A múlt héten felvett lendülettel futok neki egy újabb frissen palackozott agricole rum kóstolójának. A La Favorite L’Authentique, hasonlóan a múlt heti HSE rumhoz, a lepárló belépő palackozása. Martinique-on a fehér a rum a hétköznapi ember itala (is). Issza magában vagy Ti’ Punchba keverve és akár 3 literes kiszerelésben is megveheti, ha többen is összeülnének koccintani.
A ma olyan divatos single cask, utóérlelt, finishelt vagy éppen 30-nál is több évig érlelt kiadások mellett tudni kell értékelni az egyszerűséget is. A friss fehér rum sokáig uralta a piacot a Karib-térségben. Érlelni csak később kezdtek el és nem mindenki ugrott rá azonnal a lehetőségre, hogy hordókat halmozzon a raktárban.
Jamaikában a Hampden is csupán 2009 óta érlel rumot, mégis az érlelt kiadásaikról ismerjük őket Európában. Hasonló a helyzet az agricole rummal is. A különleges, érlelt változatok, a ritkaságok, a hosszan érlelt prémium termékek inkább a beszéd tárgyai, izgalmasabbnak, komplexebbnek tűnnek, mint az egyszerű fehér rumok.
Megvan minden országnak a maga pálinkája/friss párlata a napi szintű italozásra, de a rum ilyen szempontból beszorult a Karib-térségbe. Ott része a kultúrának és az életmódnak, a rum fogyasztása beépült a hétköznapokba. Itthon, körülöttünk még nem látom azt a trendet, hogy egyre többen cserélnék a házi pálinkát fehér rumra.
A rum kategória prémiumizálása is ellene megy ennek lehetőségnek. Sokat beszélünk róla, hogy a rum ugyanolyan elegáns lehet, mint a whisky vagy a konyak. Lehet kortyolgatni a 20 éves tételeket, nyammogni a hordóízen meg a tanninon, de ez sem mutat teljes képet a rumról. A koktélok és a végtelenül öreg, szuper prémium párlatok között azért ott van a hétköznapi, nem alkalmi fogyasztás is. Nem azt várom, hogy Clément minikkel a kezükben induljanak még a melósok is az építkezésre reggel, de érdemes tudni, hogy rumból is van jó minőségű, megfizethető, friss párlat. Franciaország erre remek példa: rengeteg olcsó, mégis jó minőségű agricole rum kapható.
Az eredetvédelmi szabályozásnak hála, az olcsón kapható diszkont agricole-ok nem rosszak. A minőségük törvényileg garantált. Ennek ellenére az egyes lepárlók elegendő egyéniséget tudnak adni még a frissen palackozott, fehér rumjaiknak is, hogy ne legyen unalmas a kínálat. A fenntartható izgalomban bíztam én is, amikor leemeltem a L’Authentique-et a polcról.
A Neisson mellett a La Favorite Martinique egyik utolsó családi kézben lévő, kis lepárlója, valamint az egyetlen lepárló a sziget fővárosában, Fort-de-France-ban. A lepárló és cukorfinomító 1843-ban épült a birtokon, ami akkor még a La Jambette névre hallgatott, a szomszédos folyó neve után.
Közel 60 évig tudott működni úgy, hogy közben Franciaország szép lassan átállt a répacukorra, kivéreztetve evvel a karibi cukorültetvényeket. Az 1891-es San Magín hurrikán szinte elpusztította a birtokot, nem segítve ezzel az amúgy is rossz gazdasági helyzetén. A lepárló végül nem tudott kilábalni a cukorválságból. Mások időben átálltak az agricole rumra és lendületet is tudtak venni az 1880-as évek filoxéra járványából, ami a szárazföldi francia bor- és konyakipart terítette le. Ez az átállás a Jambette-nek nem sikerült.
A bukdácsoló lepárlót végül Henri Domoy vette meg 1902-ben. A mai napig a Domoy család a birtok tulajdonosa. Henri Domoy nevezte el a birtokot La Favorite-nak. Vasutat építettett a birtokra, hogy könnyebb legyen a cukornádat szállítani. A lepárlást hajtó kék gőzgép még ma is a lepárló szimbóluma.
Ahogy azt az előző HSE cikkből már tudhatod, a La Favorite adott otthont a HSE rumoknak 1994-ig, mielőtt a Simon lepárlóba kerültek.
A lepárló cukornád szükségletének több, mint 60 százalékát tudja saját birtokáról lefedni, a többit helyi termelőktől vásárolja. A betakarítás kézzel történik, január és július között. Ez fáradságos munka, de a gépi betakarítás sokkal jobban roncsolja a cukornád töveket, nehezítve az újra ültetést. Kétszeri szűrés után a cukornádlé a tíz erjesztő tartály valamelyikébe kerül, ahol 2-3 nap alatt 4-6%-os cefre lesz belőle. A lepárlás kreol lepárlóoszlopokban történik. A 70-75% ABV körüli párlatot vízzel hígítva, friss agricole-ként palackozzák vagy 58% ABV-vel hordókba teszik. A La Favorite viszonylag kevés érlelt rumot forgalmaz, raktárukban mindösszesen 1200 körüli hordó pihen. A magas angyalok jussa miatt a hasonló hordók tartalmát konszolidálni szokták.
A L’Authentique, ahogy a neve is mutatja, a frissen palackozott rhum agricole autentikus változata a La Favorite értelmezésében. Megjelenésében és üzenetében egyszerű, kedvező árú és elérhető.
A palack nagy és ormótlan. A címke erősen mezőgazdasági jellegű, mégis modernnek is mondanám. Azért tűnik szabolcsi almaleves zacskónak, mert kell a márkának a vidékies, agráros egyszerűség. A literes kiszerelés, az olcsó hatású címke és az ár egyértelműen arra mutat, hogy ez gyorsan fogyó tétel. Olcsó diszkont-agricole, ami elpörög gyorsan, mert a prezentáció ellenére jó minőségű.
A L’Authentique ízig-vérig rhum agricole. Cukornádlé alapú, oszloposan lepárolt rum ami röviden tartályokban pihent mielőtt 50% ABV-vel palackokba került. A Martinique AOC elvárásainak megfelel, ez jelölve is van a palackon.
Kitöltve tiszta, átlátszó a párlat. Nagyon híg, vizes, a poháron meg sem tapad.
Az illata száraz, fanyar. Hiányzik belőle a édes gyümölcsösség, ami könnyebbé, vidámabbá tenné. Magos, medvecukros fanyarság dominálja az illatot. Az agricole rumok friss füvességére és vegetális illatvilágára abszolút illeszkedik a L’Authentique. Kicsit földes is. A magasabb alkoholtartalom ellenére sincs szúrós szaga, de egy mélyebb szippantás a pohárból rendesen lezsibbasztja az orrom. Ha ismerős profilt keresel, akkor az összkép eléggé pálinkás, nem a jóféle gyümölcsös fajtából.
Az íze is inkább a komposztos vonalon mozog. A múlt heti HSE-hez viszonyítva ez már agresszívebb, harapósabb rum. Erősen száraz, a csonthéjasok fanyarsága kissé összerántja a számat. Fanyar, kaparós és kicsit törkölyös. Nem véletlenül isszák az agricole-t előszeretettel Ti’ Punch-ként. Magában ez a kesernyés, rothadó zöldgségkosaras illat nem mindenkinek imponál, annyi biztos. Kortyolva már jobban érezni a L’Authentique erejét. Kellemesen átmelegít, enyhén süti a torkom. A földes, ásványos aromák kicsit sósabb karaktert adnak a rumnak, mint amire az illatból számítanék. Kovász, olajbogyó és a bors a legkirívóbbak, de a cukornád levének frissítő íze is remekül felismerhető benne.
A lecsengése közepesen hosszú, jó meleg és rendkívül fanyar. Száraz marad tőle a számtól a gyomromig minden, és lassan is szabadulok ettől a szárazságtól.
Ez már egy tolakodóbb, erőszakosabb agricole. Benne vannak a komposztos, földes ízek és aromák, amik egy érdeklődő rumfej számára kimondottan izgalmasak lehetnek. Erősen eltávolodtunk a melaszos rumok karakterétől és egy sokkal növényibb jelleget fedezhetünk most fel. Érthető, hogy miért kapni ennyi könnyű és szinte semleges rumot és egyéb párlatot. Ezt az agricole-t szokni kell. Ahol a kultúra és a napi rutin része, ott nem okoz meglepetést, de kezdőnek azért vad a L’Authentique íze. Műértőknek mindenképpen javasolt, rummal barátkozóknak azonban egy kicsit gyümölcsösebbre hangolt és talán alacsony alkoholtartalmú agricole-t javasolnék.
Értékelés: 100/69