A Takamaka elég jól reprezentált márka a magyar piacon, azonban a komolyabb kiadásaik lassan csorognak csak be. Vagy még úgy sem… Likőrjeik, koktélrumjaik és középkategóriás sipping rumjaik kedveltek, jól ihatóak és könnyen be tudják rántani a rum világába a kategóriával ismerkedőket. A márka épülésével azonban szükségük van olyan kiadásokra, amik a haladó rumozókat is felcsigázzák. A Le Clos a felfedező sorozatuk, amiről a Takamaka honlapjának leírása alapján leginkább az örömfoci kifejezés jut eszembe, csak valahogy rumra fordítva. Ezekhez a rumokhoz nem kerül elő a rumos szabálykönyv és a mennyiség sem igazán tényező. A lényeg a kíváncsiság és az újdonság mind a lepárlónak, mind pedig a fogyasztóknak. Kísérleti érlelés mindegyik, különböző hordókban. A palackba hordóerősen kerülnek, korlátozott mennyiségben. Ez általában single cask vagy csak néhány hordónyi rumot takar.
Belépők ezek a rumok a nagyok játszóterére a Takamakának. A tömegeket jól lefedik, de a prémium kategória még kiaknázatlan. Jól követik a francia mintát: rövid, agresszív érleléssel ütik fejbe az erősen aromás nádlé alapú rumot, majd finomítják valamilyen finish-sel. Az agricole jellegű rumoknak jól is áll ez, mivel erős hordós ízekkel kell kompenzálni a rum harsány, erős karakterét.
A lepárló kíváncsisága változatosságot eredményez, ami minket, vásárlókat is meg tud tartani. Ezt egy erős hordóprogrammal próbálja a Takamaka megtámogatni. A HSE egy nagyon jó hasonló példa Martinique szigetéről. A friss francia tölgyfahordókon túl mindenféle egyéb hordókat is kipróbálnak. Ez jól beválik az agricole rumoknál. Erős hordós ízeket kap a párlat rövid idő alatt, majd további hordókban tudják formálni.
A Le Clos mai két tétele is ezt a francia vonalat követi. Alapjuk a friss cukornádlé, amiből harapós, növényes ízű rum készül. Evvel jól harmonizál a rövid érlelésből kinyert ízvilág, ami utána további boros hordókkal van bolondítva. Az eredmény pedig valóban szerethető. Tiszta, őszinte rumok, amik erősek, de jól ihatók, gyümölcsösek és hordósak. Komplex, elegáns párlatok, amik jó eséllyel pályáznak a bőrfoteles rum titulusra.
Takamaka Le Clos Series Ex-Pineau 2019
Ez a kiadás 2019-ben készült pot stillben, majd 3 évet pihent új, francia tölgyfahordókban. Végül egy év finisht kapott ex-Pineau de Charentes hordókban. A pineau is erősített bor, hasonlóan a sherryhez, aminek a hordói gyakori vendégek rumlepárlók érlelő raktáraiban. A párlat, ahogy minden Le Clos, hordóerősen, 54.8% ABV-vel került palckozásra.
Testes, borostyán színű a párlat. A pohár falán határozott filmet képez.
Az illata kicsit határozatlan. Érezni rajta a cukornádlé alapú rumok karakterét, de a hordó aromái is erőteljesek. Nehéz, fanyar, földes agricole jelleg oldódik fel a hordó illataiban. Az édes és száraz közötti spektrumot jól lefedi. Emlékeztet a Habitation Velier kiadás gyógyszerességére is. A hordóból édes fűszerességet vett fel a rum. Vanília, fahéj és kandírozott gyümölcsök édesítik meg az illatkavalkádot, de a tölgyfa szárazsága is jelen van. Kis szellőzés után már sokkal könnyedebb a karaktere.
Első kortyra meglepően növényes az összkép. A tölgy fássága és szárazsága, ami az illaton jól érezhető volt, most megbújik a háttérben. Erősen édessé tette a hordó a rumot. A korábban benne lakó pineau jól érezhető nyomokat hagyott a párlaton. Az enyhe édessell átszőtt száraz, növényes illatok aránya megfordult. Befőttes édesség dominál, amibe belemorzsoltak egy kis fájdalomcsillapítót. Mellé egy kis medvecukor, hogy lefojtsa.
A lecsengése közepesen hosszú, melengető. Édes, enyhe faízzel. Legerősebben a torkomban lévő melegség marad meg belőle, a rum korábbi karaktere kevésbé.
Elég csapongó a kiadás, mégis kicsit lapos. Az illatok jó irányba mentek, de az ízei tompák és úgy érzem, hogy még ez a rövid idő is sok volt, amit a pineau hordóban töltött. Kétségkívül érdekes, de nem olyan izgalmas végül, mint amilyennek ígérkezett az illata alapján.
Értékelés: 100/73
Takamaka Le Clos Series Ex-Whisky x Palo Cortado 2019
Ez a rum is 2019-ben született, friss cukornádléből, pot stillben. A három év első töltésű francia tölgy hordók után olyan sherry hordókba került, amikben korábban skót whiskyt érleltek. Igen, a Palo Cortado egy ritkább sherry fajta. Az egzotikus érlelés után 56.2% alkoholtartalommal palackozták a rumot.
A színe és jellege elég közel van az előző tételhez. Kicsit vékonyabb, a pohár falán kevésbé határozott a film.
Az illata friss, gyümölcsös. A nádlé alapú rumok növényessége, földessége kevésbé jelenik meg. Ázott kartonpapírt és enyhe bőrt érzek. Van benne kis gyógyszeresség, de a hordó illatvilága dominál. Fás fanyarság és leheletfinom fűszeresség jellemzik. Kiforrottabb, tisztább volt első szaglásra, mint az előző tétel, a hordó whiskys előélete jobban érvényesült. Szellőzés után a nehezebb aromák és a sherry hordó nyomai is előkerülnek. Az agricole-os jelleg dimonál végül, közelítve az előző tételhez.
Első kortyra nem tűnik különösebben izgalmasnak, de előbújnak az ízek a korty végén. Könnyű, tiszta párlat. A hordó fűszerei és édessége érezhetőek, de csak tompán. Ezek helyét veszi át a száraz, növényes és határozottan agricole-os jelleg. Minden korttyal nehezedik. Szokatlanul füstös. A whisky többet adott a párlatnak, mint a sherry hordós finish. A whisky füstössége és a párlat növényessége nem sok teret hagy az édes, fűszeres ízeknek, amiket a sherry adhatna.
A lecsengése rövid, meleg, de üres is. Enyhe füst és fűszer marad meg az utolsó kortyból, más nem nagyon.
Tiszta, kifinomult párlat. A magas alkoholtartalom ellenére jól iható. Nekem könnyű, és kicsit lapos is. Nincsenek olyan csapongó aromái, mint az ex-Pineau-nak. A finishelő hordó izgalmas előélete a rumon jól érződik. Míg a pineau egyszerű édességet kölcsönzött a rumnak, addig ez mélységet és komplexitást.
Értékelés: 100/75
Jó irányba ment a Takamaka a Le Clos szériával. Zongorázni lehet a különbséget, ha a standard kiadásaikhoz hasonlítjuk. Érett, komoly párlatok, amiket jól esik magukban kortyolni. Komplexek, elegánsak, így a kellő presztízst is megadják a márkának. Nekem egy kicsit magas az áruk a hasonlóan készülő francia agricole-okhoz viszonyítva, de ebbe valószínűleg közre játszik a lepárló kis mérete és szűkösebb erőforrásai is. Mindenesetre a Le Clos sorozat felteszi a lepárlót a térképre, így a versenytársak kezdhetnek is helyet csinálni a felső polcon.