A Habitation Velier Last Ward 2009 egy derűs visszaemlékezés második felvonása. A jobb emlékezetű vagy olvasottabb rumfejekre kötelezően kell rászakadjon a nosztalgiaérzés, amikor előkapják ezt a rumot. A barbadosi rum és a Mount Gay lepárló történetének legjava van ugyanis a palackba zárva.
Újabb Habitation Velier kiadás a blogon, újabb remek húzás Lucától. A sorozat a tiszta, pot stillben lepárolt rumkülönlegességeket mutatja be a műértő közönségnek. Pure single rum, ahogy Luca mondaná. A barbadosi rum blendek tradíciójától eltávolodott a Mount Gay evvel a rummal, tökéletesen megalapozva, hogy bekerülhessen ebbe a különlegesek közt is különleges sorozatba. A rum esetében a tripla pot still lepárlás már magában is ritka, Barbadoson meg még inkább. Ki hitte volna, hogy a barbadosi rum rajongóit ez mégis lázba hozza? Frank Ward, Luca Gargano, és mostanra pedig már bárki, aki utána olvas a kiadásnak.
A Last Ward nevet a Mount Gay lepárlót 2014-ig birtokló Ward család ihlette, valamint Luca sem használhatta már a lepárló nevét a palackjain. A feljebb említett Frank Ward volt a lepárló utolsó tulajdonosa a családból: Aubrey Ward még 1918-ban vásárolta a lepárlót. Frank még ma is aktív és ismert figura a rumiparban, igaz már csak konzultál, és abban is válogatós.
2007-ben Frank Ward a Mount Gay mellett elindította új saját rum márkáját, a Mount Gilboát. A lepárló korai hagyománya, a többszörös lepárlás és az ültetvény korábbi neve előtt tisztelgett a márkanévvel. Kicsit visszatekerem neked az idő kerekét, hogy több értelmet nyerjen az előző mondat. 1747-ben vásárolta meg a birtokot John Sober, akkor azonban még Mount Gilboa volt a neve. A napi menedzsment feladatait Sir John Gay-re bízta, aki olyan példás munkát végzett, hogy halála után róla nevezték el a birtokot.
Frank a Mount Gilboa alapját háromszorosan párolta le pot stillben. A márka rövid ideig futott csak, mivel 2014-ben a Rémy Cointreau megvásárolta a Mount Gay márka mellé a lepárlót is. Ettől kezdve más, nagy konszernek által felvásárolt márkákhoz hasonlóan, a Mount Gay-től sem lehetett új bulk rumot, vagy független palackozáshoz alapot szerezni. Korábbi hordókra azonban nem terjedt ki a Rémy tulajdona, így 2014-nél korábbi lepárlású párlatok elérhetők maradtak. Például a Habitation Velier Last Ward alapja is.
A Mount Gilboás párlatból vásárolhatott a Velier ugyancsak 2014-ben. Luca kiválóan választott, senki más nem forglamazza ezt a Mount Gay marque-ot. Az első, 2007-es lepárlású palackozás 2017-ben került a polcokra és ráharapott a rumközösség. A Last Ward szinte sorozattá nőtte ki magát a sorozatban, már több kiadás és évjárat is elérhető. A mai kóstoló a második a sorból: 2018-ban adták ki, 9 évesen. Az alapja természetesen cukornádmelasz. Háromszor párolták le pot stillben, majd érlelés után hordóerősen, 59% ABV-vel palackozták. Az érleléshez szédületes, 65%-os angyalok jussát jegyeznek. Nekem ugyan csak mintám van, de az üvege a klasszikus Habitation Velier-féle laposüveg. A címke szokás szerint informatív, rajta a palack tartalmát készítő lepárló berendezés képével.
Pohárba töltve a Habitation Velier Last Ward 2009 aranybarna, közepesen olajos. Testesebbet várnék a pot stilltől, de a három lepárlás eléggé lecsupaszította a párlatot.
Az illatokkal már nem olyan fukar a kiadás, mint az olajokkal. Eléggé fanyar, szúrós oldószeres-ragasztós illatot vált le szinte egy teljes pékség illatkavalkádja. A frissen sült vajas croissant jól megy vaníliával és a karamellel. Egy-egy szimatolást bepiszkít egy kis gumisság és frissen hegyezett ceruzák meglepően növényes illata. Ezek mögött megbújik a barbadosi rum könnyű gyümölcsössége. Az édes és fűszeres hordós aromák dominálják az illatot és szép lassan lenyomnak minden mást. Az ebbe keveredő szükséges piszkosságot pedig a párlat szolgáltatja, azonban további szellőztetés után ez a piszkosság erősen a háttérbe húzódik. Száraz, nehéz és kicsit tolakodó összességében.
Fanyar, csípős és fűszeres az első korty. Nem sütisen fűszeres, inkább borsosan csípős és kicsit oldószeres. Érezni az illat piszkosságát az ízében is. Fémes, földes, kicsit tornacipős. Egészen meglepő ez az inkább Fidzsire jellemző ízprofil. A gyümölcsösség és az édes, sütis fűszerek bújkálnak. A nehéz, földes íz mögött nem húzódik meg egy kis játékosság, pedig várnám. Komplex, komoly rum ez. Az alkohol kellemesen integrálódott, nem szúr vagy csíp sem illatoláskor, sem pedig kóstoláskor.
A lecsengés hosszú, forró és száraz. Még sokáig érzem, ahogy az alkoholtartalom fűti a torkom. A garatom és szám fanyar, hordóízű marad utána.
Kellemes meglepetés a Habitation Velier Last Ward 2009 Barbadosról. A sziget és a lepárló általános profiljától nagyon messze sodródtunk. A sziget jellemzően könnyed, gyümölcsös blendjei között ez a kiadás eléggé kilóg a sorból. Mai fejjel nem teljesen értem, hogy bő 15 éve pontosan kinek szánta Frank Ward ezt a kiadást. Fantasztikusan jó, szerintem, de akkor még csak egy szűkebb kört érdekelhetett a bizarr barbadosi. Több évjárat Last Ward után valószínűleg már lenne jelentkező, aki kiállna a lepárló elé tüntetni, hogy hozzák vissza ezt a marque-ot. Az elmúlt néhány évben, amióta Trudiann Branker vette át a keverőmesteri pozíciót a Mount Gaynél, azóta jönnek ki az érdekesebbnél érdekes kiadások, változatos érlelésből vagy alapanyagokból. Ezekből még van bőven elmaradásom, de ha csak kicsit is meg tudják közelíteni ennek a kiadásnak a különlegességét, a standard kiadásokhoz képest, akkor lelkes rajongója maradok a Mount Gay rumoknak.
Értékelés: 100/81