A tavaszi rumszezon csúcspontját az egyik legkisebb rumos eseményen találtam meg, a Városliget fáinak árnyékában. A Colours of Rum rumjaival képviselhettem a rum kategóriáját a Noble Spirits fesztiválon, ahol Lone Caner Lance is tiszteletét tette. Ő az OG rumblogger, aki a 2010-es évek óta az első sorból (néha még előbbről) nézhette végig a rum prémiumizálódását, a kategória fejlődését és torzulását is. Több mint ezer kóstolója végtelen tudástárat ad, amit a mai napig használok. Évtizedes kitartása mellett van egy, az átlagnál irodalmibb stílusa, ami kiemeli számomra az írásait a többiek egyszerűbb kóstolójegyzetei közül.
Találkozásunk persze nem volt véletlen. Megterveztük, megszerveztük és megegyeztünk, hogy cserélünk néhány mintát. Lance Kanadában él, de akad egy rumraktára Németországban, ahová rendszeresen visszatér. Az év egy részét az óceánon innen töltötte, így tudott eljönni a budapesti fesztiválra. Kissé leesett az állam, mert az én néhány mintámmal szemben ő a világ összes rumját elhozta, hogy utána rám is hagyományozza őket. Az volt a kikötése, hogy minél több emberrel osszam meg őket, így amiket nem locsoltam el különböző társaságokban, azok szép lassan érkeznek a blogon, kezdve a mai csemegével.
Lance a fesztiválstandon robbantotta az első bombát egy palack 1953-as Damoiseau végével. Olyan gyorsan fogyott el, hogy ráeszmélni is alig tudtunk. Később került elő a táskából a ma vizsgált palack 1980-as lepárlású, 30 éves Bristol Port Mourant. A piacra már a maga idejében drága ritkaságként került, és ma is bőven megállná a helyét a felső polcos rumok közt. Gyakoribbak már a 30 év körüli tételek, mint 15 éve voltak, de az áruk koruknak megfelelően hajmeresztő. Időutazás ez a palack, ami megmutatja, hogy mi volt a prémium rum fogalma, és mivel próbálták megfogni a szakértőbb közönséget másfél évtizeddel ezelőtt. Maga a palack is ismerős lehet Lance korábbi videójából és kóstolójából is, igazi a tartalmából fogyott jócskán.
A Port Mourant az egyik, vagy talán a legnépszerűbb lepárlóberendezése a guyanai DDL-nek. Az azonos nevű cukorbirtokról származó dupla retortás faüst kuriózum, hasonló sincs más lepárlókban sem a Karib-térségben, sem máshol. Párlatai népszerűek, mert a fából készült berendezés egyedi növénnyességet adhat nekik, míg a hordós érlelés végtelen új dimenziót nyithat ízeiknek. Lance kiemelkedőre értékelte a tételt, így magas elvárásokkal vágok neki ennek a kóstolónak.
A rum a palackban melasz alapú, amit 1980-ban pároltak le, majd 2010-ben palackoztak. Mind a palackozó, mind a prémium rum felfelé ívelő pályáján volt ekkor. 51% ABV-vel került a palackba, ami a Bristol mai gyakorlatához képest magas, azonban ízek és legfőképp az én ízlésem szempontjából telitalálat.
A Bristol Port Mourant színe fásan aranyló. 30 év hordó után meglepően világos. Hígabb, mint amit egy szakaszosan lepárolt rumtól várnék. Vékony filmet hagy csak a pohár falán.
Illata érett, elegáns és komplex. Pirosbogyós gyümölcsök, meggy és alma adják az illatok üde, gyümölcsös alapját. A hosszú érlelés ellenére a rum frissességét nem törik le a hordó aromái. Cédrusfa könnyed illata keveredik vaníliával és halovány karamellel. Ánizs és medvecukor pikáns aromái elegyednek szelid mangóval, fekete teával és csak távolról érezhető bőrrel, valamint viasszal. Nyomuk sincs a fásságnak és a keserű, fáradt tanninoknak. Tökéletes egyensúlyban pihen a száraz elegancia és a játékos gyümölcsösség az illatokban.
Ízében jobban kiteljesednek a rum korának köszönhető fanyar zamatok. Jól érezhető a hordó fája és a fekete tea. A melasz keserűbb arcát mutatja, és a medvecukor is hangsúlyosabb. Őszibarack és passiógyümölcs bújkál a nehéz, kissé füstös ízek mögött. Kortyolva elveszít kicsit játékosságából a rum, modora inkább komoly, elegáns. Az alkoholfok szokatlan a Bristoltól, mivel ennél alacsonyabbra szokták beállítani palackozásaikat. A melengető korty tele van ízekkel, mégis lágy és selymes.
Lecsengése hosszú, fanyarkás és füstös. Éretlen őszibarack, fa és medvecukor húzzák össze a számat még sokáig.
Bőrfoteles, gondolkodós rum a Bristol Port Mourant. Minden egyes korttyal tovább bonyolodik ízei hálója, amit hosszan bontogathatok. Nem csoda, hogy Lance is ennyire méltatta a tételt. Ad egy különleges perspektívát, ahonnan a rum világát nézheted, de ha nem érdekel a hümmögés és elmélkedés, akkor a párlat magában, magvas gondolatok nélkül is piszok jó.
Hálás vagyok, hogy végül nálam kötött ki a palack. Évtizedes késéssel vágtam bele a rum témába, így egyes palackozásokról egyszerűen lemaradtam. Másrészt pedig a rengeteg online támogatás után Lance lepasszolta a stafétát, amivel szégyen lenne nem tovább futni. A kapott rumcsomagban nem csak palackok voltak, hanem elhivatottság, kitartás, kíváncsiság és némi örökség is, komoly lendületet adva a Rumnagykövetnek.
Értékelés: 100/90