Legnagyobb szerencsémre sosem kellett Nagykövetnét győzködnöm a rum csodálatosságáról. Ez nyilván nem volt teljesen ingyen: felkerültek a menüre a különböző rum koktélok is. Elkezdtem hát a koktél rumokat bújni és a rum koktél irányzatokat kóstolgatni. Szükségszerűen belebotlottam a tikibe, ami itthon és Európában is kevésbé tudott elterjedni, mint az Egyesült Államokban, azonban mindenképp egy üde színfoltja a rum világának. Mókás bögrék, sunyin ütős, gyümölcsös koktélok és trópusi hangulat a tiki bár fő jellemzői. Budpaestre kizárólag a Rumpus Tiki Bár hozza el ezt a közeget. Halloween előtt, randiest alkalmából Nagykövetnével belekóstoltunk a magyar tikibe.
A Rumpus eléggé felkapott, a bejáratnál kisebb sor fogadott minket. Nem volt rossz ötlet tehát asztalt foglalni, simán besétálva nem jutottunk volna be. A bárba belépve a halálba botlottunk, személyesen. A halloweeni dekor már kint. Rövid várakozás után, kicsit vérszegény Alohával köszöntött egy kedvesen mosolygó boszorkány, majd az asztalunkhoz kísért. Halálközeli élményünk után igyekeztünk feloldódni a trópusi közegben. Időnk sajnos nem volt sok: késtünk kicsit és a foglalt idősávval szigorúak. Sokan várnak ugyanerre a csücskére a paradicsomnak.
A Rumpus Tiki Bár leginkább a hawaii hullámot lovagolja meg. A dekoráció főleg polinéz, illetve hawaii motívumokból áll, egy kis halloweennel megfűszerezve. Amennyire meg tudom ítélni a Facebook oldalukból, valóban a hawaii a legerősebb befolyás, sok az Aloha és Mahalo. A falakon tömegével lógnak a polinéz maszkok, illetve kisebb oltárok is be vannak rendezve a hangulat kedvéért. A plafonról halászháló lóg mindenhol és szörfdeszka is akad. Összességében nekem egy kicsit sötét volt, de az összkép tökéletes: igazi kontinentális elképzelés a trópusokról.
A koktéllap bőséges, feltűnnek ismert nevek rajta, de vannak koktélok bőven a Rumpus saját boszorkánykonyhájából is. Kérhetsz név nélküli koktélt is, az ízlésedre hangolva. A klasszikusok közül választható a Mai Tai, a Zombie, a Painkiller vagy az egyik kedvencem, a Singapore Sling is. Néhány további klasszikust azért hiányoltam, ami az amerikai tiki bárokban előfordul, mint például a Three dots and a dash, a Jet Pilot vagy a Navy Grog.
Első körben egy Mai Tai-t választottam, Nagykövetné pedig egy Tahitian Tattoo-t. A Mai Tai-nak rendesen kultusza van, 1944 óta töretlenül. Trader Vic akkor szolgálta fel barátainak először. Legalábbis ő ezt állította.
Van aki a tökéletes Mai Tai-t kutatja folyamatosan és még mindig nem csömörlött meg a projetkben. Nem hagyhattam ki. Otthon rendszeresen készítek Mai Tai-t és elég jól belőttem már az ízvilágot, így válogatós is vagyok. Házilag készítem az orgeat-t (mandula szirup) hozzá és az eredeti, Trader Vic féle receptet használom. A Rumpus is ugyanezt használja. Legnagyobb meglepetésemre megtudtam az egyik felszolgálótól, hogy ők is házilag csinálják a legtöbb szirupjukat, főleg Martin Cate Smuggler’s Cove ikonikus tiki- és rum könyve alapján. Ugyanez a felszolgáló a korábban a Mai Tai alapját adó, legendás Wray & Nephew 17 éves rumról is tudott mesélni. Jó volt hallani, hogy ilyen alaposan felkészült.
A koktél maga nagyon finom volt. A Curacao és az orgeat édes, nagyon jól megy együtt, a lime pedig friss, fanyar lecsengést ad neki. Az alapíz szinte azonos az enyémmel, de én sokkal rumosabban szeretem. Szerintem egy kicsit óvatos az Appleton Estate rum benne, lehetne valami funkybb, ami határozotabban érződik. A tiki italok általában erősebb, aromásabb rumokat is elbírnak, az Appleton elveszett a többi összetevő közt. Ez volt Nagykövetné meglátása is a Tahitian Tattoo esetében. Nagyon édes, banános volt, szinte már desszert, ami egy erősebb, fűszeresebb rumot is elviselt volna. Én előszeretettel nyúlok a Plantation O.F.T.D.-hez, a Worthy Park 109-hez vagy a Smith and Crosshoz, hogy a funk mellé egy kis erő is párosuljon.
A bögréik fantasztikusak. Mindenből, ami tiki, a bögre a kedvencem. A Rumpusnak rengeteg saját, egyedi bögréje van. Az italok megjelenése öt csillagos, a vagány bögrék mellé a száraz jeges köd ügyes húzás. Helyben is lehetett bögrét vásárolni, de megkaptam a korábbi és aktuális magyar bögregyárosuk nevét. Gondolkodom is erősen néhány saját mintán. Ha érdekelne Rum nagykövetes tiki bögre, kérlek, írd meg kommentben és nagyobb lelkesedéssel kezdek tervezgetni.
Második körben Nagykövetné a perverzebb koktélok közül választott, a programja édeshármas lett egy matrózzal (Threesome with a sailor). Én egy klasszikust, a Zombie-t ittam a felszolgáló ajánlására. A matrózt az erős lime és gyömbér frissítő ízei jellemezték, a Zombie hűsítően mentás, ánizsos és citromfüves volt. Valószínűleg életem legmenőbb bögréjére leltem a cilinderes koponyában. A mi ízlésünk ezeknél a koktéloknál is elviselt volna erősebb vagy aromásabb rumokat. A Zombie négy halálfejes a koktéllap szerint, ami már meg kellett volna csavarjon. Persze meg kell találni a balanszot, mert ha minden vendég lefordul az első ital után a székről, akkor nem tud pörögni az üzlet.
Nem mehetek el természetesen szó nélkül a rum kínálat mellett. A tiki italok jelentős része rum alapú, így nem csoda, hogy terjedelmes a rum lap. A haladó rumfej viszonylag kevés látványosságot talál rajta, rengeteg rajta természetesen a koktél rum, de van középutas crowd pleaser is. Ezt nem tudom azonban hibaként felróni egy koktélbárnak. Volt néhány tétel azonban, amit érdemes megemlíteni: a 21 éves El Dorado, a 21 éves Appleton Estate és a 8 éves Babancourt is igazi finomságok, kiváltanak egy koktélt magukban is.
Nagyon jól éreztem magam a Rumpusban, megérdemli a helyét Budapest rumtérképén. A tiki irányt nagyon jól tartja: a hangulat, a dekoráció, az italok és bögrék mind hitelesek, meggyőzőek. Jó volt hallani, mennyire felkészült volt a felszolgáló a Mai Taiból, rumokból és szirupokból.
El tudtam szakadni a várostól és a szürke ősztől: újra a hawaii homokban melegíthettem a lábam és az érezhettem az óceán sós páráját. Már a bögrékkel megvettek volna, de a hangulat is varázslatos, megérte benézni. Ha belekóstolnál a tikibe, a Rumpus Tiki Bár tökéletes hely erre. Hozza a giccset, a trópust és a sokszínű, gyümölcsös koktélokat. Engem megerősített abban is, hogy jó úton járok az itthoni bárban: az ízek hasonlóak és kimondottan finomak.
Mi is a tiki, amit a Rumpus Tiki Bár képvisel Budapesten?
A tiki az 1930-as évek Amerikájából indult. A szesztilalomból még csak ébredező, gazdasági válság sújtotta országban érthetően lapos volt a hangulat. Keveseknek volt lehetősége átugrani Kubába mulatozni és italozni, ahogyan tehették a szesztilalom alatt. Az otthon maradók azonban ugyanúgy elvágyódtak a távoli trópusokra. Ezt a hiányt pótolta a tiki bár.
1933-ban nyílt az első, a Don’s Beachcomber Cafe (később Don the Beachcomber). Hol máshol, mint Hollywoodban? Tulajdonosa, az első tiki keresztapa, Donn Beach (Ernest Gantt) volt. Bárjának belső dekorációját csendes-óceáni és karibi utazásai ihlették, berendezése pedig a haza hozott emléktárgyak és csecsebecsék lettek.
A második tiki keresztapa, Trader Vic (Victor Bergeron) volt, aki néhány évvel később, Donn Beach ötleteit továbbgondolva, valamint saját utazásaiból inspirálódva nyitotta meg tiki bárját. Az ő konyhájából származik a Mai Tai is, a történet szerint.
A tiki bárok főleg polinéz ihletésű, trópusi hangulatot próbáltak teremteni. Giccses, csendes-óceáni dekorációval és bonyolult, fűszeres-gyümölcsös koktélokkal menedéket és kiszakadást nyújtottak a szürke hétköznapokból. Ez nem csupán Hawaiit jelentette, mégis leginkább Hawaii nőtt össze a tiki témakörrel. Az 1950-es években, a második világháborúból kilábalás alatt gombamód szaporodtak a tiki bárok. Népszerűségük az 1970-es évekig töretlen volt. A romló minőségű mesterséges alapanyagok (pl. szirupok) elterjedésével, ezáltal a tiki koktélok minőségének romlásával a bárok megítélése is romlott.
A 2000 évek elejéig kómában volt az irányzat. A craft cocktail forradalommal a tiki is ébredezni kezdett. Sajnos egy újabb válság kellett neki, hogy magához is térjen: 2008 körül kezdtek el újra szaporodni az amerikai tiki bárok.