A vasárnapi ebédet igazán élvezhetővé tevő októberi napsütés a hagyományos hétvégi cápavadászatnak is tökéletes körülményeket teremt. Jamaika hogóban úszkáló, magas oktánszámú ragadozóinak kihívói állig felfegyverkezve kell, hogy érkezzenek, ha fel szeretnék venni a harcot. A L’Esprit Diamond palackozása is a sokak által használt great whites kategóriának harapós tagja. Nyers erő terén kevés másik rum ér a lepárlási erősséggel palackozott, fehér Port Mourant nyomába.
Ezt a félelmetes tételt is Lance hagyta rám, még tavaszi látogatásakor. A sokat látott blogger mára kíváncsibban kóstolja a ritka helyekről származó vagy extrém rumokat. Mégis, a L’Esprit Diamond 2019-es, első kóstolója óta követi őt: igazán különleges kell legyen, hogy a Lone Caner 7 év után is ugyanazzal a lelkesedéssel vegye le a polcról.
Egy alaposabb pillantás után rögtön érthető a lelkesedés. Guyana rumjait az El Dorado blendjeiből ismerhetjük, amik csak annyi izgalmat adnak, amennyit a lepárló szán nekünk. Persze a rumfejnek ez általában kevés. Meg kell ismerni az egyes alkotóelemeket, hogy utána jobban értékelhessük blendjüket a palackban. Ezt kaptuk meg a L’Esprit-től meg még egy kicsit.
A mai tétel egy érleletlen Port Mourant párlat, ami őrületes 85% ABV-vel, lepárlási erősséggel került összesen 276 palackba. Second edition a cimke szerint, azonban még csak nyoma sincs sehol az elsőnek, úgy elkapkodták. A palackozó tulajdonosa fia, Edgar születését számunkra is emlékezetessé tette az első, illetve evvel a második kiadással a guyanai szörnyből. Palackozás előtt a Cuvée Edgar majdnem egy éven át pihent és tervezte a vadászatot acéltartályban.
Pohárba töltve, első blikkre nincs különleges a L’Esprit rumjában. Tiszta, áttetsztő, de testes, olajos a párlat. Erős, tartós filmet képez a pohár falán.
Illata határozott és növényesen nyers. A melaszos alap ellenére a fa lepárlóüst egészen üde, florális párlattal örvendeztet meg. Nehéz, olivás, pácleves, kovászosan savanykás aromák váltakoznak édes gyümölcsökkel. Nektáros papaya és mangó ágyaz meg a csonthéjasoknak. Oldószer távoli illata keveredik szilva- és körtepálinka magvas fanyarságával. A magas alkoholfok ellenére elmarad a tolakodó alkoholosság és szúrós, szeszes illat. Nem tűnik harapósabbnak egy merészebben fokolt házi pálinkánál. Kis pihentetés után újabb arcát mutatja: illata lassan kiszökik a pohárból, megtöltve a szobát a rum kókuszos és vajas, péksüteményes aromáival.
Az első korty nem gyenge, viszont erős. Szilvapálinkás bomba robban a számban, hasonlóan Mount Gay fehér rumjához. Tisztítótűzként söpör végig rajtam a forróság, ami végül kellemes melegséggé szelídül. A magos, kesernyés íztől nehezen tudok elszakadni. Ott bukna el a szilvapálinka elméletem, hogy technikailag hibátlan a tétel. A pálinkás fanyarság nem párosodik az elő- vagy utópárlat kellemetlen ízeivel. Lance leírása alapján sokkal komplexebb karaktert vártam. Kissé egysíkú, főleg a snapszos jegyeket kiemelve. A korty vége felé bújik csak elő az olíva és páclé enyhe sóssága, valamint egy kis gyümölcsös édesség.
Lecsengése hosszan melenget. Megmaradnak az illatokból ismerős péksütis ízek és egy kis szilvamag is megbújik közöttük.
Nem mindennapi találkozás ez egy nagy fehér cápával. A L’Esprit Diamond hihetetlenül könnyen iható, ízgazdag párlat. Nehéz elképzelni, hogy némelyik öreg, nehéz, csokis ízű El Dorado is ilyen üde párlatként kezdte. Amint le tudod rázni magadról a cápáktól való félelmet, igazi kuriózumhoz jutsz, amit kár lenne kihagyni. Belenyúlt a L’Esprit a jóba evvel a tétellel. Régi, de időtálló mérföldköve a rummal való ismerkedésnek. Olyan, amivel mások nem próbálkoznak ilyen merészen.
Értékelés: 100/82