Természetesen a rumnak is vannak meglepő, felháborító és megosztó sztorijai. Rumhamisítás, védjegyek körüli jogviták, dolgozók kihasználása, neokolonialista nagyvállalatok áskálódása, amit csak szeretnél. Némelyek valóban komoly gondokat vetnek fel, másokon pedig lehet hőbörögni egy dram mellett. Innen, a távolból a Havana Club védjegye körüli jogvita inkább tűnik az utóbbi kategóriának, már ha egyáltalán megemeled a szemöldököd a témára. A kulcskérdés kicsit furcsa…
Valóban Kubában készül a legjobb kubai rum?
Röviden Igen, de miért is lehet ez kérdés egyáltalán?
A kubai rum a 20. századra a könnyed, spanyol stílusú rumok mintapéldája lett. A helyi és a szomszédos Egyesült Államokbeli közízlés elmozdult a karcos, nehéz párlatoktól a könnyebben iható, tisztább rumok rumok felé. A kubai piacon a Bacardi jelent meg először jól azonosítható márkaként. A denevéres rum nagy konkurense a Havana Club lett, ami az Arechabala család márkája volt. Az 1950-es évekre a Havana Club népszerűbb lett a Bacardinál, ami az eladásokon is látszott. A hazai közönség szerette, az amerikaiak pedig egyenesen imádták. A szesztilalom, majd a világháborúk után virágzott a kubai rumturizmus.
A sikersztorikat Castro forradalma törte meg. Hatalomátvétele után államosította a rumipart és legfoglalt minden lepárlót az országban. A Bacardi és az Arechabala család is elvesztette mindenét Kubában. Mindkét család száműzetésbe kényszerült, azonban egészen más körülmények között. A Bacardi már korábban elkezdett külföldön terjeszkedni és nem csak piacát, hanem üzemeit is bővítette Kubán kívül. Megérezték ugyan a forradalmat, de termelésük egy részét, receptjeiket és üzleti titkait időben kimenekítették az országból. Az Arechabalák nem voltak ilyen felkészültek. Mindösszesen rumjaik receptjével a hónuk alatt hagyták el az országot. Igaz, a márka még a családé volt Kubában, azonban a kubai kormány ettől függetlenül elkezdett rumot forgalmazni Havana Club néven.
Az Arechabala család végül nem tudott talpra állni a forradalom után és nem kezdtek sehol máshol rumot készíteni. 1973-ban ez a tétlenség azt eredményezte, hogy nem újították meg a Havana Club védjegyet az Egyesült Államokban. Ezt kihasználta a kubai kormány és 1976-ban levédették ők a márkát. Érdemes megjegyezned, hogy 3 évig senkit nem érdekelt a márka sorsa. Ez persze nem feltétlenül meglepő. 1962 óta élt az Egyesült Államok Kuba elleni embargója, így bárkié is volt a márka, amíg kubai terméket takart, nem forgalmazhatta Amerikában. A világ többi részével ugyan kereskedhetett Kuba, de gyakorlatilag a keleti blokkra koncentráltak a Szovjetunió csatlósaként.
A Szovjetunió széthullása után új piacra volt szüksége a Havana Clubnak. Ekkor került a képbe a Pernod Ricard. 1994-ben megegyeztek a kubai kormánnyal és övék lett a Havana Club kizárólagos disztribúciós joga az egész világon. Kivéve az Egyesült Államokat. A Pernod 100 ezer dollárt ajánlott az Arechabala családnak az eredeti rum receptjeikért, amit nem fogadtak el. Két évvel később a Bacardinak adták el a recepteket és a birtokukban már nem lévő márkát is, állítólag 1.25 millió dollárért. A Bacardi el is kezdett a bermudai üzemükben készült rumot Havana Clubként forgalmazni az Egyesült Államokban.
1996-ban a Bacardi erős amerikai lobbija egy olyan törvényt eredményezett, ami megakadályozta, hogy a Havana Club amerikai védjegye kubai kézben maradjon. A WTO ugyan felszólította az Egyesült Államokat, hogy semmisítsék meg ezt a törvényt, ez azonban nem történt meg. Mindennek az lett az eredménye, hogy 2006-ban kifutott a Havana Club amerikai védjegye, amit nem tudtak megújítani. Az ügy egészen 2016-ig lógott a levegőben, amikor az amerikai Pénzügyminisztérium adott engedélyt, hogy a Pernod/Kuba 2026-ig megújítsa a védjegyet. Ezt természetesen azonnal megtámadta a Bacardi minden fronton és továbbra is forgalmazza saját Havana club rumjait. A vita a mai napig tart.
Miről szól a vita?
Eredetileg sokkal több romantika lehetett a témában, azonban mára eléggé elanyagiasodott. Egy száműzött kubai család szerette volna visszaszerezni a jogait és üzletét, amiktől a diktatúra megfosztotta őket. Amikor azonban a Pernod és a Bacardi is bekerült a képbe, ez tulajdonképpen kettejük vitája lett az amerikai piac felett, ami elég jó felvevője a rumnak. Kubát nyilván gátolja az embargó, azonban a kubai kultúra nem kell, hogy fennakadjon a vámon. Aki jobban el tudja a forró kubai éjszakák, a salsa és a jéghideg Mojitók képzetét, az dominálhatja a piacot. A mai napig kóstolgatja a két italóriás egymást bíróságokon és nyilatkozatokban is. Komoly jogi viták mellett arra is jut idő, hogy egymás kubai autentikusságát és reklámkampányait is megszólják.
A Havana Club kétségkívül kubai rum, ami a helyi hagyományok szerint, az eredetvédelmi törvénnyel összhangban készül. A korábban lefoglalt lepárlók berendezéseit mára mind lecserélték. Megújult és konszolidálódott a kubai rum.
A Bacardi rumjainak kubai szellemét hirdeti és a ragaszkodik a kisemmizett család történetéhez. A saját, amerikai Havana Club rumjuk Puerto Ricóban készül és a nevén kívül semmi sem utal Kubára a palackon. A földrajz és a kubai eredetvédelmi törvény sajnos ellenük van. Ennek ellenére ők ott vannak a márkával az amerikai piacon.
A védjegy vita tulajdonképpen piacszerzési csatává alakult. A Bacardi tűnik nekem a nagyobb aggresszornak, aki nagyon akarja az amerikai piacot és a kubainál kubaibb rumot szeretne értékesíteni. Nagyot nem tudtak még szakítani evvel a megközelítéssel, sőt, nekem úgy tűnik, hogy az amerikai rumfejek még mindig a kubai Havana Clubot vadásszák, nehéz beszerezhetősége miatt. A Pernod mindenesetre bejegyeztette a Havanista márkát az Egyesült Államokban, hogy ha az embargó feloldásra kerülne, fel legyenek készülve.