Trinidad trópusi szigete Venezuela partjaitól karnyújtásnyira, a Karib-térség szélén fekszik. Rumjának identitását váltakozó hódítók, majd azok modern változatai, váltakozó befektetők alakították. Az ország történelme meglehetősen változatos. A sziget a 16. századtól spanyol kézen volt. Érdemi cukornád- és rumtermelés azonban csak 200 évvel később indult be. A spanyol korona, lehetőséget látva a szigetben, komoly pénzt tolt annak fejlesztésébe. Az eredmények nem maradtak el, még az erejét a Karib-térségben fitoktató brit birodalom is felfigyelt rájuk. Nem csak felfigyelt, lépett is: 1797-ben komolyabb ellenállás nélkül elfoglalta Trinidadot, amely így 1962-es függetlenedéséig brit kézen is maradt.
A sziget mezőgazdasága több karibi társáéhoz hasonlóan alakult. A cukornád- és rumtermelést hatékonyabbá tette az ipari forradalom, ami a több száz kisebb cukorbirtok konszolidációjához, és nagyobb, központi lepárlókhoz vezetett. Trinidad közepes méretű rumtermelő volt a brit gyarmatok közt, egy nagyságrenddel lemaradva Jamaika és Guyana mögött. Rumjának stabil helye volt a brit haditenderészet rumjában. A kimenet ennek megfelelően kiemelkedően magas volt a világháborúk idején. A ma már egy lepárlós szigetnek a 20. században még három jelentős rumlepárlója üzemelt. Ezekről a TDL saját, illetve független palackozók kiadásai tudnak mesélni nekünk.
Fernandes Distillers
Joseph Fernandes gazdag befektető volt a szigeten. Sok más üzleti érdekeltsége mellett övé volt a Queen’s Park Hotel, amiről a Queen’s Park Swizzle koktél kapta a nevét. Már az 1920-as évektől foglalkozott rum blendeléssel és kereskedelemmel, saját lepárlót azonban csak bő tíz évvel később nyitott. Megszerezte a Forres Park cukorbirtokot, a hozzá tartozó fa lepárlóüsttel, amin elkezdett ismerkedni a lepárlással. Később új lepárlót épített Port of Spain közelében. Rumjai a Trinidadban értékesített rum több, mint 80%-át tették ki. Mintha megérezte volna a rumiparra váró változásokat, érdekeltségeit a hetvenes években eladta részben az Angosturának, akinek a mai napig vannak Fernandes ihletésű termékei a polcokon.
Ten Cane
A lepárló, valamint az azonos nevű márka a Hennessy (LVMH) próbálkozása volt prémium rumra a 2000-es évek elején. A sziget hagyományaival ellentétben nádlé alapú rumot készítettek pot stillekben és rövid, 6 hónapos érlelés után palackozták. A Ten Cane név arra utal, hogy 10 szál nád levéből készült egy palack a márka rumjából. A brand sajnos nem futott be, szűk 10 évet ért csak meg. Először átköltözött az érlelés és a termelés a Foursquare-hez, majd végleg megszűnt. A megmaradt tartalékok a Main Rum-nál, illetve különböző palackozóknál kötöttek ki.
Caroni
Hatalmas az érdeklődés ennek a több, mint 20 éve bezárt lepárlónak a megmaradt készletei iránt. Exkluzivitása és a készletek végessége az izgalom, újabb főzet már nem készül.
A rajongás csak évekkel a lepárló bezárása után indult be, pedig a Caroni Trinidad meghatározó lepárlója volt a 20. században. Az első világháború után nyitották meg, 1918-ban. Nevét a környező régióról kapta. A birtokon természetesen cukornádat is termesztettek, így a lepárló melasz ellátása biztosított volt.
Az igazi növekedés avval indult, hogy 1937-ben a Tate & Lyle élelmiszeripari konglomerátum megvette a birtokot. A következő 30 évben több másik birtokot is bekebelezett Caroni.
Az 1970-es években, amikor az Európai Gazdasági Közösség (későbbi Európai Unió) megalakulása realitássá vált, a volt brit gyarmatok cukoripara és kereskedelme erősen megingott. Az Egyesült Királyság rengeteg kompromisszumot kellet kössön, hogy a többi európai ország megvédhesse saját, répa alapú cukoriparát. A Tate & Lyle lépéskényszerbe került. 1975-re a teljes Caroni tulajdonjogukat átadták Trinidad és Tobago államának.
Az állami tulajdonú birtok és lepárló a hazai piac felé fordult. A rum és cukor mellett más terményekkel is próbálkoztak, de az üzlet mindig is deficites volt. 2003-ban végül bezárt a lepárló. Ez a mai napig érzékeny téma Trinidadon, mivel közvetlenül mintegy 9000 ember vesztette el így a megélhetését és sokan politikai játszmákat sejtenek a bezárás mögött.
A ma ismert Caroni rumok különlegessége ritkaságuk mellett ízvilágukban rejlik, ami részben a fermentálásnak, részben a lepárlásnak köszönhető. Legtöbbször nehéz, gyümölcsös, de piszkos (gumi, kátrány) ízeket kötünk hozzájuk. A lepárlóban bezárásakor több oszlopos lepárlóberendezés is üzemelt, de volt fából készült lepárlóoszlopuk is korábban. Ezek az oszlopok könnyű (LTR – light type rum) és nehéz (HTR – heavy type rum) párlatokat adtak. A ma is forgalomban lévő Caroni rumok közül a HTR rumokat szokták izgalmasabbnak, illetve piszkosabbnak mondani: ezeket vadásszák a rajongók.
A Caroni bezárásakor mintegy 18 ezer hordóban pihentek még rumok a raktárakban. Ezeknek jelentős részét Luca Gargano vásárolta meg, de jutott belőlük bőven aukciókra, az Angosturának, és más független palackozóknak is.
Trinidad Distillers (Angostura)
A Trinidad Distillers Ltd. (TDL) érdekes módon az Angostura alá tartozik és nem fordítva. Előnyben van, aki járatos a koktélok világában: ismerős lehet vállalat névadój ikonikus koktélbittere, amiből sok kevert italba kerül egy dash vagy kettő. Gyártása 1875-ben költözött a szomszédos Venezuelából Trinidadra. Első évtizedeiben csupán a keserűhöz halmozta a rumot a vállalat, saját palackozásaik később jelentek meg.
A hetvenes években a Bacardi faragni próbált az európai importvámjain, szüksége volt egy adókedvezményes rumforrásra. Ehhez bevásárolta magát az éppen a Fernandessel bővülő Angosturába, és a kilencvenes évek végéig részvényese is maradt. Ekkor a CL Financial vette át a lepárlót. Útjuk elég rögös volt, a 2008-as gazdasági válságból máig tartó erős állami szerepvállalással tudott csak kimászni a CLF.
Ma a lepárlóban a brit gyarmati hagyománytól idegen rumok készülnek importált melaszból, ipari méretű, öt oszlopos berendezéseken. Járt egy Vendôme hibrid berendezés is náluk kísérleti céllal, de az már a Saint Lucia Distillers gépparkját gazdagítja. Hagyományosan könnyű és nehéz marque-okat készítenek a TDL blendjeihez. A nehéz rum 80% ABV körül, magas kongenertartalommal csorog ki az oszlopokból, míg a könnyű rum a tisztaszesz alkoholtartalmát és jellegét mutatja.
A lepárló érlelőkapacitása hatalmas. Területén öt raktárban áll több tízezer hordó egymásra halmozva. Könnyű rumjaik 75% ABV körül kerülnek hordóba néhány évre, míg a nehezek 55-65% közt, sokkal hosszabb időre.
Modern trinidadi rum
A rum világába épp csak belekóstoló vagy a könnyed, érlelt párlatokat kedvelő, széles, nemzetközi célközönség felé az Angostura a lepárló arca. A spanyol hagyományú rumoktól örökölt édes, könnyed karakterű saját tételei barátságosak, könnyen ihatók. Kevés izgalommal, de stabil minőséggel szolgál az Angostura sor. Alap- és különkiadásaik is 40% ABV-vel érkeznek, erős hordós befolyással, kevés teret engedve a trinidadi rum karakterének.
Az a karakter a szakértő közönség előtt mutatkozik csak. Eredeti palackozás híján a független palackozók változatos értelmezéseiből lehet összerakni egy képet róla. Ezek a tételek legtöbbször hosszan érleltek, mégis határozott tud maradni a párlat a hordóval szemben. Friss, gyümölcsös vagy éppen növényes jellege élettel teli. Pikánsan borsos vagy mentás, illetve elcsíphető benne a Caronikra jellemző piszkosság is. Hasonlóan néhány guyanai marque-hoz, a TDL rumjainak is jobban szokott állni a hosszú érlelés. A párlat kellően megszelídül, teret ad a hordó aromáinak. Komplexebb, kerekebb, sokszor igazi bőrfoteles rum lesz belőle.