A Zombie a tiki egyik ikonikus koktélja. Népszerűségével talán csak Mai Tai veheti fel a versenyt. Születéséről és erejéről számtalan városi legenda és újságcikk született. Csak magam vagy öt féle receptjét tudnám neked felsorolni és ez még csak a jéghegy csúcsa.
A romantikus eredettörténet úgy szól, hogy Donn Beach hollywoodi bárjába betévedt egy másnapos üzletember, aki kért valamit, amivel túléli a délelőtti tárgyalásait. Donn villámgyorsan összeütött neki valamit gyümölcsléből és rumból. Kutyaharapás szőrével, ahogy a bölcs italozók mondanák. A nap végén a vendég visszajelzett Donnak, hogy élőhalottként mozogva, de átvészelte a napot. Innen ered a Zombie név.
A kevésbé romantikus sztori a Beachcomber 1941-es menüjén van leírva. Eszerint a Zombie nem véletlenül született: több havi kísérletezés, valamint három és fél láda ellocsolt rum eredménye. Nem is hangzik irreálisan, tekintve, hogy Donnt igazi kísérletezőként ismerték mindig is. Koktél receptjei is gyakran változtak. Ő maga az összetört álmok megjavítójaként jellemezte a Zombie-t.
Vendégenként kettő
Hírességek és turisták egyaránt egy Zombie-val nyitották hollywoodi tartózkodásukat. Egyfajta rituálé lett belőle. Sose volt kétséges, hogy erős koktélról van szó: Donn azzal erősítette a legendát körülötte, hogy vendégenként két Zombie-ban húzta meg a határt éttermeiben. Don Siegel, a Dirty Harry rendezője, igazi macsó volt, és három Zombie-t ivott meg egy este. Bevallása szerint a harmadikra már nem emlékezett és másnap végképp felhagyott az ivással.
A szórakoztató történetek mellett a koktél és Donn hírnevét a másolók és próbálkozó tolvajok is öregbítették a maguk módján. Bármelyik tiki bárban kérhettél Zombie-t szerte az Egyesült Államokban, biztosan volt egy változatuk rá, annyira szerették az emberek. Előre elkészített, palackozott változatban is elérhető volt. Mégse kaphatott a rajongó igazi Zombie-t máshol, csakis a Beachcomberben.
Kódolt receptek
Azért, hogy receptjei ne kerüljenek rossz kezekbe, Donn Beach kódolva adta meg a recepteket még saját dolgozóinak is. Rajta kívül csak bizalmi emberei ismerték a valós tartalmát a Donn’s Mixnek, vagy a Syrup Parisiennek. Mivel senki sem ismerhette meg az igazi recepteket és összetevőket, a koktélkönyvek és cikkek szerzői végül csak rálegyintettek és már nem is próbálkoztak a publikálásával. Beachbum Berry, a tiki koktélok nagy kódfejtője is csak a kétezres évekre tudta megfejteni az eredeti, még Zombie punch nevű koktél receptjét Bob Esmino, Donn egyik korábbi bartenderének segítségével.
Érdekesség, hogy a nagy titkolózás ellenére további kettő, hitelesnek mondható Zombie recept is előkerült Beachbum Berry kutatásai során. Louis Spievak 1950-es, Barbecue Chef című könyvében egy egyszerű arányokkal dolgozó, otthon könnyebben elkészíthető változat szerepel. A szerző bevallása szerint Donn Beach adta neki a receptet személyes ajánlásával a könyvben.
A következő hiteles recept 1956-ból származik. A Cabaret Quarterly férfi magazin közölte Donn waikiki éttermét méltató cikkében. Ekkorra 9-ről már 11 összetevősre bonyolódott a recept. Mindhárom említett recept hitelesnek mondható, bár Spievaké kilóg a sorból, mivel az citromlevet használ, amit Donn többnyire került, illetve shakerben készíti a koktélt, drink mixer helyett. Ahogy már említettem, Donn-t igazi alkimistaként ismerték, így akár mindhárom recept is lehet az övé. Koktéljait folyamatosan javítgatta vagy újra gondolta.
A Zombie a férfi italozókat volt hivatott bevonzani. Azokat, aki tisztán itták a whiskyt és nem szürcsölgettek gyümölcsleveket mókás bögrékből. A vendégenként két Zombie limitjét kihívásnak tekintették és végtelen mennyiségben fogyasztották a 40-es évek legdrágább (akkor 3 dolláros) Beachcomber koktélját.
Én úgy látom, hogy még ma is nagy a szórás a Zombiek közt. Magyarországon főleg, ahol a tikinek nincs nagy múltja vagy rajongótábora. Amiket eddig kóstolhattam többnyire rendben voltak, de csak az közelítette meg az eredeti koktél erejét és hatását, amit magam csináltam. Kettőtől ketten is kifeküdtünk Nagykövetnével, nem volt szükség második körre. Ezt még a random, bowling pálya mellett rendelt, erősen Stroh rum szagú változat sem tudta hozni. Nem célja egy bárnak sem, hogy minden vendége az asztal alatt feküdjön a második italtól, de így fel kell adniuk a történelmi hitelességet. Járulékos veszteség…
Zombie Punch recept, 1934-ből
Bármelyik receptet is nézem, nagyjából egy deci rum kerül bele, majd egyéb összetevőkkel bővül. Ez a szeszmennyiség valóban férfiassá teszi a koktélt. A mai ízlés szerint túlzás is: már nem a szesztilalomból kilábaló Amerikában vagyunk, ahol mohón be kellett pótolni egy évtized kihagyott izalozást.
Az eredeti receptet választottam, hogy megosszam veled, Dick Santiago, Donn korábbi bartenderének jegyzetfüzetéből. Ez lehet a mester receptje vagy ez állhat hozzá a legközelebb. A másik kettő hitelességét sem vitatom, de nekem ez a kézenfekvő. A zárójelekbe az általam használt rumok kerültek.
- 1 ½ uncia / 45 ml jamaikai rum (Smith & Cross)
- 1 ½ uncia / 45 ml puerto ricói rum (Bacardi Cuatro)
- 1 uncia / 30 ml 151 demerara rum (Plantation O.F.T.D.)
- ¾ uncia / 22.5 ml limelé
- ½ uncia / 15 ml Donn’s Mix (grapefruit lé és fahéj szirup 2:1 arányban)
- ½ uncia / 15 ml Falernum
- 6 csepp Pernod
- teáskanálnyi grenadine
- 1 dash Angostura Bitters
Ez a változat fűszeresebb, kevésbé gyümölcsös, mint a későbbiek. Erősebb rumokat választottam, így nem voltam rest Smith & Crosst használni az O.F.T.D.-vel. Az erős, rumos ízen lazíthatnának a gyümölcslevek, de a bő 1 deci rumot nehéz ellensúlyozni. Bármelyik korszak receptjét is iszod, eredményében hasonló lehet egy Long Island Iced Tea-hez. Annál viszont sokkal kifinomultabb, kiegyensúlyozottabb és izgalmasabb. Stílusosan is a padlóig ihatjuk magunkat, igaz?