Kuba rumjai hosszú ideje etalonnak számítanak a rumok, de leginkább a latin rumok világában. A spanyol uralom alatti hosszú lepárlási tilalom ellenére is fel tudott zárkózni a sziget rumipara, sőt meg is tudta haladni a versenytársak többségét. A kubai rum története igazi hullámvasút, ami mára konszolidálódott és modern iparág alakult ki körülötte.
Fidel rezsimje előtt sok lepárló működött a szigeten, különböző rum márkákkal szolgálva ki a műértő közönséget. Kubából indult a Bacardi és a Havana Club is. A kommunista hatalomátvétel után a teljes rumipart államosították. Aki tudta, már korábban elvitte a termelését a szigetről. Aki maradt, annak mindenét elvette az állam. A lepárlók megmaradtak, azonban a teljes rumtermelés központ irányítás alá került. Az amerikai kereskedelmi embargó bevezetése után a szovjet blokk ugyan felvett valamennyi kubai rumot, de nem lett sikersztori az együttműködésből.
A kubai rumkészítés hagyománya az állam botladozásai ellenére is stabil maradt. A módszert mára eredetvédelmi törvény is óvja. A rum kötelező alapja a kubai cukornádmelasz, amit viszonylag röviden erjesztenek, majd oszlopokban párolják le. Kisebb oszlopokon készül az alacsonyabb alkoholtartalmú, de nehezebb aguardiente, míg akár ipari méretű tornyokon is készülhet a könnyebb, de magasabb alkoholtartalmú redistilado. E két komponens egyensúlyára épülnek a kubai blendek. A kubai érlelés több szakaszos, a frissen levett párlatot nem is lehet még rumnak nevezni. Blendeléskor a két alkohol komponens mellé vizet is szoktak keverni, ezért is lehetnek jóval alacsonyabb alkoholtartalmúak a kubai hordóerős rumok.
Mivel a rumkészítés elég alaposan le van szabályozva, és a teljes rumipar az állam kezében van, azt hihetnéd, hogy egysíkú a kínálat. Különböző lepárlók azonban igencsak különböző párlatokat készítenek az országban, melyekkel brandek sokaságát szolgálják ki. A Pernod-val való kooperáció a Havana Club körül volt az első, amelyet sok másik követett. Kubában készül a párlat, amit valamilyen nagyvállalat reklámoz és értékesít világszerte (kivéve az USA, értelemszerűen). Jó példa erre a mai második delikvens, a Santiago de Cuba is, amely a Diageo márkája.
A nagy egységesség azonban hagy némi teret a kreativitásnak. Az egyes márkák, a maestro ronerok segítségével, egyedi ízvilággal kedveskednek a kubai rum szerelmeseinek. Lágy, könnyű rumok ezek, amiket nehéz nem szeretni. A mai gyakorlat arra szolgál, hogy megmutassam, hogy a körülmények ellenére nem csak egy tucatnyi natúrszesz gyár működik a szigeten. Egyénisége van mindegyik rumnak, még ha szinte azonos paraméterekkel is készültek.
Havana Club 11
A Havana Club a Pernod-val való együttműködésnek köszönhetően a Karib-térség harmadik legnagyobb rummárkája. A mai tétel igazán különleges, mivel sok szempontból kilóg a standard kínálatból. Ez az első kereskedői Havana Club palackozás. A The Whisky Exchange-nek (TWE) készült, és csak náluk lehetett megvásárolni. Erre korábban nem volt példa. Emellett 50% ABV-vel került az üvegbe, ami szokatlanul magas kubai rumhoz képest. Eddig a Selección de Maestros volt a csúcs, 45%-os hordóerősségével. A TWE kiadás melasz alapú blend, ami legalább 11 évet töltött különböző hordókban.
Pohárba töltve mély rézszínű, közepesen testes párla. Mérsékelten olajos, jelentéktelen filmet képez csak a pohár falán.
Illata a könnyű, latin rumok mintapéldája. Frisse, ropogósan nyit, ám folyamatosan laposodik el, ahogyan szellőzik. Sok spanyol hagyományú rum sajátja ez a viselkedés, és nem különösebben szeretem.. Jobban tetszik a folyamatos illatkavalkád, a határozott karakter és az egyfajta jellemfejlődés első illatolástól az utolsóig. Mindenesetre a klasszikus, melaszos rum jegyei jól felismerhetők a kóstolóban. Enyhe szesz, melaszos keserédesség, majd határozott kókusz formálják a rum jellegét. Szokatlan, de alig érezhető fémesség bujkál közöttük. A hordóból visszafogott fásság, vanília, enyhén égett karamell és fahéj keveréke érződik. Könnyű, elegáns, balanszos, de kicsit vérszegény.
Első kortyra visszatér a hitem ebbe a rumba. Több élet, több határozottság, több tűz van benne. Spanyol rumhoz képest erős, forró a korty. Jól érezni az 50% alkoholt. A látszat ellenére szájérzetre nehéz, sűrű. Kezdésképp méz, kandírozott gyümölcsök és vanília édessége kényeztetnek. Ázott karton és dohány fűszerezik meg az egyébként kimondottan édes ízvilágot. A száraz illatoktól erősen elkanyarodtunk. Melasz és lakrtiz fanyarsága vetekszik a hordós aromákkal, de hiába.
Lecsengése rövid, jellegtelen. Méz édessége marad röviden a nyelvemen, elnyomva a hordó fáját a garatomon. Mire összerakom az ízeket fejben, már el is illantak.
Nem sokat ígér a Havana Club, de annál többet mutat. A halovány illatok után karakteres, jó ízű rum kerekedik belőle. A spanyol könnyedség egészében átjárja a párlatot: csábító, könnyen iható. A Selección de Maestros nagy kedvencem a barátságos, mégis határozott jellege, valamint a magasabb alkoholfok miatt. A mai tétel bőven versenyben van vele. Ízei könnyűek, harmonikusak, mégsem laposak. Kellő komolyság van benne, hogy felvegye a versenyt bármelyik stílus haladó rumjaival.
Értékelés: 100/79
Santiago de Cuba 11
A Santiago de Cuba a Diageo márkája. Az italóriástól megszokott, hogy hasznos információ alig, fullos életérzés azonban átjön a marketing oldalairól. Napfény, hullámzó cukornád, forró éjszakák és jéghideg koktélok.. Van minden, ami Kubába csábítson egy üveg rumért. Santiago de Cuba a könnyű rumok hazája. A kubai cukornád édes levéből melaszt, majd rumot készítenek. Rumjaik a kubai eredetvédelemnek megfelelve készülnek, amire a biztosíték a Santiago üvegein lévő zöld garancia matrica. Rumjaik a Don Pancho nevű raktárban érnek, amely állítólag olyan közel van a vonatsínekhez, hogy a mellette elhaladó vonatok átrázzák a hordókat, befolyásolva a rum érését. A mai Santiago de Cuba kóstoló 11 éves, akárcsak a Havana Club tétele, de ez mindössze 40% ABV-vel került a palackba. A kubai terroir-on túl a maestro ronerók szaktudása és elhivatottsága, ami különlegessé teszi ezt a rumot.
Kitöltve fásan barnás színű, ami erősen öregíti a megjelenését. Eléggé híg, vizesen pereg le a pohár faláról.
Illata határozott, igazi rumos illat. Édes trópusi gyümölcs és kókusz nyit, finom balanszban a fa adta szárazsággal és fanyarsággal. Erősen melaszos, kis mentás frissességgel és kesernyés lakrtiz-cal. Rövid pihenő után szépen bontakoznak ki a hordó édes fűszerei. Vanília, fahéj és karamella keveredik dióval. Barátságos, édes, elegáns az illata. Alig várom a folytatást.
Az íze sem okoz csalódást. Jól megközelíthető, könnyű rum. Erős a hordó befolyása az ízeken is. Az illatok édes, diós, fűszeres karaktere köszön vissza a kortyban. Íze édesebb, mint az illata, de még így is jól kiegyensúlyozza a hordó és az alapszesz szárazsága. Enyhe füstösség bolondítja meg a korty végét. Nem különösebben bonyolult rum. Vonzereje édes könnyedségében és egyszerűségében rejlik.
Lecsengése melengető, édes, vaníliás és enyhén fás. Jóval tovább marad meg a számban, mint a Havana Club.
Finom, édes, csábító tétel a Santiago 11 éves rumja. Stílusban és korban közel áll a Havanához, mégis egészen más húrokat pendít meg.
Értékelés: 100/72
Kíváncsi voltam, hogy két elvileg hasonló termék, azonos országból, szinte azonos paraméterekkel tényleg hasonlítani fog-e egymásra? Igen, hasonlít valamennyire, de jól látható és érezhető a különbség a két 11 éves kubai között. A Havana Club a jellegtelennek tűnő illatokból felépít egy finom, elegáns és ütős rumot. Haladó, komolyabb tétel szakértő rumfejeknek. Klasszikus spanyol rumos jellegét ereje borítja fel. Feljebb hozza egy ligával, ami olyan rumosokat is megmozgathat, akik nem rajonganak a latin rumokért. A Santiago de Cuba rumja édes, egysíkúbb belépő tétel. Könnyen iható rum, ami megtestesít minden jellemzőt, amit a spanyol rumokról tudni vélünk. Édes, de jól egybeforrt a hordó érett ízeivel. Kezdőknek megfelelő induló az érlelt rumok vonalán, de a gyakorlottabb rumivókat már nem fogja lázba hozni.
Bármilyen centralizált is a kubai rum ipara, a lepárlók kimenete hasonlóan változatos, mint bármelyik másik, több lepárlós szigeten. A folyamatot szabályozza az eredetvédelmi törvény, de elég teret hagy az egyéni értelmezéskre. A több lépcsős érlelés és blendelés is különböző eredményeket hoz. Az első gondolatom az volt, hogy pont kubai rumból nem érdemes két azonosnak tűnő tételt összekóstolni, mert szigorú a rendszer minden szempotból, és nem lesznek igazán eltérések. A lepárlók és a maestro ronerók egyéniséget adnak a rumoknak, érdemes több tételt összekóstolnod, mert érhetnek meglepetések.