Az M.E. Bellow’s & Son 1834-es jamaikai rumja messze a legidősebb palackozás, amihez valaha hozzájutottam. Nagyon kevés az elérhető információ erről a rumról, könnyebb korképet festeni Jamaikáról a lepárlás éve körül. Igazi ritkaság ez a rum: két kortyos történelemóra egy sötét korszakról, kíméletlen politikai-, gazdasági- és társadalmi struktúráról, de az ezek közt felcsillanó reményről is.
Ma a rum története és kultúrája körül mindenki az egzotikumot, a kézművességet, az eredetiséget keresi, a kategória jelenére fókuszálva. Kisüzemi lepárlás, tiszta és őszinte rum, trópusi érlelés és végtelen szórakoztató történet vonzza be a rajongó fogyasztót. Kevés szó esik azonban a gyarmatosítás és rabszolgatartás koráról, amikor a mai tétel megszületett. Afrikai rabszolgák százezreit hurcolták üzemi szinten a Karib-térségbe a gyarmattartó hatalmak. Tömött hajókon érkeztek áruként Jamaika szigetére is, ahol ültetvényeken voltak kénytelenek dolgozni, emberhez méltatlan körülmények között. A rum segített nekik túlélni a kemény munkanapokat: jutalom volt a nap végén, de büntetés is másnap reggel.
Virágzott a plantokrácia: gazdag birtokosok gazdagodtak meg még jobban, kizsákmányolva a gyarmatokat. Teljhatalommal uralkodtak, sokszor az anyaországból, helytartókon keresztül. Távol lehettek így a trópusi betegségektől, a hőségtől, a lázongó rabszolgáktól és természetesen a munkától.
Ezt a kicsavarodott világrendet borította fel a rabszolgakereskedelem eltörléséről szóló 1807-es brit törvény, valamint magát a rabszolgaságot megszüntető 1833-as törvény. A mai kóstoló szempontjából utóbbi évszám az érdekes, ugyanis ez a törvény 1834-ben lépett életbe. A bevezetőben említett reménysugár gyengécske volt csak, a felszabadított rabszolgák helyett gazdáik kártérítést kaptak. Szabadságuk megszerzése után sem azonos jogok illették őket, mint korábbi gazdáikat. A forrongások folyamatosak voltak a törvények elfogadása előtt és után is.
A felszabadítás eredményeként megingott a jamaikai cukor piaca. Nem maradtak rabszolgák, akik műveljék a földeket, így drágáb napszámosokat kellett fizetni. 1846-tól egységesítették a cukor adózását a brit korona alatt, amit a karibi szigetek megsínylettek. Kiemelt cukorszállítói szerepük megszűnt, valamint az újonnan megjelenő répacukorral is versenyezniük kellett. A cukor csökkenő kereslete miatt csökkent a termelés. Kevesebb melasz, ezáltal kevesebb rum is készült.
A rumlepárlás technológiája ekkor még kiforratlan volt. Pot stillek adták a mainál akár jóval gyengébb minőségű rumokat. Napjaink kifinomult technológiája sokkal több lehetőséget biztosít egy lepárlónak: ízkomponensekre bontva elemezhető és korrigálható a párlat.
A mai tétel származása sajnos nem tiszta. Jamaikában, a 19. század első felében még a hagyományos, decentralizált elven működött a cukornád körüli gazdaság. A birtokokhoz tartozó malmokban és lepárlókban dolgozták fel a cukornádat. Száznál is több lepárló működött a szigeten 1834-ben. A ma üzemelő lepárlók/birtokok közül már létezett az Appleton Estate, a Hampden Estate, a Long Pond és a Worthy Park, így akár ezekről is származhat a mai kóstoló. A már sokat emlegetett kereskedői és blenderi hagyomány is visszaköszön: az M.E. Bellows’ & Son a 17. század közepe óta kereskedik különböző szeszes italokkal. Palackozásuk egy 1834-ben lepárolt, melasz alapú, érlelt pot still rum. A lepárlás éve és a 40% körüli ABV, ami mérhető és elérhető információ a tételről. Hozzám 2024-ben került a The Colours of Rum jóvoltából, addig mérem a korát. Nem mind a 190 évet töltötte hordóban.
Kitöltve fás, sötétbarna színű az M.E. Bellow’s & Son rumja. Nehéz, sűrű, olajos párlat. Vastag filmet képez a pohár falán.
Illatában nagyon hasonlít napjaink érlelt rumjaira. Nem érzem, hogy gyengébb minőségű lenne. A ma is üzemelő lepárlók közül a Clarendon és az Appleton rumjaira emlékeztet. Rumos-melaszos íze alapján inkább oszlopos lepárlású rumnak gondolnám. Illataiban kevés a fásság és a funk. Letisztultabb és piszkosabb Jamaika észteres gyümölcsbombáinál. Melasz keserédessége és lakritz keveredik bőrkötéssel és finom ásványossággal, kártránnyal és alig észrevehető füstösséggel. A hordó enyhe vaníliát és karamellát ad a száraz jegyekhez, szépen kiegyensúlyozva az illatokat.
Az íze kissé vizes és gyenge. Kesernyés, melaszos, lakritzos, pikáns borsos zárással a nyelvem hegyén. A hordó édes fűszerei nehezebben érvényesülnek. A pot still rumok nehéz karakterét kevésbé adja, az alkohol is integrálódhatott volna jobban. Nagyon távolról érződik a gyümölcsös funk, ami a sziget sok rumját jellemzi. Ahogy illatában, úgy ízében is erősen a Monymusk és Appleton rumokra hajaz. Ízében megjelenik a Hampden némely érlelt tételére emlékeztető ásványos piszkosság.
Lecsengése rövid, felejthető. Kesernyés melasz, fás hordóíz és gyenge, szeszes csípősség jellemzik.
A lágyabb, visszafogottabb rumokkal versenyképes lenne akár ma is az M.E. Bellow’s & Son jamaikai matuzsáleme. Testessége ellenére az íze sajnos határozatlan. Az alkohol erősen érezhető jelenléte tompítja az ízélményt. Kellett volna még egy kis idő a párlatnak a hordóban. Érdekes, hogyan keverednek benne a ma is működő lepárlók illat- és ízjegyei. Kiforrottabb a mai technológia a rum készítése körül, azonban a melaszos rum és hordó ízei nem változtak hatalmasat.
Értékelés: 100/100