Rövid kiruccanásom a francia Karib-térségbe Guadeloupe szigetein zárom. Ezeket a földeket is agricole rum áztatja, azonban Martinique-től eltérően itt jelentős mennyiségű melasz alapú rum is készül. A Reimonenq Coeur de Chauffe kiadása nem csak egy sziget rum készítési hagyománya előtt emeli kicsit magasabbra a kalapját.
Rumföldrajz szempontjából Guadeloupe két pillangót formáló szigete, Basse-Terre és Grand-Terre, valamint a kicsit távolabb eső Marie-Galante érdekes. Cukornádat mindhárom szigeten termesztenek. Basse-Terre buja, dzsungeles szigetén a vulkáni talaj és a helyi nedves mikroklíma ideális közeget biztosítanak a cukornád számára. A távolabb eső, ugyancsak Franciaországhoz tartozó Réunionhoz hasonló klímája miatt a szigeten többnyire Réunionról származó cukornádtípust termesztenek. A lepárlók többsége Basse-Terre-en található. Grand-Terre és Marie-Galante klímája szárazabb, szelesebb. Ezeken a szigeteken barbadosi eredetű cukornád érzi magát jobban.
A kíváncsi rumkedvelők főleg az agricole rumot ismerik, ha Guadeloupe-ról van szó, és a helyi melasz alapú rumokat szinte teljesen hanyagolják. Nem is meglepő, hiszen a guadeloupe-i melaszos rumot többnyire bulk rumként értékesítik. A Negrita rumba is kerül belőle. Meglepő lehet azonban, hogy ez mekkora mennyiség, ami ráadásul szinte láthatatlan. Guadeloupe sokkal lassabban áll át az agricole rumra, mint ahogy azt Martinique tette. A mai napig túlsúlyban van a melaszos rum lepárlása a szigeten és a kontinentális francia importkvóták is ezt a rumot részesítik előnyben.
Noha francia stílusú rumokként ismertek az agricole, illetve más cukornádlé alapú rumok, Martinique és Guadeloupe szigetein is régebbi hagyománya van a melasz alapú rumnak. A cukor- és rumipari átalakulások, valamint az agricole rumra való átállás ellenére a 20. századi nagy keresletnövekedések mind a melaszos rumot favorizálták. A martinique-i 1902-es pusztító vulkánkitörés utáni kereskedelmi űr és mindkét világháború Guadeloupe melaszos rumjainak adtak löketet. A sziget agricole készítői így lassabban ébredtek és kevésbé sikeresen promotálták termékeiket, mint martinique-i versenytársaik.
Guadeloupe 2015 óta rendelkezik eredetvédelmi törvénnyel, ami mind formájában, mind tartalmában engedékenyebb, mint a martinique-i AOC. A guadeloupe-i PGI (Protected Geographical Indication) kiterjed a sziget melasz alapú rumjaira is.
Az cukodnálé vonalat erősítve én egy agricole lepárlót választottam guadeloupe-i barangolásom alkalmából. A Bellevue Sainte-Rose a legkisebb Bellevue lepárló a szigeteken. Helyük és forgalmazott márkáik által azért meg lehet különböztetni őket. A Sainte-Rose márkája a Reimonenq, ami a lepárló alapítói után elnevezve. Joseph és Léopold Reimonenq 1916-ban vették meg a birtokot és kezdtek lepárlót építeni. Érlelt rumot először 1965-ben adtak ki, Grand Corsaire néven. A lepárló 1970-ben leégett és csak 1974-ben kezdett újra rumot készíteni. A Reimonenq család közben meglepően sikeres zöldségtermelésből gyűjtötte a pénzt arra, hogy újra elindulhasson a lepárlás. 1988-ban rum múzeummal bővült, később pedig a világ legnagyobb vitorlás-, majd rovarkiállítása is itt nyílt meg. Utóbbi kettő inkább szórakoztatás céljából, a rumhoz kevés közük van.
Ma 20 hektáron terem cukornád a Reimonenq körül. Az ebből oszlopos lepárlással készült rumok nagy része bulk rumként kerül értékesítésre. A Rum Nation guadeoupe-i agricole kiadása például ebből készül. A frissen palackozott rumok mellett érlelt kiadásai is vannak a Reimonenq-nek. Nagyjából 1500-2000 hordóban pihen rum náluk.
A Coeur de Chauffe a honlapjuk szerint különlegesebb kiadásuk. Ez a párlat a szokásos 78% százalék helyett 65% ABV-vel csorog ki a lepárlóból és alig kap higítást. Maga a név a lepárlás szívét jelenti és nem csak a Reimonenq használja. Más rumlepárlóknak is van ilyen nevű kiadása, valamint más francia gyümölcspárlatoknál is láttam ezt a jelzőt. A lepárlás legjobb, legaromásabb részéről van szó. A Reimonenq az agricole rumoknál jól megszokott 50% ABV-vel is palackozza a kiadást, de én az 59%-os változatot hoztam el neked. Ez az erősség Marie-Galante hagyománya előtt tiszteleg. Állítólag a szűkös vízkészlet miatt a szigeten magasabb alkoholtartalommal palackozták a rumokat, hogy kevesebb víz menjen a hígításra és ez a gyakorlat még ma is fenn áll. A Pere Labat 59 remek példa erre.
A címke sajnos nem túl csinos, a csavarkupak és a literes palack pedig kicsit olcsó hatást kölcsönöz. A lényeges információ mindenesetre leolvasható a palackról.
Kitöltve a Coeur de Chauffe tiszta, átlátszó. Nagyon híg. Hiába az alacsony alkoholfokú lepárlás, nem tudja utolérni egy pot still párlat testességét és olajosságát.
Az illata erős és elég száraz. Teljesen hiányzik belőle az édes gyümölcsösség. Csonthéjas, magos fanyarság jellemzi leginkább, de bújkál a kedvencem, a lakritz is a háttérben. Az összhatás nehéz, földes és ásványos. Az agricole-okra jellemző növényességet, üdeséget sem hozza. Érzek egy kis olivás sósságot, élesztősséget és kovászos kenyeres savanykásságot. A váltakozó füvesség és gyümölcsösség játékosabbá tette az előző két rumot. A Coeur de Chauffe illata kicsit egydimenziós így. A magas alkoholtartalom nem rontja el az élményt. Nem szúr és nem zsibbadt az orrom sem, miután óvatlanul a pohárba dugtam.
Az első korty erős, harapós. Villámgyorsan átmelegített tetőtől talpig. Már érezhető az ereje, de nem karcos. A magos fanyarság és a sósság megmaradt, de kiegészült egy kis almával. Végre a hiányolt gyümölcsösség, még ha nem is a rumtól megszokott trópusi kavalkád formájában. Lassan kibontakozik egy kis édesség, ami meglepő disszonanciát alakít ki a száraz illatokkal. A furcsa alkotóelemek egy meglepően kerek egyveleget adnak. A korty végére egyértelműbben érezni a gyümölcsösséget, amivel így végképp elszakad az ízvilág az illattól.
A lecsengése rövidebb, mint amire számítottam. Enyhe csonthéjas fanyarság és kellemes melegség marad utána.
Fordulatos ital a Reimonenq Coeur de Chauffe. Az illata alapján csak egy következő diszkont agricole-nak mondtam volna a sorban, de az íze sokkal izgalmasabb lett annál. A többiekre jellemző növényesség hiányzik belőle, de a fanyar, magos karakter átlendül az üde, gyümölcsösbe. Míg az illata fáradt, ízében fiatal. A magas palackozási alkoholtartalom ellenére nagyon jól iható, lágy párlat. Illatával ez a rum is nehezen szerez barátokat, de ahogy Timon is megszokta Pumba szagát, úgy néhány korty után a Coeur de Chauffe is szerethetővé válik.
Csupán néhány százaléka a cukornádlé alapú rum a világ össztermelésének, mégis végtelen diverzitás szorult bele. Iparitól a kézművesig a teljes spektrum le van fedve. Guadeloupe és Martinique szigetei közel vannak egymáshoz, mégsem csinálnak egyforma rumot. Sőt még egy sziget lepárlói sem. És ezek csak a francia Karib-térség agricole termelői.
A friss fehér rumok izgalmas és változatos szeglete az agricole: az elmúlt három bejegyzés (ezt beleértve) rumjait az alapanyag összeköti, de egészen más világokba visznek el. Ha bírod a komposztot a L’Authentique a neked való. A HSE Blanc visszafogottabb, könnyebb belépő, a Coeur de Chauffe pedig bármelyik után lehet a következő lépcső.
Néhány bejegyzés erejéig pihennek a francia rumok, de hamarosan visszatérnek érlelt kivitelben is egy mustrára.
Értékelés: 100/73