A TDL státusza kicsit hasonlít a Foursquare-ére a független palackozók között. Mindenki palackozta már és általában jó választásnak bizonyul. A különbséget ott látom, hogy a TDL esetében én mindenképp palackozóhoz fordulnék, mert az Angostura rumok nem hoznak lázba. Az én averzióm egyéni tünet: nem csak felvevőpiaca, de kész rajongótábora van a lepárló rumjainak. Ez érthető is, ismerve Trinidad rumjainak színes múltját.
Emiatt a színes múlt miatt a TDL rumjainak sokszor szükséges bizonyítaniuk. A legendává avanzsált Caroni rumok karakterét sokan keresik a sziget kortárs rumjaiban. A szokatlanul piszkos aromavilágú és erősen megdrágult Caroni rumok pénztárcabarát alternatíváját szeretnék látni a mai palackokban. A helyzet furcsasága, hogy amíg üzemelt a lepárló, nem sokan érdeklődtek a párlataik iránt. A lepárlóberendezések és a know how valószínűleg megmaradtak, de filléres Caroni pótlót ne keress a mai TDL palackok között. A Tencane rumjai is újdonságot hoztak a maguk idejében a friss cukornádlé alappal. A sziget brit-spanyol vegyes hagyományában igazi kurióziumnak mondhatók. Hasonló sem készül épp a szigeten.
A TDL mai rumjai melasz alapúak és hatalmas lepárló oszlopokon készülnek. Ízeik változatosak, a teljes ízpalettán végig mennek. Nekem a korosabb tételek tetszenek, mivel sokszínűbbek, komplexebbek, illetve a zavaró, nyers aromák is kikopnak belőlük 15-20 év hordós pihenés alatt. A fiatalabb független tételekben tetszik a gyakran előkerülő almás ízvilág, azonban sokszor kevés nekik a hordó, durvák, csiszolatlanok. Az Angostura kiadásait inkább laposnak érzem. Az idősebb tételekben a friss gyümölcsösség kevésbé érvényesül, az ízek azonban szépen lekerekednek. Kialakul az éppen megfelelő egyensúly a piszkos, növényes ízek, a hordós fűszerek és a rum gyümölcsössége között. Komplex, balanszos, elegáns tételek amelyek mellett el lehet töprengeni az élet nagy dolgain.
A RumClub Private Selection 44. kiadása is ilyen jól kiegyensúlyozott, gondolkodós rum.
2002-ben készült melaszból, majd 21 évet pihent hordóban, palackozásra várva. Színe alapján ez a pihenés főleg kontinentális éghajlaton vagy leharcolt hordókban történt. Ereje tekintélyt parancsoló, 58,4% ABV-vel került a palackba.
A párlat kitöltve fakó, szalmából aranyba hajló színű, közepesen testes és alig olajos.
Illatában a koros-poros trinidadi rumok karakterét hozza. Erősen száraz, növényes az illatvilága. A vegetális alapba lakritz, ázott karton és fűrészpor keverednek. A nehéz fanyarságot a hordó édes fűszerei lazítják fel kicsit. A vaníliával és fahéjjal enyhe fásság és határozottabb melaszos keserédesség is érkezik. Friss menta pikánsságával érnek a csúcsra az illatok. A domináns fanyarság és a piszkos, száraz karakter ellenére jól kiegyensúlyozott a RumClub tétele. Komplex, gondolkodós, bőrfoteles rum. Nem, kivételesen nem az illata a bőrös…
A korty határozott, sőt kimondottan erős, de nem tolakodó. 21 év alatt szépen lecsiszolódott a párlat a hordóban. Az alkohol tökéletesen integrálódott az ízekbe. Karaktere továbbra is fanyar, piszkos, növényes. A hordó fás, fűszeres aromái kevésbé érvényesülnek, mint az illatolás során. Finom bútorfény is került az ízek közé, erősítve a piszkos jelleget. Ismét a menta üldögél az aromák csúcsán, enyhén csípős ízgalmakat kínálva.
Lecsengése közepesen hosszú, melengető. Enyhe gumi és növényesség búcsúztatja az utolsó kortyokat.
Tetszik a 44-es, bár kellett az asztaltársaságom lelkesedése a TDL rumok iránt, hogy én is elkezdjek érdeklődni. A vegetális, piszkos jelleg egyensúlya a hordóval nekem nagyon tetszik. Ez az én ízvilágom: évtizedek alatt összeérő határozott rumíz (mindegy, hogy száraz, édes, piszkos, növényes vagy kókuszos) a hordó izgalmaival megfűszerezve.
Értékelés: 100/83