Guyana rumjainak sokszínűségét, az országban mára egyedüliként üzemelő Diamond lepárló (DDL) megörökölt lepárlóberendezései garantálják. A 20. század folyamán különböző racionalizálásoknak áldozatul eső lepárlók öröksége tovább élt a lepárló berendezéseik által. A különleges fa- és réz pot stillek, valamint lepárló oszlopok régi lepárlók lehetséges ízprofiljait idézik meg nekünk. Ezek a kortárs, vagy reprodukált, régi marque-ok lépnek a megszűnt eredeti lepárlók párlatai helyébe.
A bezárások és összevonások által létezhetnek rumritkaságok, amelyek megdobogtatják a rumfej szívét. A bezárt lepárlók utólagos kiadásai pontosan ilyenek. A trinidadi Caroni mellett valószínűleg, a 2000-ben bezárt Uitvlugt lepárlóról te is hallhattál már. Mivel ez a legkésőbb bezárt guyanai lepárló, a párlatait még ma is be lehet szerezni. Amikor elkezdtem a rummal foglalkozni, akkor nagyobbnak éltem meg a hype-ot a lepárló körül. Valószínűleg azóta kipörgött sok rum a tartalékokból és mostanra már csak ritkábban adnak ki uitvlugti rumot, azt is aránylag drágán.
Az Uitvlugt lepárló valószínűleg kevesebb érdeklődést váltott volna ki, ha 1968 körül nem köt ki náluk a Port Mourant lepárlóberendezés.Pályafutását a Port Mourant lepárlóban kezdte, állítólag 1732-ben. Igazolhatóan a 19. században lett Uitvlugt cukorültetvény, majd rumlepárló. A berendezés nevét a lepárlóról kapta. A világon egyedülálló módon, guyanai greenheart fából készült. Double retort pot stillként tartjuk számon, de a hagyományos double retorttól eltérően a Port Mourant mindkét üstjébe cefre kerül, az előző lepárlás alszeszei helyett.
A Port Mourant lepárló bezárása után a berendezés az 1955-ben az Albion, majd 1968 körül az Uitvlugt lepárlóba került, ahol annak bezárásáig üzemelt. 2000 után a DDL-hez került, ahol ismét munkába állt. Az El Dorado blendjei a mai napig használják a PM marque-ot: a 8 és 15 éves kiadások biztosan. A lepárló területe mára lepukkant, az érlelő raktárak vannak csak aktív használatban.
Az Uitvlugt lepárló rumjai mára már nem csak a Port Mourant berendezés miatt hozzák izgalomba a rumrajongókat. Mivel már több mint 20 éve bezárták, kizárólag nagyon hosszan érlelt rumokat találsz tőlük. A Port Mourant ízprofilja természetesen ma is hasonlóan hivalkodó, de a 20-30 évig érlelt rumok komplexitásával a DDL fiatalabb kiadásai nehezen kelnek versenyre. Közvetlen palackozást ma csak a DDL-től kaphatsz, de ahogy említettem, a berendezés marque-jai főleg blendekbe mennek.
Uitvlugti vagy más, ritkább guyanai rumot független palackozóktól kaphatsz. A DDL-től blendek érkeznek, különleges kiadásaik ritkábban jelennek meg. A bezárt Uitvlugt lepárló hordói a DDL-nél, kereskedőknél és palackozóknál kötöttek ki. Luca Gargano és a Velier még a 2000-es évek elején ki tudott adni igazi guyanai különlegességeket, trópusi érleléssel. Ezek nagyjából 2015-re megszűntek, azóta a többi független többnyire vagy teljesen kontinentálisan érlelt palackozásait vásárolhatod meg. Két ilyen palackozást kóstolok ma. Különböző berendezésből származnak, így jobban bemutatják az uitvlugti rumot. Én pedig felülhetek néhány éves csúszással az Uitvlugt hypevonatára. Igaz, kicsit talán későn..
Kill Devil Uitvlugt 1999, 16 éves
A Kill Devil a Hunter Laing & Co. palackozása. A cég whisky palackozással foglalkozott eredetileg, 1949-ig visszavezethetően. A rumiparba 2015-ben szálltak be a Kill Devil sorozatukkal. A név a rum régi, karibi hagyománya előtt tiszteleg. A széria a karibi rum minőségét és sokszínűségét hivatott bemutatni. Single cask-ként, hordóerősen vagy 46%-osan palackozzák Skóciában.
Az én példányom egy 1999-ben, az Uitvlugtben, pot stillben lepárolt rum. 46% az alkoholtartalma és 370 palack készült belőle. 16 évet érlelték kontinentálisan. Sehol nem találtam pontosabbat a lepárlóberendezésre. Jó eséllyel azonban Versailles, ugyancsak fából készült pot still terméke. Egyrészt az íze miatt, de erről mindjárt olvashatsz. Másrészt, mert van Uitvlugt Port Mourant palackozása a Kill Devilnek, ahol ez nagy betűkkel rá is van írva.
Kitöltve halovány, szalma színű. Enyhén olajos, látszik az erős higítás a pot still párlaton
Az illata harsány, friss. Nem feltétlenül egy 16 éves rum illata. Enyhén oldószeres, könnyű, gyümölcsös. Alma és körte leginkább, semmi trópusi gyümölcs. Erősen érezni a párlat jegyeit, hordós illatokat szinte nem is érzek. Sokkal növényesebb, mint azt egy melasz alapú rumtól várnám. A növényesség után fanyarság is jön, a melasz és medvecukor ízeiben. Az illatolás végére előkerül a hordó is. Tanninos, tölgyes fanyarság csapódik a már említett medvecukorhoz. Nagyon tiszta, párlat vezette az összkép, a hordó eléggé rejtőzködik.
Az íze jól összhangban van az illattal. Erős a párlat íze, kevés érlelésből fakadó aromával. Nagyon erős viszont a bourbon íze, ami ugyan a hordóból jön, de a klasszikus, édesebb érlelt jegyek nem jelennek meg. Érzem még mindig az oldószerességet, majd a fanyarságot. Ez már tölgyes, nem csak a lakritz, számomra egyébként értelmezhetetlen aromája dominál. Teljesen száraz a korty. Hiányzik belőle minden játékosság és gyümölcsösség. Elegáns, tiszta. Érlelt rumtól szokatlan a hordós ízek ilyen szintű hiánya. Hiányolom a gyümölcsösséget, vagy a funkot vagy a hordó adta édességet. Inkább lett ez whisky a whisky kereskedőtől.
A lecsengése rövid, kissé jellegtelen. Röviden forrósággal tölti meg a torkom, de gyorsan tovább is áll, egy kis fanyarságot hagyva a szájpadlásomon.
Értékelés: 100/72
Tamosi Karaya
A Tamosi a Levy Lane Rum Co. sorozata. A sorozat és az egyes kiadások nevei mind a prekoloniális karibi mondakör(ök)ből származnak. A Tamosi név a karibi teremtő istenség, Tamosi Kabotano nevéből ered, a kóstolt Karaya neve pedig holdat jelent. A márka mögött Benjamin Boothe, részben guyanai származású vállalkozó áll. Saját kötődése a régióhoz meghatározó volt a Tamosi rumok válogatásakor.
A Karayát 1998-ban párolták le és 2020-ban palackozták. 2 év trópusi és 20 év kontinentális érlelést kapott. Egészen biztosan Port Mourant párlat. 61.1%-kal került a palackba.
Kitöltve mély rézszínű. Ez is elég vékony, alig ragad meg a pohár falán.
Az illata már komplexebb, mint a Kill Devilé. Érezni a hordó hatását az első szippantástól. Kellemesen édeskés, vaníliás sütisség váltakozik a hordó fanyarságával. Enyhe oldószer mellet a kort is érezni az illatán: poros könyvek, régi papír és egy halovány réteg fekete tea. Bonyolultabb, hordósabb az illata a Karayának, azonban a hordó le is uralja az illatot. Érezni erősen a bourbon-t és vaníliás és tölgyes ízeket, de érezni a Port Mourant párlat összetéveszthetetlen ánizsosságát és étcsokis fanyaráságát is. Kandírozott gyümölcsös és diós édesség kíséri végig az illatot.
Az íze egészen meglepő az illata után. A benyomásokat, illatokat visszaadja, de sokkal nagyobb kilengésekkel. Az édes édesebb, a keserű keserűbb. A magas alkoholtartalom ellenére nem forró, nem éget. Az első korty sósan indul. Olivás, kovászos kenyeres. Ezen a sós, majd teás és kesernyés csúszdán lecsúszva csobbanok bele az édes, vaníliás, cukorkás ízekbe. Tényleg csobbanásszerűen áradnak szét az ízek a számban. Az édességet végül ánizs és egy kis eukaliptusz váltja fel.
A lecsengése hosszú, fűszeres és édeskés.
Értékelés: 100/85
A Karaya érettebb, komplexebb. Nagyobb a spektrum, több az izgalom benne. Sokkal jobban megfelel a Port Mourant és Uitvlugt (talán magamban felépített) hírének. Érdekesebb, rumosabb és izgalmasabb is. Nem véletlenül rajong mindenki a PM marque-ért és nem is véletlen, hogy azt jegyzed meg a legjobban az El Dorado blendekből is. Testes, nehéz és feltűnő. A Karaya kitölti a teret, markánsabb, karakteresebb és erősebb is. Összehasonlítani nincs is talán értelme a két rumot, mivel a Versailles marque-jai egészen eltérőek a Port Mouranttól. A két kiadás ráadsául elég eltérő korú is. A Kill Devil is egy jó, tiszta rum, de nem lett olyan jó a hordótól, mint a Karaya. Nem fogok elszaladni a jövőben a Versailles párlatok elől, de nekem egyértelműen a Port Mourant párlata tetszik jobban.