Számomra teljesen új helyszínen, a budapesti Corinthia Hotelben rendezték meg az idei rumfesztivált, becsületes nevén a GoodSpirit Rum & Cocktail Show-t. Idén a Whiskynet összevonta a Bar Show-t és Rum Show-t, és két naposra bővítették a programot, aminek nagyon örültem. A tavalyi rumfesztivál rövidnek bizonyult, mivel sokszor hosszabban elakadtam, mint terveztem, és nem maradt idő mindent megnézni, megkóstolni, megkérdezni.
A helyszín nekem jobban tetszett, mint a Millenáris. Elegánsabb a Corinthia, ami emeli a hangulatot is. Ha prémium párlatként szeretnénk látni a rumot, akkor kell is a fesztiválnak a prémium közeg. Így a Bar Show-val összevonva egy kiállító térben olcsó, műanyag poharas, Tesco kóstolós érzésem lett volna. Még ha labirintusos is a hotel, szerintem tökéletes helyszín volt a rendezvénynek.
Ami kevésbé tetszett, hogy a hangsúly nagyon a bár szcéna felé tolódott. Rengeteg márka gines, whisky-s és alkoholmentes standja volt kint, amik között elveszett a rum. Kis piac vagyunk a különleges rumoknak, és ez érezhető is volt. A masterclassok is vegyesek voltak. Az én ízlésemnek túlságosan a megjelenő márkák köré voltak szervezve, és végül el sem jutottam egyre sem a nagy elfoglaltságban. Biztos vagyok egyébként benne, hogy csodás előadást tartott a Zacapa lepárló mestere, mégsem éreztem magam megszólítva a workshopok témái által. Összességében alacsonyan volt a léc, inkább a rummal ismerkedőknek szólt a rendezvény, mint a haladó rumfejeknek. Tapasztalt rumosként el voltam kicsit veszve eleinte: érezhetően nem én voltam a célközönség.
Mindenesetre szerettem volna én is kivenni a részem a rum népszerűsítéséből, így bekuncsorogtam magam Schök Norbihoz a Dimplomático standba. Vittem könyveket és beszélgetést is terveztünk, de Norbit úgy elnyelte az üzlet, hogy alig találkoztunk végül. Maradt a közvetlen beszélgetés az érdeklődőkkel. A beszélgetés mellett különösebb segítség nem lehettem a lányoknak a pultban, így Norbi és Diplomático mellett köszönetem nekik is szól: panasz nélkül kerülgettek.
Norbi Mango Commando nevű IPÁ-s, rumos koktélja zseniális volt. Friss, gyümölcsös, trópusos. A fesztivál eltolódott hangsúlyát az is mutatta, hogy sajnos nagyobb volt az érdeklődés ez iránt a koktél iránt, mint az alap Diplomático kiadások iránt. A tiki teljes hiánya az eseményen érzékenyen érintett, de ez a koktél kicsit kárpótolt. Van egyébként két tiki bárunk is már Magyarországon: nekem magától értetődő lenne őket egy ilyen vegyes bár- és rumfesztiválon bemutatni. Hangosabban szólnának Donn Beach rapszódiái is…
Annak ellenére, hogy elveszett a Rum Show a Bar Show-ban, én jól éreztem magam. A rummal kapcsolatos ismeretterjesztés nem ütötte meg a mércémet, de jó volt más rum fogyasztókkal beszélgetni és meghallgatni, hogy mit és hogyan isznak, illetve mit tudnak a rumról. Úgy látom, hogy még mindig nagy a tudatlanság a rummal kapcsolatban. Kevesen tudták, hogy miből és hogyan készül, valamint milyen kategóriái, típusai vannak. Ezek megértéséhez most kevéske segítséget kaptak. Egy-egy masterclass nem elég egy ekkora embertömeg megszólításához. Ha téged is aggaszt, hogy nem jutnak elegen információhoz a rumról, akkor gyorsan oszd meg a blogom linkjét néhány közösség felületen. Köszi!
Rum forradalmat nem csináltam, inkább sodródtam ezen a visszafogott rum ünnepen. Kis piac lévén nem jutnak el hozzánk a színes-szagos kiadások a független palackozóktól vagy a lepárlóktól, így az újdonság vadászat mellett igyekeztem pótolni is dolgokat, amik eddig kimaradtak.
Rögtön a mélyvízzel kezdtem. Csaba és Bálint a Premirumtól mindig tartogat valami pult alatti csemegét, így az első nap első dramját náluk fogyasztottam el. Elkötelezett terjesztői a rumkultúrának idehaza, ami szerencsére avval jár, hogy a könnyen iható, többeket bevonzó tételek mellett olyanokat is dugdosnak, amire már felkapom én is jobban a fejem. Nem rég kapták meg a Rum Nation terjesztését itthon, így nyitásképp a Rare Rums sorozatból a 18 éves, guyanai Versailles lepárlós kiadást ittuk. 59% ABV mellett csodálatosan sima. Komplex, hordós és csokis. Nem csak a Port Mourant-nak, de ennek berendezésnek is felismerhető ízű a párlata. Elsőre megtaláltam a hétvége nyertes rumját.
Másik újdonságuk a raspadura alapú, panamai rum volt. Ez tulajdonképpen karamellizált cukornádléből készül. Az evvel készített kakaó likőrt kóstoltam, az alap rumot nem. Érdekes, de nem éppen szükséges kitérő a srácok kínálatában. Egy fokkal izgalmasabb volt a két panamai hordóminta, ami előkerült Csaba kabátja alól. Mindkettő hordóerős volt 10, valamint 12 év érlelés után. Ha minden dél-amerikai rum ilyen lenne, én nem panaszkodnék. Az alkohol szépen integrálódott bennük. Az ízük elegáns és komplex. A hordó fűszeres ízei keveredtek a csoki és dió ízével. Kis szellőzés után csodálatosan diós illata lett mindkettőnek, és a pohárnak is miután kiürült. Kár, hogy a legtöbb hasonló rum végül 40% alkoholtartalommal végzi valami túlmarketingelt, befont palackban.
Valamelyest meglepő módon a Bacardí standjánál találtam további izgalomra. A masterclass-ra, ahol kóstolhattam volna, sajnos nem jutottam el, de le tudtam fotózni a pulton a Bacardí rumok két alap párlatát, a redestilado-t és az aguardiente-t. Ez az általános recept a spanyol hagyományú rumok esetében. A két párlat blendje kerül végül hordóba, majd a palackokba. Érdekes lehetett a két párlatot nyersen kóstolni. A Bacardí rumjai is gyakran fűszeresek, édesek. Hosszú utat járnak be a lepárlótól a poharadig. A kókuszdióba szervírozott koktéljuk jobban nézett ki, mint amilyen volt. de itthon nagy adag kókusztejjé változtattam a dió belét, míg a héjából edény lesz. Szerintem korrekt mentés a fenntarthatóságot is szem előtt tartva!
Be kellett pótolnom egy régi elmaradásomat is. Sose mertem beszállni a Bumbut köpködő beszélgetésekbe, mert nem még kóstoltam. Volt róla elképzelésem elbeszélések alapján, de kellett a tapasztalat. Vagy nem kellett… Az alap kiadás borzasztó. A W.I.R.D. rumja az alapja és fogalmam sincs, mit tesznek bele, amitől szappanízű lesz. A rum ízvilágához semmi köze. A létjogosultságát is vitatom. Ha megtalálod valahol Richard Seale véleményét róla és megírod kommentben, egyet fogok érteni. A Bumbu XO már szofisztikáltabb. Lone caner Lance az első videós kóstolói egyikében eléggé óvatoskodva beszélt róla. Panamai rum az alapja és az íze már egészen rumos, de a végletekig fel van higítva. Az én teóriám az, hogy az XO a jóvátétel az alap kiadás után…
Kipróbálhattam végre a Plantacoládát. Ez fele Plantation Pineapple, fele Cut and Dry. Igazi budget Pina Colada. Zárójelben megjegyzem, hogy a szomszédos Canerock pultja alól kellett a kókuszos rumot kérni, mert a Plantation standján nem volt. Ez kicsit furcsa volt nekem, tekintve, hogy ez a legújabb kiadásuk, ami már az új márkanevet hordozza a címkén. Az ananászos rumjuk se nem jó, se nem ananász ízű, nem is tartom otthon. Sose tudtam így a polcon lévő Cut and Dry-jal keverni. Kellett tehát egy alkalom a keverésre. Vagy mégsem kellett… pocsék volt a Plantacolada. Még mémnek se jó. Mindenesetre kipróbáltam, hogy neked már ne kelljen. A tudomány jegyében.
Az idrinks-nél tavaly ritka és különleges is rumok voltak, de idén inkább a pénzt hozó termékekre fókuszáltak. Volt egy 3000 palackra limitált Equiano kiadásuk, ami már megért néhány kupont. Az eredeti kiadásnál idősebb, 11 éves Foursquare rum van benne. Az alkoholfoka 52%, mivel a névadó Olaudah Equiano 52 évesen halt meg. A barbadosi komponens nagy aránya miatt már egy jobb Foursquare rumra hasonlít. Nekem jobban is tetszik, mint az alap kiadás, de horror az ára. Ár-értékben nem bajnok.
Megjelent a Doorly’s is önálló márkaként, a Heinemann Testvérekkel mögötte. Nem tudok többet a háttérről, de nem tiltakoznék, ha néhány ECS palackozást is be tudnának húzni évente. Jó lenne egy tökös hazai képviselő, aki el tud hozni néhány izgisebb tételt is. Egy 12 éves papagájost megittam, hogy lerójam tiszteletem és Nagykövetné is kipróbálta a fehér Doorly’s-t egy ízletes koktélban.
Kóstolóikkal nekem a Premirum megmentette a programot. Sajnos ez nem az izgalmas új megjelenések fesztiválja volt, így a kóstolgatás izgalma is kisebb volt. Örültem volna, ha többet törődnek a haladó fogyasztókkal vagy a standoknál vagy a masterclassokon.
Oktatás terén sok a pótolni valónk. Nekünk, haladó rum ivóknak is felelősségünk, hogy tovább adjuk a tudást, különben nem lesz érdeklődés a jó rum iránt itthon. Ha sikerül felhajtani a keresletet a különleges és ritka rumokra, akkor remélhetőleg a kínálat is igazodni fog hozzá. Valamilyen közösségi kezdeményezés is jó visszacsatolás lenne a rumos fesztiválok szervezőinek, hogy szintet lehet lépni.
Az idei nem szólt nagyot, de ha lesz, ellátogatok a következő Rum show-ra is. Ha csak egy embert is kíváncsibbá tudok tenni, már nyertem. Bízom benne, hogy az idei Rum Show csendes rapszódiáit zajosabb koncertek követik a jövőben.