A tiszta és őszinte rum koncepciója a közelmúlt terméke. A kategória felemelkedése óhatatlanul magával hozta a hígulást és a minőség nagyobb szórását is. A kézműves, kisüzemi technikák mellett megjelentek az ipari jellegű lepárlók; a trópusi érlelés mellett egyre gyakoribb a kontinentális érlelés, valamint nem ritka a cukor és aromák használata sem. Mégsem csupán arról van szó, hogy a rum minőségén vagy árán sznoboskodunk. Számtalan faktor befolyásolja a palackban lévő termék ízét, amiket nem lehet csak külső tényezőként kezelni. Egy üveg rumnak szociális, természeti és gazdasági kontextusa is van, amiben értelmezni tudod.
A gyarmatosítás korában a tiszta és őszinte rumnak nem volt létjogosultsága. Az európai nagyhatalmak karibi területein készített rumot, ha nem a rabszolgáknak adták, akkor az öreg kontinensre szállították. Hatalmas raktárak hatalmas kádjaiban vagy hordóiban várta a palackozást. A lepárlás eredeti helyén hozzáadott értékből származó hasznot Európában realizálták. Kereskedők irányították a rum piacát a lepárlók helyett. Márkáik alapanyagát megvásárolták, majd maguk érlelték és blendelték.
A rum kategóriája sokáig másodlagos volt a whisky mögött. Eleinte rabszolgák itala, majd egyre gyengébb koktélok alapanyaga, végül pedig az amerikai diákok tavaszi szüneti szörpje lett. Alapjaiból kellett felépíteni a prémium sipping rum fogalmát, hogy a mögöttes értéket egyértelműen felismerhesd. Az 1980-as évek óta fáradozik Luca Gargano a rum prémiumizálásán. Fáradhatatlanul járja a világot, hogy új, autentikus rumokat találjon és hozzon el az európai piacra. Kulcsfogalom a hitelesség nála. A tiszta és őszinte a rum a terroir megnyilvánulása, tulajdonképpen a rum személyisége.
Gargano, míg a kézműves, autentikus rumokat vadászta, felfigyelt arra a szomorú trendre, hogy ahogyan a rum egyre elterjedtebb és populárisabb párlat, úgy egyre kevesebben tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. A piac kibővült: számtalan palackozó és márka jelent meg, akik valamit ugyan adnak, de nem nézik annak történetét vagy személyiségét. Az ízgazdag, kraft rumok mellett megjelentek az ipari jellegű üzemekben lepárolt, szinte semleges társaik. Egyre több rumba kerül adalékanyag, és egyre több hordó költözik Európába érlelésre.
Ezt Luca modern gyarmatosításként értékeli. Egy üveg karibi rumban benne van a kézi betakarítás fáradsága, a gazdag, mészköves talaj keménysége, az óceáni szellő sós párája, valamint a párlat és hordó interakciója a karibi nap alatt. Amennyiben egy rum elmozdul a lepárlás helyéről palackozás előtt vagy ízesítést kap, úgy át lesz írva a története. Megváltozik a karaktere és már nem tudja ugyanazt képviselni, mint eredetileg.
A tiszta és őszinte rumban tehát sokminden kell, hogy megjelenjen: nem csak mentes az adalékanyagoktól, de trópusi közegben érlelve tudja átadni a legtöbbet karakteréből és szotorijából. Jön vele egy életérzés, egy szociokulturális háttér. Ez az, amit mi, haladó rumfejek keresünk. Már nem elég, hogy jó az íze. Legyen benne forradalom, mégis empátia az emberek iránt. Legyen benne a trópusi napsütés és a szigetek kristálytiszta karsztvize. A megvásárolt palackomon keresztül át szeretnék látni a karibi világba, megértve, kicsit megélve azt.
Minden, ami elmozdítja a folyamatot a sokszor említett grass to glass-tól egyfajta támadás a tiszta és őszinte rum ellen. Tiszta, mert nem kéne semmilyen adalékot tartalmazzon, és őszinte, mert elmondja közegének történetét ízén keresztül, görbe tükör nélkül.
Oké, ez egy emelkedettebb gondolat a rum körül, de miért írom ezt most le neked? Azért, mert ez az egész téma döntés kérdése. Te döntesz, hogy érdekel-e és sikerrel jár-e Luca és Richard Seale a tiszta és őszinte rummal. Ha érdekel, hogy mi van a poharadban, akkor szerintem ez a természetes fejlődési irányod rumfejként. Először csak ízlik, majd el is kezd érdekelni. Hol és hogyan készült? Mi van benne? Hol érlelték? Kinek a zsebébe folyik a pénz végül? Sokan szeretnénk, hogy ne csak jó legyen a rum, de hiteles is, illetve a készítői is méltányosan kompenzálva legyenek. Mára már elvár ennyi empátiát a 20-30 évvel ezelőttinél politikailag jelentősen korrektebb társadalmunk.
Az említett döntést meghozni nem is olyan nehéz, azonban a rumközösségben sok súrlódás származik belőle. Ha valaki villant egy Canerock, Bumbu vagy Don Papa palackot online, akkor gyorsan szét szokták szedni. Általában nem is az üveg tartalma miatt. Leírhatóak lennének ezek likőrnek simán. Olyat még nem láttam, hogy rumivó belekössön valakibe egy pohár banánlikőr miatt. Sokkal nagyobb baj, hogy ezek a márkák alaposan megtapossák a tiszta és őszinte rumot. Ipari közegben készítenek szinte semleges alkoholt, amit utána ízesítenek és prémium rumként értékesítenek.
Honnan tudhatnád, hogy átvernek? Érdekel egyáltalán? Tényleg átvertek, ha finom? Ezt már a te dolgod eldönteni. Mindenesetre, ha cinkelünk egy Bumbu miatt, csak neked akarunk jót. Amennyiért valamilyen felturbózott, ízesített, ipari rumot megkapsz, annyiért tiszta és őszinte rumok is vannak a polcokon.