A Long Pond a csendes gyilkos a jamaikai funkot kedvelő rumfejek kedvenc lepárlói közül. Évszázados múlttal bíró, igazi jamaikai lepárlóról van szó, így minden lehetséges közhelyet el lehet puffogtatni körülötte: muck, dunder, vadélesztő, amit csak szeretnél. Mivel főleg független palackozásokban jelenik meg, a köztudatban kicsit elmarad az erős alap kiadásokat felvonultató márkák mögött, mint az Appleton vagy a Worthy Park. A Long Pond saját márkanév alatt 2021-ig nem palackozott, csak bulk rumot értékesített. Nincs a lepárló palackozásainak saját, kiforrott karaktere, a Tamosi Wiwakalaymay is csak egy értelmezése a Long Pond rumjainak.
A lepárló Trelawny (egyház)megyében van, akár csak a Hampden. Mindkét lepárló története az 1750-es évekig vezethető vissza. Nevük összeforrt a jamaikai magas észtertartalmú, nehéz, pot stillben készült, funky rumokkal. Érdekesség, hogy a Lond Pond birtok és cukorfinomító külön gazdasági egység, és a cukorfinomító a Hussey család birtokában van, ahogyan a Hampden birtok is.
A Long Pondot 1953-ban felvásárolta a Seagram’s, hogy biztosítsa az 1944-ben indított Captain Morgan brand ellátását. 1977-ben került a jamaikai államhoz, majd 1980-ban beolvadt a National Rums of Jamaica (NRJ) portfóliójába. Az NRJ egy ernyőszervezet, ami alá tartozik a Long Pond, a Clarendon és az Innswood lepárló. Ennek ma egyharmados tulajdonosa a jamaikai állam. A másik két harmad tulajdonosa a guyanai DDL lepárló és a barbadosi W.I.R.D-en keresztül a Maison Ferrand, aki a Planteray rumokat is forgalmazza.
A lepárlót 2012-ben bezárták, hogy modernizálják. Egy tűzvész miatt erjesztő részlege és kádjai megsemmisültek, így egészen 2017-ig nem tudott újra nyitni. Azóta már újra üzemben vannak a Vendome és John Dore pot stillek. A nehezebb marque-okhoz a jamaikai fekete mágia teljes spektrumát használják: melaszt, cukornád ecetet, dundert és muckot, valamint teret hagynak a vad élesztőknek is. A Long Pond egy tucat marque-ot készít, amik teljesen lefedik a spektrumot a könnyű és a bitang jamaikai rumok között.
Minden remek rumnak van egy sztorija.
Ez a Levy Lane Tamosi sorozatának mottója. A sorozat erős hangsúlyt fektet a Karibi-térség korai, mágikus világára és mondaköreire. Minden palackozáshoz tartozik egy mitológiai történet, ami a címkére is felkerül. A kiadások nevei is a mondavilágból merítenek. A Wiwakalaymay csillagfényt jelent és a Lokono-Arawak nemzet Sas klánjának első törzsfője és spirituális gyógyítója volt az 1500-as években. Ha ez a vonal jobban érdekel, el tudsz mélyedni a témában a kiadás oldaláról elindulva.
A Tamosi Wiwakalaymay single cask, és ahogy a palackozó legtöbb terméke, hordóerős. A rum 2006-ban készült melaszból, pot stillben. 14 évet pihent a trópusokon, jó eséllyel az NRJ innswoodi telepén, mivel a Long Pondnak saját érlelő kapacitása nincsen. További három év kontinentális érlelést kapott Európában, mielőtt 2023-ban a palackban került. A párlat LSO marque-ból készült, amiről nem sikerült megfejteni, hogy minek a rövidítése. Az észter tartalma jamaikai viszonylatban visszafogott: 90-120 gramm közötti egy hektoliter alkoholban. Emellé társul 68.1% alkoholtartalom, ami harapósnak ígérkezik.
A párlat könnyű, nem túl olajos. Megforgatva a pohár falán hagy egy vékony, rövid életű filmet.
A Tamosi Wiwakalaymay illata száraz, fűszeres, ami visszafogott gyümölcsösséget rejteget. Erős a hordó befolyása. Poros bőrkötés, fekete tea és enyhe kámforosság nyit. Érezni a bourbon-ös hordó vaníliáját, amibe fahéj és karamell is keveredik. A magas alkoholtartalomtól és a túlzott szimatolástól le is zsibbad az orrom. Szolid benzin és erős fás illat vezeti fel a gyümölcsöket. Banán és ananász édesíti az illatokat. Friss a gyümölcs, azonban az öreg, poros csomagolás tompít az üdeségén. Ahogyan a múlt heti, úgy ez a koros jamaikai rum is visszafogott funkot rejt a száraz csomagolásba. Jól illeszkedik az illata az alapanyag melasz keserédességéhez.
Az első korty kétségkívül lehengerlő. A magas ABV-vel erős, agresszív ízek is jönnek. Miután magamhoz térek a 68%-tól, kezdem felfogni az ízeket. Ízében a fanyar, száraz aromák az irányadók. Ismét a fekete tea szolgáltatja az alapot, amit borsos csípősség kísér. A hordó tölgyessége domináns. A gyümölcs sokkal visszafogottabb. Az édességet a fahéj, a vanília és a marcipán szolgáltatják. Nincs igazán egyensúlyban a párlat: nehéz, csípős és fanyar. Szokatlanul gyantás és földes.
A lecsengése hosszú, forró. Fásan száraz, amit a karibi fűszerek lazítanak fel kissé, de még így is kimondottan nehéz a párlat.
Nekem nem tetszik a Wiwakalaymay kiegyensúlyozatlansága, sem az alkohol erős befolyása – kihívássá teszi a fogyasztását. Forró minden korty, amiből csak nehézkesen bontakozik ki a párlat karaktere. A hordó nagyon erősen érezhető, kicsit meg is fáradt benne a rum az én ízlésemnek. A fás, fanyar poros jelleg erősen túlüti a párlat ízeit. Úgy érzem, hogy itt inkább kerekedett egy jó sztori egy okés rumhoz, mint sztori egy remek rumhoz. A Tamosi weboldala kiemeli, hogy erősen kiégetett hordókban érett a rum Jamaikában. Ebben látom az okát annak, hogy elnyomhatja a hordó a rumot. Többet akart adni, mint amire a rumnak szüksége volt.
A Long Pond első sorban bulk rumban utazik, így rumjai számos palackozó által elérhetők. Ahogy a lepárlótól sok másik, úgy ez a kiadás is jó értékeléssel és magas pontszámmal bír, nekem mégsem lett a kedvencem. Az S.B.S. Origins sorozatában megjelent Long Pond legendás TECC és TECA marque-jaitól leolvadt az arcom: ezek a legészteresebbek. Valami olyat keresek, ami a friss párlatok zabolázatlan funkja és a fáradt, fás fanyarság között van.
Értékelés: 100/73