Távol a trópusi klímától, a karibi szigetektől, az óceán hullámain ringó halászbárkáktól, a forró szellőben lengedező cukornádtól és termelésének bármely módjától, a Kárpát-medence nyújtotta kontinentális langyos vízben húzódik meg a pálinkanemzet hazája, a napfényes Magyarország. Már-már meglepő, hogy ahol mindenki főzhet egy vödörrel még a tyúkhúsból is pálinkát saját fogyasztásra, ott mégis van igény a rumra. Sajátra. Nem importra. A Google keresési kifejezései között, amelyekkel a blogomra találnak, a top 15-ben tanyázik a magyar rum kifejezés. Vajon milyen elvárásokkal pötyögi be ezt valaki a világhírű alföldi homoki borok és az autó fényezését is könnyen feloldó házi gyümölcspárlatok országában? Van-e olyan, hogy magyar rum és mire számíts, ha tényleg belebotlanál?
Kelet-Európa rumjai
Szokatlan lehet, de ilyen messze a cukornádtól és a trópusoktól is van és volt rum. A 19. századig Magyarország a többi európai országhoz hasonlóan import cukorból vagy cukornádból tudta fedezni édességigényét. Hazai cukorfinomítók dolgozták fel a behozott nyersanyagot, aminek itt is melasz volt a mellékterméke. Kinyíltak a kapuk a rumlepárlás előtt. Piaca nem nagyon volt, a Magyar Abszint Társaság cikkei (archív cikk) szegény ember olcsó párlataként festik le a magyar rumot. Az olcsóbb répacukor elterjedése a répa alapú melasz felé tolta a rum készítőit, majd lassacskán ki is halt az iparág.
A német eredetű Inländerrum vagy Rum-Verschnitt hagyománya a Monarchiába, így Magyarországra is begyűrűzött. A gyenge magyar rumot felváltották a rumutánzatok. Ezek jó esetben erősen aromás jamaikai rumok voltak valamilyen semleges szesszel felhígítva. Kevésbé jó esetben a likőrgyárak bizarr elképzelései a rumról, aromás szeszek formájában.
A nagy befutók már a 19. század derekán a ma is népszerű Stroh és Spitz “rumok” voltak. Ezeknek vajmi kevés köze volt a rumhoz, mégis mintaként szolgáltak a kelet-európai szeszgyártóknak. Lance már alaposan megvizslatta a Tuzemákot, a csehek rumutánzatát.
Itthon a Zwack Casino, illetve a Portorico a kategória helytartói. A rendszerváltás óta nem tudta őket sem a politika, sem a gazdaság, sem a jó ízlés elmozdítani… Jó hír, hogy a Zwack ügyfele az E&A Scheer-nek, tehát ezek a lőrék jó eséllyel látnak rumot közelről is.
Az idei nyár trendje (poénja?) a kommersz horvát rum volt, Kanadából indítva. A domáci, tehát a horvát hazai rumok a klasszikus kelet-európai utat járták be: a 20. század háborúi után konszolidálódó szeszipar kommersz utánzatokkal próbálta az egyébként is elérhetetlen karibi rumokat pótolni.
Érdekes fordulat a 20. századi rum történetében, hogy amíg mi a szovjet blokk részeként az iható rumok utánzásán fáradoztunk, addig Kuba rum exportja a Szovjetúnióval való együttműködés ellenére is haldoklott. Amerika nem szimpatizált Fidel rezsimjével és az orosz kapcsolatokkal, és idővel elzárta piacát a sziget termékei, első sorban rumjai elől. Moszkva segítő kezet nyújtott állítólag Fidelnek, megígérve, hogy segít elszórni Kuba felhalmozott rumkészletét. Elképzelésem sincs, hogy mi lett az egyezség kimenetele, de én sose hallottam olyan rendszerváltás előtti italozós sztorit, ahol a Havana Club folyt volna a Kőbányai és a kommersz szeszek helyett.
Modern magyar rum
Noha első sorban a Karib-térséggel azonosítjuk a rumot, a világon sok helyen készítik. A kézműves párlatok készítői sokszor kísérletező kedvűek. Ha más nem is, akkor a 2024-es adventi sorozat megmutatta, hogy milyen sok helyen készítenek mennyire változó minőségű rumokat. Van akit jobban érdekel a téma, míg máshol csak kísérleti palackozás, például egy alpesi rum. Rumkultúrát kevesen akarnak építeni. Esetükben a rum csak termék, amit ki kell majd szórni, de a fogyasztási szokásokkal már kevésbé foglalkoznak.
A rumkultúra iránti közömbösség jellemző a magyar piac szereplőire is. Három, igazi magyar rumot találtam: az Agárdi Rumot, a Réti Pálinkaház Szirénjét és a Gong Pálinkaház rumját. Többszöri megkeresésre sem válaszolt sajnos egyik főzde sem, így jövőbeli tervekről nem tudtam kérdezősködni. A Réti Szirén rég elfogyott, így azt megkóstolnom sem sikerült. A Gong fehér rumjából talán az utolsó palackot csíptem el, amiről a kereskedő azt mondta, hogy csak kísérleti tétel volt, nem lesz többet. Az Agárdi Rum folyamatosan elérhető, de az is csak kötelező tételnek tűnik a termékpalettán.
Gong Rum
Az utolsó palackok egyike ez a kísérleti rum a Szeged melletti kis főzdéből. Arany és fehér rumot is készítettek, én már csak a fehérből tudtam venni. Melasz alapú, kis méretű, aromatornyos lepárlóban készítve. Karibi viszonylatban kisüsti, tulajdonképpen pot still párlat. Lepárlás után üvegben pihentették, végleges palackjaiba 40% ABV-vel került.. A pálinkaház weboldala azt sugallja, hogy inkább koktélalap a fehér rum, de akad olyan is, ami elég jó ahhoz, hogy magában fogyasszuk. Lássuk csak, elég jó-e a Gong rumja…
Kitöltve áttetsző, híg a párlat. A pohár faláról vizesen lepereg.
Illata határozott, pálinkásan harapós. Melaszos rumtól szokatlanul nehéz. Növényes, fémesbe hajlóan ásványos és földes. Magos fanyarság mögött bújkál egy kis kókusz, ami rumosabbá teszi. Nyers jellegével jobban megfogja az agricole rumok lényegét, mint a melaszosokét. Talán a pálinkás háttér teszi. A viszonylag alacsony alkoholfok miatt, szellőzés után ellaposodik a Gong Rum illata.
Íze könnyű, enyhén szeszes. Újfent a pálinka jut róla eszembe. Finom gyümölcsösségből induló magos fanyarság nyit és dominálja az ízeket a továbbiakban. Melasz enyhe édessége érezhető az illatokból ismerős növényes, földes jegyek között. Alkoholtartalmához képest ízekben meglepően gazdag és karakteres rum.
Lecsengésében is nehéz, földes. Lakritzos, fanyar szárazság marad hosszan a szájpadlásomon utána.
Nem rossz a Gong rumja, identitászavara ellenére sem. Meglep, hogy a magyar terroir is visszaköszön benne szilvapálinkás foszlányok formájában. El lehet vele kezdeni a rumos utazást, de jobb, ha van egy kis háttértudásod hozzá, mert a következő melaszos rum nagy meglepetés lesz. A magyar, pálinkás kontextus jól kiolvasható a tétel jellegéből. Daiquiriben mindenesetre szépen dolgozik, jól érezhető benne az alacsony ABV mellett is.
Agárdi Rum
Az Agárdi talán a legismertebb az itthon rummal próbálkozók között. 2018-ban adtak ki rumot, whiskyt és gint először, a bárszcénát célozva. A rum import melaszból készül. Lepárlás után Tokaji Aszús hordókban érlelik, majd 43% ABV-vel palackozzák.
Pohárba töltve világosan aranyló, enyhén olajos párlat. Nehezebbnek tűnik a Gong rumjánál, bár ez is gyorsan lepereg a pohárról.
Illatából jól érezhető, hogy melaszos rum karaktere. Egyértelmű, hogy hordót is látott. Első szimattól az utolsóig pikáns, borsos és mentolos fűszeresség dominál. Ebből bontakozik ki a rum finom gyümölcsössége. Nyomokban a trinidadi rumok friss almássága jut eszembe róla. Édes vanília és könnyű fásság jelzik a hordós érlelést. További szellőzés után leheletfinom diós illatok is jelentkeznek. Barátságos karaktert kölcsönöz a rumnak a tokajis hordó. Jól kiegyensúlyozzák az édes ízek a fűszereket.
Ízében elsőre nyers, érezhetően fiatal párlat.. Melasz keserédessége vegyül a hordó enyhe fásságával és édes vanílíájával. Könnyű, édeskés, melaszos rum, ahogy azt elképzeled. A hordó édessé, kerekké varázsolta, bár szerintem még maradhatott volna benne kicsit. Lecsengése közepesen hosszú, melengető, de jellegtelen.
Vállalható belépő az érlelt rumok világába, de a bárban, ahová szánták, szerintem kevés lehet. A rum klasszikusan a trópusi koktélokban muzsikál szépen, amelyekbe több határozottság kell, hogy ne nyomják el a gyümölcslevek.
Végül egyik pálinkaház se bújt ki a bőréből, hogy ütős magyar rumot csináljon. Pálinkára hangolt fejekből és lepárlókból nem rossz, de pálinkás rumokat kaptunk, ráadásul utóéletükkel se nagyon foglalkozik senki. Jobban el kéne merülni a piackutatásban és a fogyasztói szokásokban, valamint a technológiát is rumra kéne hangolni gyümölcspárlat helyett. Több befektetést igényelne a magyar rum, amire termelői oldalról nem látok elhatározást, és igazán a kereslet sem indokolja. Értelmet kéne adni a magyar rumnak vagy megtartani poén szinten, de akkor is a rumfejek orra alá tolva. Így csak kevesen mulatunk a csendes viccen… Ha szeretnénk is változást, sok a dolgunk még addig, amíg egy Agárdi vagy Gong rum lejjebb szorítja a polcokon a Stroh, Casino vagy Portorico “rumokat”.