem ütötte fel semmivel és nem is higította az italait. Más csempészek a többlet nyereség érdekében vizezték, amit árultak vagy aromákkal, édesítőkkel próbálták elvenni a rossz minőségű párltok ízét. Ennek az üzlet politikának az eredménye a The Real McCoy becenév, mivel tőle lehetett mindig igazi, tiszta italokat vásárolni.
Ez a rum purizmus ragadta magával Bailey Pryor filmrendezőt, aki végül 5 Emmy díjat zsebelt be a Bill McCoy-ról szóló dokumentum filmjével. A filmhez szükséges kutatás Barbadosra vitte, ahol nem másba botlott, mint Richard Seale-be, a Foursquare lepárlómesterébe. Könnyen megértették egymást, hiszen Richard is híres a purista szemléletéről, ami a rum készítést illeti. Kettőjük kollaborációja a The Real McCoy rum, amely tiszta kézműves párlat, mentesen minden adaléktól. Így szeretnék népszerűsíteni a rumot és megmutatni, hogy van jobb, mint a nagy ital óriások ízesített rumjai.
Ez a felállás egyfajta független vagy inkább függő palackozás. Private label az eredeti neve, és nagyjából privát márkának fordítható. A The Real McCoy márka Pryor tulajdona, a lepárlás és palackozás pedig a Foursquare-nél történik. Kevés ilyen márka létezik, így az egyszerűség kedvéért a független palackozásokhoz sorolom.
A sorozat 3, 5 és 12 éves kiadásokkal kezdett, majd kibővült újabb, limitált kiadásokkal. Mindegyik melasz alapú, pot still és oszlopos lepárlású párlatok blendje. A Luca Gargano és Richard Seale által promotált rum kategorizálás szerint Single Blended rumok. Én egy újabb kiadást kóstoltam, ami 5 éves, de Distiller’s Proof kiadás, azaz a lepárlómester preferenciája szerint 46% alkoholtartalommal palackozzák, a megszokott 40% helyett. A erjedésből eredő ízek hangsúlyosabbak így. Ezt a változatot 50 ládás szakaszokban, tehát kis mennyiségben készítik egyszerre. Nincs két egyforma szakasz, a pot still és oszlopos lepárlású rumok aránya változó. A palackok kézzel számozottak, az enyém az 517-es. A címke nagyon informatív mind a rumról, mind pedig Bill McCoy sztorijáról. A The Real McCoy az első rum, aminek címkéin tápérték táblázat is szerepel, bár ez valószínűleg nem sok rum barátot hoz lázba.
Pohárba töltve a párlat színe világos aranyból mélyebb, réz színbe hajló. Híg, de olajos, megragad a pohár falán. Lábai csak nagyon későn nőnek, ahogy lustán elindul lefelé a pohárban.
Az illata friss, gyümölcsös. Enyhe oldószerességet érzek az elején, ami hamar kiszellőzik. Nincs alkohol szaga és nem is harsány, pedig nem különösebben hosszan érlelt rum. Az illatvilága édes, mézeskalácsos. Erősen érezni a hordó aromáit, egyértelműen hordó vezette a párlat. Kevés játéktér maradt a nyers rumos aromáknak. A tölgyes fanyarság annyira nem erős, de a karamellás, vaníliás és enyhén diós sütödei aromák már igen. Egy kevés száraz bőrösség is bújkál az illatban, de inkább mondanám édesnek, sőt frissnek és még kicsit virágosnak is. Az egész olyan hivogatóan édeskés és lágy. Tisztaságot, egyszerűséget, de komolyságot is sugall az illata. Nem túl komplex, de többet ígér koktél rumnál.
Az íze lágy, letisztult és nagyon könnyű. Az illat alapján pont erre számítottam. Nem ígért se túl sokat, se túl keveset. Édes, jó eséllyel a bourbon hordónak köszönhetően. A hordós ízek már az elejétől tolonganak: enyhe tölgyes fásság csap át édes karácsonyi ízekbe. Karamella, majd vanília és szerecsendió. Csak enyhén gyümölcsös, a párlat már nem tud annyira kibontakozni. Fűszeres, már-már csípős a korty vége: a frissen őrölt fekete bors csípőssége zár. Nagyon kerek, szépen kiegyensúlyozott blend ez is a Foursquare-től. Tökéletes balanszban van a könnyű oszlopos lepárlású rum az aromásabb, nehezebb pot still-ből származóval.
Lecsengése közepesen hosszú, édes, mézes. Kellemes meleget hagy maga után a számban és torkomban. Nekem kicsit gyorsan múlnak az ízei, jobban örülnék, ha még maradnának az édes, karácsonyra emlékeztető ízek.
Valóban egy letisztult rumot sikerült szereznem, ami nekem talán túl tiszta is. Jó a rum, de nincs benne semmi igazán izgalmas. Hiányzik az ereje, pedig a magasabb alkoholtartalmú változatot is vettem. A kora ellenére nagyon lágy és kiegyensúlyozott, de lehetne harsányabb. Valószínűleg olyan kiadást fogtam ki, ahol a könnyebb, oszlopos lepárlású rum van többségben. Nekem nagyon édesre is van hangolva. Ismerkedni a rummal tökéletes, mert az édessége ellenére Richard Seale neve garancia arra, hogy tiszta, őszinte párlatot kapsz. Koktélba keverve sokkal jobban működik. Készítettem belőle Corn’n’oil-t és Gayle Seale Daiquirit is. Ezek hagyományosan barbadosi rumot igénylő koktélok és nagyon jók lettek az 5 éves The Real McCoy-jal. Ez az édes, hordós ízvilág megleően jól állt nekik.
Itthon sajnos nehezebben beszerezhető rum márka, és nem is kapni az összes kiadásukat. Az 5 éves kiadás jó belépő a tiszta rumok világába, ha pedig egy 12 évest veszel, nagyon azzal sem nyúlsz mellé, hiszen egy hosszabban érlelt párlatod van közvetlenül a Foursquare-től. Érdemes böngészni a The Real McCoy weboldalát is: egy estére való videó és olvasnivaló érhető el rajta.
Értékelés: 100/70