Az egyetlen valós eseményhez köthető, épkézláb rumos ünnep a ma esedékes Black Tot Day. A navy rum története és a brit haditengerészek napi fejadagja számos lepárlót és palackozót inspirált. A tengerészeknek járó napi tot-ot utoljára 1970. július 31-én mérték, mégis számos kapu nyílt meg a (konzumer) navy rum előtt azóta. A matrózok feketébe öltözve búcsúztatták a több száz éves napi ceremóniát, és máig megemlékeznek róla. Az civil rumbarátok azonban dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen új stílus született így a kereskedelmi rumok között, aminek a hullámait ma is sokan ülik meg.
A navy rumról elegendő információ van már blogon innen és túl is. Azt azonban érdemes fejtegetni kicsit, hogy van-e modern navy rum és ha van, merre tart. Képvisel-e bármilyen értéket még és mit tartott meg az eredeti navy rum világából?
Változó receptúra
A brit hajókon a korai, könnyen megromló víz és söradagokat először az Európában elérhető párlatok, mint a francia brandyk váltották. Ezeket követte eleinte szabályozatlanul a rum. Később rumtermelő szigeteken a hajókat helyi párlattal tölthették fel. Végül a brit civilek és a haditengerészet étvágya a rum iránt felvirágoztatta a rumkereskedelmet és nyüzsgő, új városrészt hozott létre London dokkjaiban. A tengerészet kereskedőkön keresztül, pályázatokat kiírva szerzett be több százezer gallon rumot a korona kolóniáiból.
A recept maga folyamatosan változott az alapanyag minőségének, elérhetőségének és árának függvényében. A brit karibi gyarmatok rumjai voltak a preferáltak, azonban néha a kimondottan gyatra minőségűnek számító indiai és csendes-óceáni rumok is kerültek a blendbe. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy a 20. század végére a jamaikai rum ára és ízintenzitása miatt kikerült a navy blendből. Guyana, Barbados és Trinidad rumjai vitték el a bulit a hátukon megtámogatva egy kis ausztrál rummal. Ez a változatosság tágas játékteret biztosít a mai értelmezéseknek, hiszen nem kell egy bevált és az unalomig ismételt receptet követni.
Modern navy rum
A napi fejadag már a 17. századtól kis részben egészségügyi intézkedés volt, a matrózokat tizedelő nyavalyák ellen, nagy részben pedig a morált volt hivatott növelni vagy a napi munkát elviselhetővé, illetve felejthetővé tenni. A brit korona gyarmatai szolgáltatták az alapanyagot, de a hasznot értelemszerűen a Temze-parti dokkok kereskedői tették zsebre.
A tot kimérése ugyan megszűnt, a haditengerészet rumtartalékai azonban nem apadtak el vele azonnal. Az utolsó megmaradt készleteket egy gallonos cserépedényekben, úgynevezett flagonokban ítélték feledésre egy sötét raktárban. Ez olyan jól sikerült, hogy a kétezres évekig szinte senki sem foglalkozott velük.
Elsőként a Pusser’s Rum idézte fel a tengernagyi hivataltól megszerzett receptúrát. Az egyiket. Talán az utolsót. Mellettük többen is próbálkoznak navy style és a navy strength tételekkel, azonban magát a receptet más nem használhatja.
Nem olyan régen az Elixir Distillers tette rá a kezét az elfelejtett, majd előkerült flagonokra, létrehozva a Black Tot Rum márkát. Az eredeti rummal a kezükben, valamint az éppen ma leköszönő Mitch Wilson márkanagykövet hihetetlen munkájával az első számú navy rum márkává nőtték ki magukat. Tették mindezt úgy, hogy nem is követnek semmilyen eredeti navy receptet.
A legfrissebb, tartósnak szánt navy tétel a polcokon a Plateray Mister Fogg, amely az eredeti tengerészeti hagyományokat eleveníti fel, igaz Franciaországban. Alexandre Gabriel és Matt Pietrek hosszas kutatását követően, a Ferrand birtokon Temze-parti körülményeket teremtve, korhű eszközökkel és módszerekkel készül.
Gyulladt-e a puskapor?
Igazi parázsviták alakultak ki az évek során a kimért tot alkoholtartalmáról a rumközösségben. Matt Pietrek The rum never sets könyvében a jól megszokott két ABV érték mellett (54,5% és 57%) még egy harmadikat is bevezet a tisztánlátás érdekében. Ha szigorú vagy egyet fogadsz el, ha kevésbé, akkor akár mindhármat.
A térfogatarányos százalékérték (ABV) előtt a birodalmi proof határozta meg egy szeszesital erejét. A meghatározott standard 100 proof volt, ami 57,15% ABV-nek felel meg. Erre mondták, hogy at proof. A brit tengerészet ez alatt 4,5%-kal (under proof) kérte a hordóiba a rumot, melyet az ellátmányt kezelő telepeken tároltak, blendeltek és higítottak. Ennek megfelelője az 54,5% ABV, amit a legtöbb navy strength címkéjű tételen találhatsz. Ez azonban nem pontos érték, mert a rumban lévő cukor körülbelül két százalékkal torzította a hidrométeres mérést. A művelt angol ezt obscuration-nek hívja, amit ha kiveszünk az egyenletből, akkor 55,7% ABV értéket kapunk. Evvel az erősséggel került palackba (a piacon eddig egyedül) a Mister Fogg, a Planteray navy rumja.
Fontos részlet, hogy a navy strength nem overproof, hiszen 57,15% ABV alatt van. A nem túl modern, brit birodalmi mértékkel mérve tehát csak e felett beszélhetünk overproof rumról.
Az alcímet adó kérdésre a válasz a mi szempontunkból lényegtelen. Lehetett gyakorlati haszna egy hadihajón, ha az esetlegesen kiömlő szesz nem tette használhatatlanná a puskaport, azonban az alkoholtartalom mérésére már évszázadok óta jóval pontosabb módszerek vannak.
Oké, de mit ünneplünk? Ünneplünk egyáltalán?
Természetesen a rumot ünnepeljük egy újabb, történetileg fontos okkal egy kupica legurítására. Maga a Black Tot Day a brit haditengerészeti rum kiemelt szerepének és a hozzá kapcsolódó szertartásnak állít emléket. A navy körein kívül nem fekete nap ez, csak egy terjedelmes fejezet lezárása a rum történetében. Ízükben és stílusukban a navy rumok a klasszikus brit vonalat képviselik, a kolonialista időkből származó hátborzongató kizsákmányolást szerencsére gondosan figyelmen kívül hagyva.
Kíváncsian várom, hogy merre tart a jövőben a stílus. A feledésbe merült flagonok nem tartanak örökké, illetve a Black Tot bejelentette, hogy idén más lesz a Master Blender’s Reserve palackozás helyett. A Planteray Mister Fogg irodalommal megtámogatva nyer teret, bár az ízén, szerintem, még lehetne finomítani. A Pusser’s az én szemszögemből lassú lemaradásban van, de szerencséjükre a témáról nem lehet végtelen bőrt lehúzni, és a Planteray még mindig eléggé megosztó márka ahhoz, hogy ne húzzon el olyan lendülettel, ahogyan azt a Black Tot Rum tehette.