Mi a rum?

© Thomas Thompson (Unsplash)

Sokunknak sokféle ötlete lehet arról, hogy mi is a rum. Különböző típusok, különböző felhasználás, különböző érzések, mégis egy név alatt futnak. Van-e közös nevező a néven túl? Mégis, mit nevezünk rumnak és mi teszi azzá, ami?

A legrövidebb definíció szerint a rum cukornád-származékból lepárolt szeszes ital. Az Egyesült Államokban legalább 40 százalékos alkohol tartalommal kell bírjon, míg Európában elegendő a 37,5 százalék ahhoz, hogy rumnak nevezhessük. Ennyi nagyjából a közös nevező, nincs további globális szabályozás, kategorizálás, de még elképzelés sem mindig (szerintem), hogy mi is a rum.

Ezzel vajon mindent is mondtam a rumról? Közel sem. Számos szempontból nézheted még: szín, érlelés, ízesítés, stílus, származás… Egyik sem feltétlen minőségi mutató, de mind árnyalja a képet és hozzásegít a rum mint kategória megértéséhez. Innen pedig ízlés kérdése, hogy ráugrasz-e egy frissen palackozott agricole-ra vagy inkább egy pár évet érlelt és utána fűszerezett rumot kortyolgatsz jéggel.

Valószínűleg te sem a rövid definícióval találkoztál először, és jó eséllyel a jövőben sem ez a megközelítés lesz az érdeklődésed középpontjában. Sokan sokféleképpen éljük meg a rumot és még ha vannak kapcsolódási pontok, ez a sokrétű párlat rengeteg különböző megközelítésben vizsgálható. Összeszedtem 7 olyan aspektust, ami, szerintem megmutatja, milyen sokoldalú a rum. Ezek megismerése számomra legalább olyan érdekes, mint egy-egy kóstoló. A rum egyszerre mesél földrajzi helyekről, hagyományokról és történelemről. 

Számomra tehát a rum…

Hagyomány

A rumkészítés tradíciója igazi időutazásra invitál. Évtizedes- vagy akár évszázados hagyományokkal párolják le a rumot (a Mount Gay lepárló 1703 óta készít rumot) főképp, de semmiképp sem kizárólag a Karib-térségben (mára beszállt Hawaii, Japán, de a Fülöp szigetek, de még Magyarország is). Hawaii különösen érdekes, mivel nagyjából ezer évvel korábban kezdtek a cukornád termesztéséhez, mint Európa, de rum csak a 20. század óta készül itt. 

Patinás lepárlók és globális márkák őrzik erjesztési, lepárlási és érlelési hagyományaikat, de ezek mellett ugyanúgy van még példa családi kézben levő, apáról fiúra szálló hagyományokra.

Kézműves

Bár ma már sok rum származik hatalmas lepárló üzemekből, ahol ipari mennyiségben készülnek párlatok, mégis sok helyen megmaradt a kézműves, már-már kisipari jelleg. Az előző évszázad során sorra zártak be lepárlók és csak lassan nyílnak újak, nem szaporodnak gomba módra.  A lepárló elsősorban az erjesztés, lepárlás és az érlelés során tudja saját kezűleg befolyásolni az eredményt: megválasztja meddig, hol és hogyan erjeszti a cefrét (angolul: wash), dönt az ún. elő- és utópárlatok leválasztásáról, a hordókról és arról, a párlat mennyi időt tölt bennük. De a rum megjelenése is tükrözheti a kisüzemi és kézműves törekvéseket: több gyártó kisközösségeket is foglalkoztat a palackozás vagy akár az üveg dekorálása által (pl. a Zacapa helyieket foglalkoztat az üvegeken lévő nádfonat elkészítésére).

Lokális

A rum sokszor ad valamit a származási helyének és kap is tőle cserébe. Adhat munkát és támogatást a helyi közösségeknek (pl. a Santa Teresa Venezuelában a helyi börtönviseltek reintegrációját támogatja), amiért cserébe védelmet és piacot kap. A helyi piacra jellemzően más termékeket szoktak szánni, mint a nemzetközire, jelezve is a lokális kötődést (ilyenek pl. a Bounty rum St. Lucián vagy az Old Brigand Barbadoson). Ezért cserébe sok ország valamilyen eredetvédelmet biztosít. A legszigorúbb példa a francia fennhatóság alatt álló sziget, Martinique rumjának anyaországi mintára létrehozott martinique-i agricole védelme (AOC), de védi a rumjait Kuba, Jamaika és Guyana is, hogy azok megőrizhessék autentikus helyi jellegüket. Barbadoson is napirenden a kérdés, de annak a helyzete megér egy külön bejegyzést.

Történelemformáló

Nem sokkal azután, hogy megjelent a cukornád a Karib-térségben, drasztikus változások indultak el, nem csak helyben de világszinten is. A nádcukor tehát felforgatta a világot. A nyomában felvirágzott a rabszolgakereskedelem, de hozzájárult az amerikai forradalom kitöréséhez is, a brit haditengerészetnél pedig kötelező napi rutin lett a rumosztás. A rum vastagon benne volt az amerikai szesztilalom bojkottálásában is a haszonleső rumcsempészek (angolul: rum runner) által, de Napóleon is a nádcukor piacának rontása, ezáltal a hegemónia megtörése érdekében fektetett rengeteget a répacukor felfuttatásába.

Falábú

Rengeteg kiszínezett kalózos-rumos történetet ismerünk, de a kettejük kapcsolata korántsem ilyen romantikus. Igen, ittak rumot a kalózok, kereskedtek is vele, akárcsak mindenki más abban a korban, de a szoros kapcsolatukhoz a legtöbbet a Kincses szigettel kezdve az irodalom, később pedig a filmek tettek hozzá (gondolj csak Jack Sparrow-ra). Ma még mindig nagy keletje van a “kalózok és rum” koncepcióknak, de a kortárs párlatok világában nem ez a fő csapásirány, bármennyire is ezt sugallja sokszor a marketing.

Elegáns

Noha a nagy rumgyártók marketingje koktélalapként és buli italként adja el nekünk a rumot, ennél jóval árnyaltabb a kép. Remekül elkortyolható magában több érlelt és igen komplex rum, de a rajongók között a frissen palackozottak is népszerűek. Gyűjtők már ugyanúgy vadásznak az érlelt rumokra, mint whiskykre és borokra: ma már többezer euróért cserél gazdát némelyik palack. Ízükben eltérnek, de ugyanúgy lehetnek elegánsak és működhetnek remekül például egy szivarral, mint más nemes párlatok. Gyártók és független palackozók egész sora dolgozik azon, hogy prémium megjelenésű és -minőségű párlat kerüljön a poharunkba, és minden cseppben érezhessük a rengeteg beleölt munkát a nád ültetésétől egészen a palackozásig.

Tiszta és őszinte

A “pure and honest” rum képe nagyon is él a rumközösségben, nem csak a fogyasztók, hanem a lepárlók körében is. Ez két irányba mutat: a hozzáadott anyagoktól mentes, tiszta rumokat én magam is jobban szeretem, hiszen a különböző adalékok sokszor átverik a fogyasztót (érlelést imitálnak, glicerinnel sűrítenek stb.). Azonban, ha van bármi adalék a rumban, az sem feltétlenül gond, de játsszunk nyílt lapokkal. Legyen rajta a cimkén, hogy mit tartalmaz a rum és hadd döntsem el magam, hogy így is meg szeretném -e venni.

Talán ennyiből is látszik, a rum világa jóval komplexebb, mint első pillantásra tűnik. Gondolj bele: mi volt az első találkozásod a rummal? Ragadj billentyűzetet és írd meg kommentben vagy emailben!

3 Replies to “Mi a rum?”

  1. Első találkozásom a rummal a koktélokhoz kötődik. Ahogy elkezdtünk otthon kísérletezni, rendre a rumos koktélok jöttek be leginkább a családnak:)

    1. Kedves Viktória, mi egy hatalmas Mai tai hullámon ülünk 🙂

  2. Nekem tinédzserként kommersz „rumnak” nevezhető szeszesital kólával, na de sok évvel később egy Mount Gay black barrel kóstolása volt. És jöttek sorba, kiszorítva a whisky-t / whiskey-t.

Vélemény, hozzászólás?